Szigeti Henrik fényképeiből a felvidéki Eperjesen működő Divald Károly „első magyar fényképnyomati műintézetében” készülhetett ez a négy, szolnoki fotóból álló képeslap. Az itt bemutatandó példányát 1900-ban adhatták postára, ugyanakkor az egyik kép biztosan korábban készült.
Több szempontból is igazi különlegesség ez a négy fotót bemutató, legalább 120 éves, szolnoki képeslap. Egyrészt még az úgynevezett hosszú címzéses időszakból származik. Azaz olyan lap, aminek a bélyeges oldalára csak a cím kerülhetett, és maximum a képes felére írhattak valamit a feladók. Nem véletlen, hogy a felvidéki Divaldék úgy helyezték el a szolnoki felvételeket, hogy azok mellett maradjon hely pár sornak. Másrészt a képeslapkiadás ezen időszakában kifejezetten ritka volt a több fotóból összeállított mozaik, de ha fel is bukkan néhány ilyen, akkor azokon legfeljebb két kép látható.
A kiadás pontos időpontja sajnos nem derül ki a lapról. A birtokomban lévő példány sérült pecsétje alapján az feltételezhető, hogy ezt 1900 szeptemberében küldhették Bécsbe, tehát legkésőbb abban az évben meg kellett jelennie a kisnyomtatványnak. Ugyanakkor a felhasznált négy fotóból az egyikről biztosan elmondhatjuk, hogy 1899 előtt készült.
A lap bal felső sarkában lévő, legnagyobb képről van szó. Amiről elsőre azt mondanám, hogy a Belvárosi Nagytemplom tornyából készítette Szigeti Henrik. Ugyanakkor nekem kicsit furcsa, hogy a Templom utca vonalától milyen messze van a fotós helye.Persze tudom, nincs és nem volt másik magaslat a környéken. Ahonnan látjuk a távolban a fa Tisza-hidat, a mai Verseghy-park helyén a Scheftsik-malmot, közelebb a gimnázium épületét és szinte középen a református templomot. A felvétel előterében pedig a mai Tiszai hajósok terének házai – többek között a Galéria étterem – láthatóak. És látszódnia kellene a kép bal alsó sarkában a zsinagóga tömbjének is, már ha a fotózás pillanatában a helyén lett volna. Ebből következik, hogy a négy közül ez a kép biztosan a XIX. században készült.
A bal alsó fotóért a másik templom – a Vártemplom – tornyába mászott fel Szigeti Henrik. A felvétel előterében a mai olajos házak helyén áll épületek, a torkolat és a fahíd látható. Meg a szétterülő Tisza, és a távolban a Hungária gőzmalom füstöl.
A jobb felső kép elsőre kicsit csalóka, ha nem tudjuk kivenni a fölötte lévő feliratot. A bíróság, azaz a Királyi Törvényszék épületét látjuk, annak is a Dózsa György utca felőli homlokzatát. Ami sokkal jelentősebb, mint a Kossuth utcai, ahonnan az épület mai főbejárata van.
A kép egészen biztos, hogy még akkor készült, amikor a korabeli Werbőczy utca másik oldalán üres telkek álltak. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a fotót a Városi Kaszinó bejárata fölötti – ma már lépcsővel beépített – erkélyéről készítette Szigeti. Ezzel talán az egyetlen olyan fotót hátrahagyva, amin az 1924-ben fölfelé bővített bíróság oldalsó homlokzata, szinte teljes egészében látható. Ilyen kép ma már nem is lenne elkészíthető.
Szerintem nem kisebb különlegessége ennek a képeslapnak a negyedik fotója, ami a felirat szerint a Szandai gátat ábrázolja. Hogy pontosan hol, azt csak tippelni lehet: szerintem a tiszai hídfő közelében. A felvételen nemcsak az út menti korlát, de egy ház is kivehető, ami szerintem a Móricz-ligetben állhatott. Persze nem zárható ki, hogy a felvétel távolabb készült, esetleg még akkor, amikor a mai holtágat meg kellett kerülnie annak, aki Szajol felé tartott a kocsiúton.
A több szempontból is érdekes képeslap akkor lenne igazán különleges, ha a négy felhasznált fotó nagyobb méretben is előkerülne. Emlékeim szerint a bal oldaliakhoz hasonló fotók – vagy talán éppen ezek – megjelentek önálló képeslapként, viszont a bíróságról ilyen beállítást nagyobban még nem láttam. A szandai gátról nem is beszélve, ami minimális információ értéke miatt nem is tudom, miért került rá egy ilyen szép és akkoriban bonyolult képeslapra. Mindenesetre jó, hogy rákerült, mert így legalább arról is van egy képe az utókornak.
