Ez a kilencvenegy éves szolnoki képeslap megőrizte, hogy milyen is volt a mai Verseghy-park nem sokkal az elkészülte után. Ráadásul sok apró érdekességet is fel lehet fedezni a Tisza szálló fagyizójának a tetejéről, az akkori Park utca és Ferenc József rakpart környékéről készült felvételen.
A budapesti Knöpfmacher József fotográfus nem sokkal a Tisza szálló megnyitása után járhatott Szolnokon. Minden bizonnyal több képet is készített a városról és a frissen átadott hotel környékről, amelyek közül az itt bemutatott, a mai fagylaltozó tetejéről lőtt fotó képeslapon is megjelent. A kép előterében lévő placc, illetve a székek és az asztalok a Tisza éttermének kerthelyiségét mutatják, amely ezek szerint a nyitás évében még nem volt bekerítve.
Egyébként azt, hogy a fotós 1928 nyarán járt Szolnokon két apró részlet is bizonyítja ezen a képeslapon. Az évszakot leginkább a parkban szaladgáló gyerekek rövidnadrágja. Míg az évet a fotó bal felső sarkából hiányzó épület. Ha ugyanis csak egyetlen évvel később készült volna ez a fotó, akkor a Szabadság téri emeletes épületek közül legalább a Gyömörrey-féle házat ki kellene takarnia a Damjanich utca 1. szám alatt 1929-ben átadott bérháznak. Aminek a sarkán ma a Halászcsárda van, és a húszas évek végén a korábbi földszintes Scheftsik-bazár helyére épült.
Érdemes a képnek a bal felső sarkában még egy kicsit elidőzni. Egyrészt azért, mert bepillantást enged abba, hogy mik is álltak a későbbi Damjanich uszoda helyén annak építése előtt két évtizeddel. A mára eltűnt Honvéd, Park és Damjanich utcák által körülzárt területen ugyanis földszintes, nem éppen városias házak voltak kilencven évvel ezelőtt. A másik, az ezen házak fölött, a távolban füstölgő kémény, ami minden bizonnyal a Tabánban lévő kékfestő műhelyhez tartozhatott, és e kép tanúsága szerint hétvégén is működhetett. Merthogy – bár első ránézésre nem látszik – a parkban nagyon sokan vannak, ami szerintem a hétvégi fotózásra utal.
A képeslappá lett fotó egyébként az akkor még név nélküli, Rerrich Béla tervei alapján készült városi közparkot mutatja. Ami pár évvel később már a regnáló polgármester, Tóth Tamás nevét viseli, hogy aztán egy rövid ideig Horthy István, 1945-től Marx Károly és 1990-től Verseghy park legyen. A képen természetesen még nem lehet ott Borbereki Kovács Zoltán Verseghy Ferencet ábrázoló szobra, hiszen azt csak jó hat évvel a fotózás után avatták fel a három kőamfóra egyikének a helyén. Viszont a felvételen nagyon jól látszik, hogy annak idején kettő „békás” szökőkút volt a parkban, amelyek közül a távolabbi a mostani Belvárosi Tisza-híd építésének esett áldozatul. Illetve a mából nézve még egy érdekesség: a Tisza-szálló átadásakor még nem volt meg a sétány – ma Béres József nevét viseli – mellvédje, amely jellegzetes virágtartóival és vaskorlátjaival évtizedekig volt egyfajta „emblémája” a környéknek.
A kép hátterét, a jobb felső sarkát sem lehet szó nélkül hagyni. Egyrészt a híd folyóba nyúló pillére mögött lévő kémény miatt, ami Szolnok 1927-es térképe alapján a Scheftsik major melletti villamos telephez tartozhatott, ahonnan a fotózás idején még a város jelentős részét láthatták el villamos energiával. Másrészt a hídfőn, már a felhajtón, a hídra vivő lépcsőnél látható, a fotós felé fehér tűzfallal álló kis építmény okán. Más képeken eddig még nem láttam ennek a házikónak nyomával, de ez alapján azt kell feltételeznem, hogy valamiféle hídőri ház állhatott valahol a mai kocsma fölött. Egyébként az is jól látszik, hogy a felhajtó ekkor még nem volt alulról átjáróval áttörve. Feltételezem, hogy az majd csak a mostani híd építésekor került oda.
