Két apróság árulja el ezen a képeslapon, hogy a felhasznált fotó 1968 és 1975 között készült. Egy másik, a szolnoki Kossuth teret ábrázoló képeslappal összehasonlítva pedig az is kiderül, hogy az egykor a 4-es főút mellé ültetett fákat kivágták. Persze a városháza és a „lordok háza” se így néz már ki.
Tulok Ferenc Debrecentől Kőszegig, Nyíregyházától a Balatonig rengeteg településről készített olyan fotókat, amelyekből aztán a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata képeslapokat készített. Abban is biztosak lehetünk, hogy Szolnokon is többször járt, hiszen a Várkonyi térről éppúgy ismertek képeslappá lett fotói, mint a Tisza-partról vagy éppen a város főteréről. Mivel azonban a felhasznált fotók születési dátuma, a képeslapok kiadásának az éve illetve a postázásuk dátuma soha nem esik egybe, így nehéz pontosan megállapítani, hogy egy-egy kép mikor is készült. A mellékelt képeslap esetében is csak egy viszonylag tág intervallumot jelölhetünk ki, mint a fotózás lehetséges időpontja.
Az egyik árulkodó jel a fotó bal szélén található. A Kossuth és a Táncsics út sarkán álló ház falára ugyanis csak 1968-ban került fel Dózsa Farkas András „Tudomány és művészet” című alkotása. Pár évvel azt követően, hogy maga az szobor, és a szolnoki köznyelvben csak „lordok házának” nevezett – a benne először bérlakást kapó hivatásos tisztekre utalva – társasház elkészült. Egyébként érdemes azt is észrevenni ezen a képen, hogy ez az épület eredetileg miként is nézett ki a most rajta éktelenkedő, beépített sátortető, a hungarocell borítás és a tér felőli sarkán lévő árkád elcsúfítása nélkül. A magam részéről sokkal szebbnek gondolom eredeti küllemében ezt a házat.
A fotózás legkésőbbi lehetséges időpontját is épített dologból következtethetjük ki. Mégpedig a kép jobb szélén látható szökőkútban még ott lévő, háromlábon álló, hatalmas betonamforából. A Kovács Ferenc által készített Munkásmozgalmi emlékmű két oldalán lévő szökőkutakból ugyanis 1975 tavaszán távolították el ezeket a „tányérokat”. Szerencsére nem semmisítették meg őket, csupán a Tiszaligetbe, a körcsarnok előtti parkban dugták el őket. Maguk a szökőkutak egyébként egészen a tér 2007-es átépítéséig, azaz közel négy és fél évtizeden át hozzátartoztak az egykori Piac térből lett Kossuth tér képéhez.
Tehát a fenti két támpont alapján azt mondhatjuk, hogy Tulok Ferenc 1968 és 1975 között készíthette ezt a fotót. Ha tovább kellene szűkítenem az időpontot, akkor a hatvanas évek végére, vagy a hetvenes évek legelejére tenném a kép születésének pillanatát. Elsősorban a teret akkor még átszelő 4-es számú főút zéró forgalma miatt. A téren megszámolható 15-16 ember alapján ugyanis feltételezhetjük, hogy a fotó hétköznap, az árnyékok alapján kora délután készült. Márpedig nulla autó áthaladására egyre kevesebb esély volt a hetvenes években előre haladva.
Vannak persze más apróságok is, amiket érdemes – akár újra – észrevenni a lassan fél évszázaddal ezelőtti szolnoki főtéren. Például a Munkásmozgalmi szobor mögötti zászlórudak tetejét díszítő, koszorú övezte csillagokat. Vagy azokat a böszme kővirágtartókat, amelyek itt-ott még ma is felbukkannak a városban, hasonlóan a régi, a háttámlájuk dőlésszöge miatt igencsak vendégmarasztaló padokhoz. De a városháza – akkor éppen Városi Tanácsháza – épületére is érdemes egy pillantást vetni, hiszen a fotózás idején már nem volt a legjobb állapotban. A tanácsterem fölötti tetőzet több helyen is átázás nyomait mutatja, és a cserepek is elég össze-visszahatásúak. Nincs róla információm, hogy a háború utáni felújítást követően mikor nyúltak legközelebb az épülethez, az azonban biztos, hogy az emeleti ablakok közötti zászlótartók csak valamikor a hatvanas években lettek felszerelve.
És, ha már képzeletben a fél évszázaddal ezelőtti, szolnoki Kossuth téren járunk, akkor vegyük észre azt a viszonylag fiatal fasort is, amely a 4-es főút és a tér forgalom elől elzárt területe között húzódott. Ráadásul nem előzmények nélkül, hiszen az előző századforduló környékén is volt itt fasor, ami talán a második világháborúnak vagy a tér hatvanas évek elejei átépítésének esett áldozatául. Az viszont rejtély számomra, hogy az ezen a képen még látható, nagyjából nyolc-tíz éves fákat vajon mikor és miért pusztították el. Soha sem fog kiderülni. A tér átalakításáról ugyanis mindig csak sikerként, fejlesztésként és építésként írtak az elmúlt évtizedekben.
