Persze, hogy ezen a képeslapon nem egy balatoni szálloda, hanem a szolnoki „lordok háza” látható. Eredeti állapotában. Ízlés kérdése, volt-e annyira szép egykor ez a lakóház, hogy bő fél évszázada képeslapra kerüljön. Ám számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel a képeslappá lett fotón egy valami nem stimmel.
Aki nem ismerős Szolnokon, rápillantva erre a fotóra, tényleg hiheti azt, hogy valami balatoni vagy akár külföldi szállodát lát. A Kossuth tér 10. és a Táncsics Mihály út 2. szám alatti telkeken álló ház udvari homlokzata az öt emeletével és a széles erkélyeivel elsőre leginkább egy hotelre emlékeztet. Persze, aki szolnoki, az rögtön tudja, hogy a három közterület – a harmadik a Szigligeti út – által közrefogott, „lordok házának” nevezett épület látható a képen. Ami ma már nem így néz ki. Nem tudom szépíteni: megerőszakolták. Buta tetőt építettek rá, csúnyán beburkolták. Ha a tervező építészeket művészeknek nevezzük, akkor talán nem túlzás azt mondani: olyan ma ez a ház, mintha egy viszonylag jó festménybe évtizedekkel később valaki belemázolt volna. Amit ugye csak primitív helyeken, primitív emberek követnek el. (Szolnokon meg kétszer, hisz ott a Városháza másik oldalán lévő társasház is.)
Maga az épület egyébként lassan hatvan éves. Több kisebb ház 1962-es lebontásával alakították ki az építéséhez szükséges telket. Egykor itt állt a város első gyógyszertára, amit egy ideig még „öreg patikaként” emlegettek. De az ötvenes évek végén ezen a helyen működött Fehér Béla műszerész írógép és töltőtoll szervize, sőt Farkasné virágüzlete is. Miként volt itt Tüzép iroda, a Magyar Hirdető Vállalat szolnoki kirendeltsége és női ruházati üzlet is. Aztán 1963 végén már lakták a képen látható társasházat, ami tudomásom szerint a benne lakásokat kapó katonatisztek miatt lett „lordok háza”.
Azt mindenesetre érdemes rögzíteni, hogy nemcsak Szolnokon visel ilyen „csúfnevet” lakóház, de Veszprémben és Zalaegerszegen is felbukkan a név. Sőt, Kecskemét központjában ugyancsak Kossuth téren áll a helyi „lordok háza”.
A szolnoki épület érdekessége az a két szobor, amelyikből ma már csak az egyik látható. Mégpedig Dózsa-Farkas András Tudomány és Művészet című alkotása az épület nyugati tűzfalán. Ezt sokan a színjátszás szimbólumának gondolják, talán azért, mert sokáig erről érkezett a szolnoki színház legtöbb látogatója. A Köztérképen Tóth György Gyigyi bácsi azt írja, 1968-ban került a helyére a domborműnél jóval komolyabb fali szobor. Ugyanakkor ennek a dátumnak sehol se találtam a nyomát, és talán ez a képeslap is cáfolja. Ugyanis az itt bemutatott lapot 1968. augusztus 19-én adták postára, és mivel meglehetősen nyárias a megörökített pillanat, gyanítom, nem abban az évben, hanem kicsit korábban készült a fotó. Lehet, hogy tévedek, de szerintem a másik szobornak, az ellopott Sellőnek is látszódnia kellene az autók mögött (Bencsik István alkotása volt). Mivel ez sincs a képen, azt gondolom, a felvétel 1966 előtt, valamikor 1963 és 1965 között készült.
De mi vele a baj?
Imádom az autókat bogarászni az ilyen régi felvételeken. Az egyértelmű, hogy a járda mellett parkoló autók közül a harmadik egy Moszkvics 403-as. Miként az is, hogy az első autót az akkoriban nagyon divatos, de városképileg borzalmas „ponyvagarázs” fedi. De mi a helyzet a középen álló járgánnyal? Elsőre azt gondoltam, hogy egy 311-es Wartburg, ám a méretei és az alakja sem stimmel. Avagy, eredetileg stimmelt, és valóban egy ilyen típus parkolt ott, csak valaki, valamiért belenyúlt az eredeti képbe. Mondhatnám, véletlenül.
