A Ságvári körút és a 4-es főút átkeléséi szakaszának kereszteződését örökítette meg az ismeretlen fotós, a képen nem látható Pártház elől valamikor 1969 és 1973 között. Ma már semmi sem ilyen Szolnok egykor legfontosabb kereszteződésének környékén. Talán ezért is őriz néhány érdekességet ez a felvétel.
A fotós az 1964-ben átadott „fehérház”, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és csatolt helyi részeinek „otthont” biztosító irodaház elől, az akkor még a Kossuth utcához tartozó közterületről készítette ezt a képet. A fényképezés helyszínének meghatározását csak részben bizonyítja a kép bal szélén parkoló BA-s rendszámú M21-es Volga, amilyet elsősorban a hatalom birtokosai, tehát a Pártházban megfordulók használtak. Az ezen a képen nem látható, de ma is álló épület létét sokkal inkább a kereszteződésben már működő közlekedési lámpák igazolják. Azokat ugyanis azt követően szereltél fel, hogy a Ságvári útból körút lett, azaz a szecessziós Kereskedelmi Bank épületét elbontva, a Tallinn felőli épített szakasz összeért a mai Szapáry úttal. Az pedig senki se zavarjon meg, hogy a felvétel jobb szélére belóg egy kopott épület sarka. Az a Beloiannisz út 3. számú ház, amit majd csak 1973-ban bontanak le, tehát a fotós a pártház „árnyékából” és e ma már nem létező épület közül készítette a felvételt egy lassan ötven évvel ezelőtti délutánon.
Ez a bizonyos délután legkorábban 1969 őszén lehetett. A fotót uraló Nerfeld-palota földszintjén ugyanis már be van deszkázva az egykori Centrum áruház valamennyi kirakata. Tehát a kép csak 1969. április 11-e után, a megörökített emberek ruházata alapján legkorábban az év őszén készülhetett el. És mivel a Népbank épülete – ami ma már az Árkád mellett áll szürke alumínium ruhában, földszintjén írószer bolttal – még majdnem eredeti külsővel látható, legkésőbb 1973 őszén dolgozhatott a fotográfus. Ugyanis a következő év tavaszára már új „ruhát” kapott ez az épület, és a tetőszerkezetét is alaposan átalakították.
Ezzel pedig el is kezdhetjük sorba venni azokat az apróságokat, amiket ez a kép megőrzött az utókor számára. Az egykori Népbank épületének tetején például még ott az a földgömb, aminek a tetején 1944-ig egy Hermész-szobor állt, szinte az egész város fölé magasodva, Szolnok valamennyi kereskedőjét vigyázva. A háromerkélyes, klasszikus bérház egyébként 1907-ben épült, és e fotó készítésekor talán még a Magyar Néphadsereg helyőrségi Klubjaként szolgált.
Érdemes egy pillantást vetni a túloldalán, a Városháza mellett lévő négyemeletes bárházra is, ami a hatvanas évek eleje óta zárja le a Magyar utca és a Kossuth tér torkolatát. Mielőtt a kilencvenes években megerőszakolták volna a jelenlegi tetőszerkezetével, így nézett ki. Az pedig más lapra tartozik, hogy ma vagy egykor volt-e rondább ez az épület, ami lassan hatvan éve határozza meg a város főterét.
A Népbanktól a fotós felé indulva, még a Nerfeld-palota előtt három kisebb épület előtt haladhattak el a kép szereplői, amelyek földszintjén végig üzletek voltak. Ezek az előző századfordulón épült házak az Árkád építésének esnek majd áldozatul 1980 körül. Miként a Nerfeld-palota is, amiről a blogSzolnok bejegyzéseiben már sokszor írtam. Éppen ezért csak a tetején lévő Állami Biztosító reklámra hívnám fel a figyelmet, ami bő évtizeden keresztül ragyogta be a kereszteződést a maga piros és fehér színeivel. Egyébként ez a szerkezet is bizonyítja a kép keletkezésének idejét, hiszen 1975-ben egy „900 éves Szolnok” felirattal egészítették ki a „Biztosítás, Biztonság” szöveget. Ez utóbbi azért elég bizarrul hangozhatott abban a 12 évben, ami a Centrum-tűz és az azzal indokolt bontás között eltelt, feltételezve, hogy a néhai áruháznak volt biztosítása.
