Nincs kétségem afelől, hogy a Roth Dezső kiadásában megjelent szolnoki képeslaphoz eredeti, tehát nem manipulált, azaz utólag kiegészített vagy átrajzolt fotót használtak. Így megkerülhetetlen a kérdés, hogy mi lehetett az a fal, ami valamikor 1895 és 1911 között állhatott a Verseghy gimnázium előtti parkban, nagyjából a mai játszótér helyén.
Ismételten rögzíthetjük, hogy az egykori sóházak helyét csak valamikor a XIX. század második felében kezdte igazán „elfoglalni” a város. Amit minden bizonnyal nehezített, hogy bár a folyó átlagos szintjénél magasabban volt a mai Tiszai hajósok tere és a belvárosi Tisza-híd közötti terület, azért egy-egy komolyabb áradásnál lényegében víz alá került a környék. Holott valahol itt vezetett az út a Ferencesek temploma és az első vasútállomásunk, na meg a folyó partján lentebb elhelyezkedő települések felől a tiszai átkelőhöz. Ami magával hozta azt is jelentette, hogy jó vásár- és piaci hely volt ez a rész.
Aminek urbanizálása lényegében a gimnázium építésével kezdődött 1888-ban. Majd következett a mellékelt felvételen is látható református templom (1894), aztán a színház (1912) és végül a Tisza szálló (1928) és a környező parkok. Az árvízvédelmi töltés és rajta a sétány azonban csak a harmincas évek elejére készült el.
De ugorjunk vissza ehhez a maximum 1895 és 1911 közötti felvételhez! A kép ugye nem készülhetett a református templom átadása előtt. Illetve nem készülhetett 1911 után sem, mert, más képeslapok alapján egyértelműsíthető, hogy addigra már a gimi előtt haladt el a kocsiút, és nem egy félkört leírva az iskola kertjének két sarka között. Márpedig ezen a képen jól kivehető a keréknyomokkal teli út. Ismerve a korabeli szolnoki anzikszokhoz használt képeket, inkább azt mondanám, hogy ez a felvétel legkorábban valamikor 1902-3 körül készülhetett. Illetve, ha elfogadom az e képeslap eladójának meghatározását, hogy ez a lap 1907-ben futott – sajnos a bélyeg hiányzik róla -, akkor nagyjából négy-öt éves intervallumban készülhetett a felhasznált fotó. Valószínűleg nem azért, hogy a bal oldalon látható falat, sokkal inkább az impozáns templomot örökítse meg. Miként egy 1906-os képeslapon, nagyjából hasonló méretű fákkal is látható.
Erre a lapra viszont rákerült ez a bizonyos kerítés, meg az előtte várakozó szekér. És mivel ilyen lehetett a valóság, senkinek se jutott eszébe, hogy leretusálja ezeket a dolgokat a felvételről, holott a technika meg lett volna hozzá. Így viszont ránk maradt egy immár 110 éves talány: mi célt szolgált a kocsiút mentén ez a viszonylag magas palánk, aminek délidőben akkora árnyéka volt, hogy egy szekér is behúzódhatott alá? Valamit lekerített? Esetleg a folyó parti rakodóhelyet, ahol a behajózásra várakozó dolgokat tárolták? Vagy éppen zajlott ott valami építkezés, amit így kellett eltakarni a kíváncsi szemek elől? Netán valami kezdetleges árvízvédelmi építményről van szó? Avagy ez egy ház, aminek nem látszik a teteje?
Nem hagyott nyugodni a dolog, és egy korabeli képeslap segített a kérdés részbeni megoldásában. A nagyjából 1905 körül – a Barta palota még nincs a képen -, az áradó Tiszáról a Belvárosi nagytemplom tornyából készített felvételen ugyanis kivehető ez a kerítés is a Református templom előtt. Ami mögött lényegében a megáradt folyó vize hömpölyög. Így annyit biztosan állíthatunk, hogy létezett ez a kerítés. De hogy mi volt mögötte, amikor éppen nem volt árvíz, sajnos továbbra is rejtély. Miként az is, hogy mikor tűnt el Szolnok XX. század elején legjobban fejlődő részéről.
