Születésének 150. évfordulóján leplezték le dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó Monarchiabeli alispánjának emléktábláját annak a háznak az utcafrontján, ahol hivatalától megválva, élete utolsó éveit töltötte. A Madách utca 49. szám alatti emléktábla felavatásában nem kis szerep jutott a háza mai lakójának.
Ahhoz, hogy megérthessük, ki volt az az ember, akinek emlékét ma már három „emléktábla” és egy utca is őrzi Szolnokon, talán nem árt tisztázni, milyen tisztség is volt az egykor általa is viselt alispánság. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a Monarchia éveiben ezt a címet szinte kizárólag jogvégzett, több éves vagy évtizedes államigazgatási gyakorlattal rendelkező személyek tölthették be. Az alispán ugyanis egy-egy megye közigazgatásának feje, egész pontosan a közigazgatást működtető hivatali rendszer irányítója volt. Feladatkörében leginkább a mai megyei főjegyzőhöz lehetne hasonlítani. Szorosan együttműködött a mindenkori főispánnal, azonban, mint hivatalnok, attól némileg függetlenül, nem annak alárendelve tevékenykedett.
Dr. Küry Albert is hosszú hivatali utat tett meg addig, mire Jász-Nagykun-Szolnok megye alispánjává, azaz elsőszámú hivatalnokává választották. Életútja tipikus Monarchiabeli értelmiségi pálya, ami annak aranykorában kezdődött, és pusztulásával lényegében be is fejeződött.
A kiegyezés évében született Jászkíséren, majd a fővárosban szerzett jogi diplomát, hogy egy rövid kitérőtől eltekintve, lényegében végig, a gyerekkorában létrejött megyét szolgálja. Szolnoki lakosként lett 1894-ben a megye harmadik aljegyzője, majd másfél évvel később első aljegyző, később pedig főjegyző, hogy aztán 1912. június 20-án, Horthy Szabolcs főispán mellett a megye aljegyzője legyen. A keleti fronton, 1914 őszén elhunyt Horthy Szabolcs helyére majdnem főispánnak is megválasztották, és bár rövid ideig a megüresedett tisztség ügyeit is intézte, a címet visszautasította. Nyugdíjazásáig, azaz 1919. augusztus 23-ig a megye első hivatalnoka maradt, azaz akárhogy is számoljuk, munkásságának utolsó évében négy rendszerben kellett felszínen tartania a megyét.
Ami persze még nem predesztinálná arra, hogy öt éven belül a megyei levéltár, a városi múzeum és utolsó szolnoki otthona falára is rá emlékeztető tábla kerüljön. Küry Albert azonban nemcsak elsőrangú hivatalnok, kiváló és szívesen hallgatott szónok, de az elesettek iránt őszintén tenni akaró polgár is volt. Ráadásul alispánságának jelentős része kifejezetten nehéz, háborús körülmények közé esett, nem is beszélve a Monarchia összeomlásáról és az azt követő zaklatott politikai viszonyokról. Sokat tett a megye és a megyeszékhely gazdasági, társadalmi fejlődéséért, sok település talán még ma is azon az útalapon közelíthető meg, amelynek építését ő járta ki. Híres volt jótékonykodásairól is. A rá bízott megyére is egyre nagyobb terhet rovó háború idején adománygyűjtő akciókat szervezett sebesült katonák, hadiárvák javára és szegények támogatására. Viszont, ha rajta akartak segíteni, azt elutasította. Így nem egyezett bele abba, hogy Tanácsköztársaság idején elveszett vagyona és feldúlt otthona miatt a megye kárpótolja. A javaslatot azzal utasította el, hogy nála rászorultabbakat kell támogatni.
A Tanácsköztársaság után, a román megszállás idején, alig 52 évesen, megromlott egészséggel mondott le hivataláról. Majd nem sokkal később beköltözött abba a Madách utcai házba, ahol aztán 1926-ban bekövetkezett haláláig, visszavonultan él. Személye a második világháború után kezdett feledésbe merülni, hisz a szocializmus évei alatt „elképzelhetetlen” volt, hogy egy királyi hivatalnok nagyszerű, esetleg az utódok elé is példaként állítható ember legyen. De a rendszerváltás után is közel két évtizednek kellett eltelnie, hogy utódai és a város felfedezze magának ezt a különleges férfit. Akinek először a megyei levéltárban állítottak emléktáblát, majd a Tószegi útról nyíló egyik közterület kapta a nevét, később pedig a múzeum kerengőjében lévő helyi panteonban örökítették meg. Csicsman Györgynek, a Madách utca 49. mai lakójának köszönhetően pedig immár utolsó otthonán is tábla hirdeti a megye „aranyszájú” alispánjának az emlékét.
