2025.10.14. (kedd)

Szolnok határában 1896 körül

Szolnok határában 1896 körül

Dátum:

Ha nem lenne felirat ezen a lapon, nehezen találnánk ki, hogy mit is örökített meg Bakos István a 19. század végén. A nem túl jelentősnek tűnő épületek akár egy vasútállomás vagy kaszárnya is lehetne. Pedig hivatalosan Jász-Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferencz József Közkórháza.

Ha nem lenne felirat ezen a lapon, nehezen találnánk ki, hogy mit is örökített meg Bakos István a 19. század végén. A nem túl jelentősnek tűnő épületek akár egy vasútállomás vagy kaszárnya is lehetne. Pedig hivatalosan Jász-Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferencz József Közkórháza.

Szerintem a kiegyezésnek (1867) és a megyeszékhellyé válásnak (1876) köszönheti Szolnok, hogy a millenniumi ünnepségek (1896) idejére végre saját, négy önálló osztállyal működő közkórháza lett. Azt meg a Monarchiának, hogy az építkezés végül 175 ezer forintos költsége nem a várost és a megyét nyomasztotta a felvett hitelek miatt, hiszen 1898-ban az állam átvállalta a kórház építésével kapcsolatos költségeket. Így, amikor ezt a képeslapot 1899. december 27-én Szolnokról Tiszafüredre küldték, a képen látható „vármegyei közkórház” már harmadik teljes évének a vége felé járó, mondhatni illusztris intézménye volt a városnak.

Ezt a képeslapot nézegetve is felötlött bennem, hogy az 1800-as évek végén miért építették a várostól oly távolra a kórházat. Hiszen ne felejtsük el, hogy amikor 1876-ban megkezdődött a kórházberuházás körüli huzavona Szolnok déli iparterületeiből még alig volt meg valami. De mire 1895 szeptemberében belevágtak az építkezésbe, akkor se nagyon terjeszkedett még túl a város a mai papírgyár környékénél. Ráadásul az is fontos, hogy a 19. század végén még semmiféle közösségi közlekedés nem létezett, és az utak kövezése is csak itt-ott valósult meg, így „utazási időben” is távolra került a közkórház akár a belvárostól, akár az állomástól. Igaz, a végül 1896 nyarán megnyílt első osztályok – belgyógyászat, sebészet, bőrgyógyászat valamint elme- és fertőző osztály – még nem a sürgősségi ellátást szolgálták.

A kórház viszonylag távoli elhelyezésére a Dr. Nemes András szerkesztésében 2011-ben megjelent „Egy ember fontosabb, mint az egész világ” című, a megyei kórház és rendelőintézet múltját feldolgozó könyvben találhatunk magyarázatot. Az intézménytörténeti leírásban ugyanis az olvasható, hogy a kórház helyének először a József Attila úti egykori laktanya telkét vásárolták meg, ám azt végül nem tartották megfelelőnek, elsősorban a szennyvízkezelés miatt. Ezért döntöttek később a távolabbi, viszont a Tiszához közel fekvő, árvíztől még is védett magaslaton lévő, szántóföldek által körülvett terület mellett. Bármilyen meglepő, akkoriban nem jelentett gondot, hogy a fertőző osztállyal is rendelkező kórház szennyvízét a folyóba engedjék. Így végül a Tószeg felé vezető országút mellé került a vármegyei közkórház.

Ma már alig esik szó róla, hogy a kórház terveit az a Quittner Zsigmond (1859-1918) készítette, akinek ezen kívül olyan épületeket köszönhetünk, mint a budapesti Centrál kávéháznak is otthont adó Erényi Ullmann-féle bérházat, az Országos Mentőszolgálat Markó utcai székházát, vagy éppen a Lánchíd pesti oldalán álló Belügyminisztériumot és a Gresham-palotát. Dr. Nemes András könyvéből tudható, hogy a szolnoki kórház négy nagyobb és több kisebb épületből állt, köztük központi konyhából, gazdasági épületből és laboratóriumból. A Kocsis Lajos aradi vállalkozó által nem egészen egy év alatt felhúzott kórházban az első pillanattól kezdve villanyvilágítás működött – tehát nemcsak a Nemzeti nagyszállóban volt ilyen csoda a millennium évében Szolnokon -, a két nagyobb tömbben pedig légfűtés, miközben saját artézi kút biztosított az intézménynek szükséges vizet.

A tulajdonomban lévő képeslapot a 19. század vége előtt 4 nappal írták és postázták. Mint látható, az anziksz képes oldalára próbálta a feladó a lehető legtöbb üzenetet felírni. Ami tulajdonképpen 1899-ben szabálytalan volt, hiszen az úgynevezett hosszú címzéses – azaz a címzésnek az egész hátlapot fenntartó – képeslapokat nem arra találták ki, hogy azon mindenféle egyéni üzenetek utazzanak. Minden bizonnyal csak a véletlennek köszönhető, hogy a Tiszafüreden élő Ilonkának beszámoló ismeretlen, családja egészségügyi problémáiról is ír. Ha jól értem, se a Kálmán nevű férje, se a kis Kálmánka, se az anyós nincs túl jól, ezért elmaradtak valami csomag küldésével, és kvázi a 20. századra ígér egy hosszabb levelet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szolnoki iskolasor 1930 körül

A szolnoki iskolasor két háború között utoljára elkészült épületének az átadása után készülhetett ez a felvétel. A kor egyik legsikeresebb kiadójánál képeslappá lett fotó az akkori Baross utca 64. szám, a mai Jólét ABC elől fotózva mutatja a belvárost és a vasútállomást összekötő utcát.

A fákat már kivágták

Fiumében is megtudhatták 1911 tavaszán, hogy a szolnoki Fasor képeslapra kívánkozott fasorát nem sokkal korábban, az utca rendezése miatt kivágták. A mából nézve talán ennél érdekesebb az a nagyjából negyven ember - jórészt mezítlábas gyerek -, akiket az ismeretlen fotós megörökített.

Hajós város

Szolnok gazdasága a 20. század elején a gabonán, a fán, ezek feldolgozásán és szállításán alapult. Polgárai tehetős emberek voltak, hiszen néhány év alatt két nagy templomot is építettek. Szigeti Henrik több képeslapon is megjelent fotója, akár Szolnok korabeli gazdaságföldrajzát is bemutathatja.

Békebeli főterünk

Szolnok házi ezredének, a 68-as gyalogezred hőseinek emléket állító obeliszken e fotó készítésekor még nem lehetett ott az első világháborúra emlékeztető tábla. Még legalább két év volt a hosszú 19. századból, a békeévekből, amikor Gettler József hírlapelőfizetői irodája kiadta ezt a képeslapot.