Nézem ezt az 1907-ben postára adott szolnoki képeslapot, és azon tűnődöm: az előző századforduló óta hányszor változott meg a Szapáry út páratlan oldala. Miközben a szemközti oldal szinte alig lett más. Legalábbis, ha Szolnok egykori korzójának a Baross utca felőli végét nézegetjük.
Az ismeretlen fotós nem pontosan a Szapáry út végéről készítette ezt a fotót, hiszen a kép jobb szélén a Kádár cukrászda még földszintes épülete ismerhető fel. Azaz valahol a Kindlovics-bazár előtt, a mai Árkád épület nyitott folyosójának vonalában állhatott a masina. Ennek egyáltalán nem mond ellent az, hogy a felvétel bal oldali előtere olyan, mintha 45 fokos „kanyar” lenne az utcában. Ugyanis az Árkád előtt itt álló Nerfeld-palota 1929-es megépítéséig volt is egy ív a Szapáry és a Gorove utcák találkozásánál, ami valószínűleg a vasút felől érkező Baross utca középvonalának elhelyezkedésével is összefüggött. Merthogy az a hetvenes évekig a mai parkoló helyén volt.
Ennek a képeslappá lett fotónak a helytörténeti értéke azonban nem ennek a kanyarnak a megörökítése, hanem a Szapáry utca mai páratlan oldalának végéről – a fotó készítésekor még páros oldal eleje – ránk maradt vizuális emlék. Ezek a földszintes házak ugyanis az előző század első harmadában tűntek el. Részben, amikor 1907-ben a Szolnoki Hitelbank ide helyezte át a központját a fotón látható harmadik-ötödik ház helyére. Az akkor felhúzott épület azonban ma már nincs meg, hiszen három évtizeddel később új székházat csináltatott a bank, ami a mai napig ott áll a Szapáry úton. A hozzánk közelebb eső házakat pedig 1929-ben bontatta le ifjabb Nerfeld Ferenc, hogy helyet csináljon annak a kétemeletes bérháznak – Centrumként él a szolnokiak emlékezetében -, amit a nyolcvanas évek elején bontottak le. Jól látható, hogy ahol ma üzletek vannak, már a XX. század elején is boltok működtek. Igaz, többségében még földig érő, nagy portálos, az utcáról könnyen megközelíthető helyiségekben.
Mivel ezt a képeslapot 1907. március 4-én adták postára, és láthatóan egy nyári fotó látható rajta, azt mondhatjuk, hogy a fotós legkésőbb 1906 nyarán dolgozhatott. Ha pedig észrevesszük az utca végén, a homályosan látszó Szolnoki Zsinagóga épületét, akkor azt is hozzátehetjük, hogy legkorábban pedig 1899-ben ténykedhetett a fotós. Azaz nyugodtan kijelenthetjük, hogy az előző század első éveiben – azokban a bizonyos békeidőkben – így nézett ki Szolnok egyik legfelkapottabb utcája. Két oldalt járda futott, középen az út le volt kövezve, viszonylag fiatal fák vetettek árnyékot az utcán járókra, a fák között pedig a villanypóznák is feltűnnek. Délidőben nem volt valami nagy forgalom a Szapáry, a mezítlábas srácok akár az út közepén is sétálhattak.
Valaki biztos meg tudja magyarázni, hogy milyen célt szolgálhatott kocsiút és a fasorok között lévő, nekem valami felásott résznek tűnő terület. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy az esővíz szikkasztására szolgálhatott, bár jól látszik, hogy mind a két oldalon volt valamiféle vízelvezető árok is. Nem véletlenül, hiszen hol volt még ekkor a csatornázás Szolnokon.
Érdemes a kép jobb oldalán is „végigszaladni”. A legszélén a már említett Kádár cukrászda, még földszintes épülete látható, amire majd csak 1912-ben kerül az az emelet, ami megadta a ház mai arculatát. Jól látható egyébként, hogy a Kádárnak már az előző századforduló elején lekerített terasza volt a Szapáryn. A mellette lévő, akkor még földszintes épületet eltakarják a fák, viszont az Ipartestület emeletes háza nagyon szépen látszik. Miként a Nemzeti nagyszálló is, ami mellett ekkor persze még nincs ott a Cinóber ház. Sajnos nem vehető ki, hogy az egykori Sütő köz túloldalán csak egy, avagy már mindkét bérház állt-e a fotó készítésekor.
És egy ilyen képeslapról ma már az sem derül ki, hogy vajon miért volt fellobogózva 1899 és 1906 között, egy szép nyári napon a Szapáry út. Lehet, hogy Szent István napján készült a fotó?
