A Móra Ferenc úti lakótelepet ábrázoló fotót Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész édesapja készítette valamikor a hetvenes évek közepén a Várkonyi téri toronyház tizenhatodik emeletéről. A kép érdekessége nemcsak a szinte még új lakótelep látványa, hanem a még felfedezhető régi Tabán és a Zagyva túloldalán álló különös épület.
A felvétel születésének pontos dátumát nem ismerjük, de a fotós helye és a Móra Ferenc úti lakótelep készültségi foka alapján talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: a hobbifotós Pogány József 1975 táján készíthette ezt a képet a lakásából. A felvételt uraló tízemeletesek ugyanis nagyjából akkorra készültek el teljesen a még Kun Béláról elnevezett Zagyva-parti körút és a város átépítése során szinte csak nyomokban megmaradt Móra Ferenc út között. Jól látható, hogy a két tízemeletes sor között még éppen csak rendezett a park, azaz nem sokkal korábban vonulhattak el az építők.
Aki maguk után hagyták a fotó jobb alsó sarkánál látható felvonulási épületeket. Eredetileg ezekben a faházakban működtek a közel egy évtizeden át tartó beruházás irodái, itt voltak a munkások öltözői, étkezője. Ma konténerekből épülnek a felvonulási épületek. A szocializmusban viszont szinte mindenhol ilyen könnyűszerkezetes faházakat húztak fel, amelyeket aztán a legtöbb esetben nem bontottak el, mert új funkciókat kaptak. Az ezen a képen látható – és ma is álló – először a Ságvári Úti Általános Iskola része lett. Mivel a környék lakótelepeire költözők gyerekeit a Kassai és az 1967-ben átadott mai Fiumei nem tudták befogadni. Ha jól sejtem, ez a két faház egészen az iskola második szárnyának az átadásáig, illetve a demográfiai hullám lecsengéséig szolgálta a diákokat. Amiből az is következett, hogy jóval nagyobb udvart kerítettek a faházakhoz, mint ami mára maradt. Jól látható, hogy a Zagyva felé, a mai parkoló, sőt a négy- és a tízemeletesek közötti terület is az oktatási intézmény része volt.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ha ma készülne el ez a fotó a Várkonyi téri 18 emeletes ugyanazon lakásából, nagyjából ugyanilyen kép tárulna elénk. Maximum a növényzet vagy a házak burkolása lenne más. Két kivétellel.
Az egyébként 1971-ben megnyitott Kun Béla – ma Szolnok ispán – körút íve és a Zagyva között ugyanis még áll egy régi ház és a hozzá tartozó kert azok közül, amiket a környék rendezése miatt többek között a Part, a Török és a Csap utcákban bontottak le. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a mai játszótér, szánkódomb és Aradi vértanúk emlékhelye fél évszázaddal ezelőtt még a régi Tabánra hasonlított. Ami a hatvanas-hetvenes években jórészt eltűnt, hogy aztán jóval később kiépített sétány is kerüljön a helyére, a Zagyva-partra.
A másik ma már nem létező, de ezen a képen még látható épület a Zagyva túloldalán, a fotó bal felső sarkában vehető észre. Az a négy-ötemeletes, lapos tetős, legalább két szárnyból álló épület a fotózás idején már az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” Szovjet Vörös Hadsereg szolnoki kórházaként funkcionált. Miután 1956 után az egyébként Szolnokon már négy helyen jelen lévő megszállók elfoglalták. Ez a felvétel azért érdekes – sőt talán fontos is -, mert a korabeli szabályok tiltották a katonai létesítmények fotózását, így alig maradt kép erről az épületről. Amiről azért tudjuk, hogy a Városmajor – a fotózáskor Vörös Csillag – úti oldalán, a hetvenes évek közepén, Szolnok három Lenin-szobrának az egyike állt.
