Mennyi ideig szünetelhetett a hajó forgalom a Tiszán 1909-ban vagy 1910-ben, amikor az Özv. Lőrinczy Gyuláné kiadásában megjelent képeslaphoz ezt a fotót készítették? Szolnokon, a mai Tiszaliget oldalából, az 1944-ben felrobbantott első, szolnoki, vasból és betonból készített közúti híd építésekor.
Nem akartam hinni a szememnek, amikor rábukkantam erre az 1911. augusztus 27-én Budapestről Karcagra küldött képeslapra. Elsőre ugyanis képtelenségnek tűnt, hogy valamiről az építése idején, amikor az állványzaton kívül még alig látszik valami belőle, képeslapot készítettek. (Talán csak az épülő Parlamentről vannak ilyen képeslapok.) Márpedig itt egyértelmű, hogy az ehhez az anzikszhoz használt fotó, az 1909. március 15-én, a jeges tiszai ár által elsodort, szolnoki fahíd helyén épülő, első vasból és betonból álló közúti hidunk építése idején született. Hogy már 1909 nyarán – a háttérben látható fák alapján egyértelmű az évszak -, vagy csak egy évvel később, az kérdés. Az mindenesetre tény, hogy mire Özvegy Orvos Nagy Péterné megkapta ezt a lapot, már állt az új, leginkább a fővárosi Ferenc József – ma Szabadság – hídra emlékeztető, szolnoki, közúti híd.
Úgy képzelem, hogy nagyjából 110 évvel ezelőtt „ügy” lehetett a korszerű, szolnoki, közúti híd építése. Legalábbis a szolnokiak számára. Akiket egyik pillanatról a másikra szakítottak el a természet erői a Tisza bal partjától, és akiknek közel két éven keresztül az egykori híd melletti, nem túl nagy kapacitású komppal kellett beérniük. Minden bizonnyal az is számított, hogy a közel ötven éven keresztül szolgáló, még Obermayer által épített fahíd helyére nem egy hasonló szerkezetet akartak ácsolni, hanem az akkor már lassan százéve sokfelé alkalmazott beton, kő és vas alapanyagok használata mellett döntöttek. Ez a technológia persze Szolnokon sem volt ismeretlen, hiszen a vasút már ilyeneken kerülte meg a várost. Ugyanakkor a belvárosi híd szinte Szolnok közepén, a szolnokiak szeme előtt épült. Talán nem is ez az egyetlen fotó, ami az építkezés idején készült, de számomra az első, amit képeslapon látok viszont.
Ha egyébként tippelnem kell, akkor azt mondom, hogy ez a felvétel 1910 nyarán készült, hiszen a fahíd maradványainak elbontása, a hatalmas beruházás előkészítése és hirtelen finanszírozása az előző, a katasztrófa évét elvihette. Ezen a fotón viszont jól látszik, hogy a két pillér már kiemelkedett a vízből. A sodorvonalban lévő állványzat alapján pedig azt feltételezhetjük, hogy a kép nem sokkal a hídszerkezet összerakása előtt készülhetett. Számomra egyszerűen felfoghatatlan mérnöki és építészi bravúr, hogy több mint egy évszázaddal ezelőtt, miként tudták a pilléreket megépíteni a folyóban, komolyabb daruk és gépek nélkül hogyan tudtak csak faanyagokból álló segédemelvényekkel dogozni.
De nekem nem kevésbé érdekes az sem, hogy ki és miért tartotta fontosnak az építkezés megörökítését – és hol a többi kép -, illetve kinek jutott eszébe, hogy az egyik fotóból akár szolnoki képeslap is lehetne.
Amin a háttérben kivehető például a Zagyva torkolathoz legközelebb eső fahídja, amit majd jó másfél évtizeddel később vált fel vashíd. De látható a Művésztelep első lakói által, a szolnoki vár néhai területén talált kövekből összehordott torony is, amiben nemcsak kilátó, de alul remek borospince is volt. A kép közepe táján pedig a Vártemplom tornya kandikál ki a fák közül, ami ekkoriban még nem emeletes, hanem földszintes házak között állt.
Hogy mindez Orvos Nagy Máriát, e képeslap feladóját érdekelt-e, nem tudom. Azt feltételezem, hogy a kisasszony Szolnokon szállt át vagy fel a pesti vonatra. Közben pedig, gyorsan vásárolt egy – lényegtelen, mit ábrázoló – képeslapot, hogy a fővárosba érve mielőbb beszámolhasson özvegy édesanyjának az első élményeiről. Ami a Városliget szélén ma is álló Bethesda kórházhoz kötötték, ahol a képeslapra írt szövege szerint már a megérkezése napján elkezdett dolgozni a belgyógyászaton. Az, hogy egy fiatal hölgy a XX. század elején, szülőhelyét elhagyva, tulajdonképpen szakképesítést igénylő munkát végezzen, egy kisvárosban legalább annyira különlegesnek számított akkoriban, minthogy a megyeszékhelyen új, vashidat építettek.
