2025.11.30. (vasárnap)

A Kossuth tér harmadik pillanata

A Kossuth tér harmadik pillanata

Dátum:

Szolnok főtere valamikor 1962 kora nyarán, hétköznap délidőben. Ez a színes képeslap azonban nemcsak azért érdekes, mert megőrizte a tér egy pillanatát, hanem azért is, mert ez a harmadik olyan képeslappá lett fotó, amiről biztosan állíthatjuk, hogy ugyanonnan, ugyanazokban a percekben készült.

Szolnok főtere valamikor 1962 kora nyarán, hétköznap délidőben. Ez a színes képeslap azonban nemcsak azért érdekes, mert megőrizte a tér egy pillanatát, hanem azért is, mert ez a harmadik olyan képeslappá lett fotó, amiről biztosan állíthatjuk, hogy ugyanonnan, ugyanazokban a percekben készült.

Ezt a nem túl jó minőségű színes fotót valamikor 1962 nyarán készítette az ismeretlen fotós Szolnok főteréről. Nem nehéz kitalálni, hogy a tér és a Táncsics út sarkán éppen akkor elkészült „lordok házának” a negyedik emeleti – akkor még nem volt beépített tetőszintje -, legszélső lakásának az erkélyéről dolgozott. Tehát a fotózás helye miatt zárhatjuk ki, hogy korábban készülhetett volna ez a felvétel. A növények és az árnyékok alapján kora nyári képről van szó, ezért azt is kijelenthetjük, hogy egy évvel később se lehetett volna már megcsinálni ezt a felvételt. A bal szélén, a múzeum épülete előtt ugyanis még nem áll Kovács Ferenc Munkásmozgalmi emlékműve, amit 1963. április 30-án avatták fel, tehát azt követően már nem dolgozhatott a fotós.

Akiről bizton állíthatjuk, hogy ha már felmászott a társasház negyedik emeletére, több képet is készített ugyanonnan. Ezekből pedig a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a következő években több szolnoki képeslapot is készített. Arról igazán nem tehettek, hogy mire a tekercs fotói anzikszként forgalomba kerültek, már el is avult a megörökített látvány, hiszen nemcsak egy szoborral gazdagodott a tér 1963-ban, hanem két szökőkúttal is. Ám ez a fővárosi székhelyű vállalatot nem nagyon érdekelhette, volt több jó felvétele Szolnok főteréről, gondolom, a terv szerint minden megyeszékhelyről meghatározott időben, betervezett mennyiségű képeslapot kellett kiadni, így nyomdába kerültek az ugyanazokban a percekben készült, eltérő sorszámú fotók.

Mert az ehhez az álló formátumú, fekete-fehér képeslaphoz használt felvétel is ugyanakkor, ugyanonnan készült. Erre bizonyíték például a tér északi oldalán, a mai múzeum, könyvtár és a köztük egykor lévő takarékpénztári épület előtt parkoló autók. Kicsi az esélye ugyanis annak, hogy az a zárt felépítményű GAZ teherautó a képek bal szélén, aztán az egymással szembe néző, púpos Warsawák, és a mai könyvtár előtt parkoló M21-es Volga máskor is pont ugyanígy, ugyanazon fáknál parkolt volna. Egy bizonyíték persze nem bizonyíték. Hát akkor nézzük az ablakokat! A mai könyvtár legfelső emeletének szélső ablaka, a takarékpénztári épület emeleti, negyedik ablaka mindkét képen ugyanúgy van nyitva. Sőt, ezen az épületen az ötödik, hatodik és a nyolcadik, kilencedik ablak rolói is teljesen egyformán vannak lehúzva a két képen. Esélytelen, hogy két különböző napon ezek is ennyire egyezzenek.

A három képen – merthogy ez a fekete-fehér, fekvő formátumú képeslap ugyanennek a sorozatnak a része – csupán az emberek pozíciói mások. Például a harmadik képen jobbról érkezik egy kerékpárt toló férfi és egy nő, akik a színes képen még nincsenek rajta. Viszont a mai könyvtár sarkánál lévő villanyoszlop tövében ugyanúgy ott beszélget két férfi a villanyoszlop tövében. Vagy a színes kép bal alsó sarkában, az akkori 4-es főúton csak egy kerékpárost látunk, míg a fekete-fehér verzión egy motorkerékpáros lett megörökítve. De az álló fekete-fehér és a színes felvételek között is vannak ilyen apró eltérések. Az álló képen például egy Moszkvics halad el a parkoló autók előtt, ami a színes felvételen nem látható. Vagy a színes képen, a könyvtár előtti parkban, mindkét padon ülnek fiatalok, míg a fekete-fehér álló képen nem.

A két fekete-fehér fotóról bő egy évvel ezelőtt már írtam. Viszont ezt a színes képeslapot csak most néztem meg alaposabban, pedig 2011 óta a gyűjteményem része. Elsőre azt gondoltam, hogy ugyanannak a fekvő formátumban használt képnek az eredeti, már készítésekor is színes változata. Csak alaposabban megnézve jöttem rá, hogy nem ugyanarról a felvételről van szó. Hanem egy 1962-es kora nyári nap harmadik, megörökített pillanatáról. Ilyesmi pedig ritkán kerül elő. Ennek ellenére reménykedem, hogy talán újabb képek és pillanatok is felbukkanhatnak még az ismeretlen fotós akkori felvételei közül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vége a piacnak

Valamikor 1906-ban vagy 1907-ben lehetett az a piaci nap, aminek a végén, a Steiner-házból valaki megörökítette Szolnok főterét. A városháza előtt zsákokkal megrakott szekerek, a mai könyvtár oldalában szétrakott kosarak. De már macskaköves az út, van közvilágítás és hirdetőoszlop is.

Játszóhelyből színház

A Városház utca és a Csirkepiac találkozásánál lévő színház az első világháború után a gróf Apponyi Albert utca és Horthy Szabolcs tér sarkára, a második után pedig a Táncsics Mihály utca és a Felszabadulás tér kereszteződéséhez került. Vagyis az épület nem mozdult, csak körülötte változott a világ.

Az új belváros 1982-ben

Nem nehéz kitalálni, hogy ez a felvétel a mai Baross és Boldog Sándor István utcák kereszteződését mutatja. Körülbelül nyolc-kilenc emelet magasból fotózva. Amit kizárólag 1982-ben lehetett megoldani, amikor már épült a jelenlegi Árkád, ám a telkén még bent állt a síneken mozgó toronydaru. Időutazás Danka István fotója segítségével.

Volt egy tér?

A valamikor a XX. század elején, a bíróság épületéről készült fotót nézegetve nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a mai Dózsa György út páros oldalára egykor teret képzelt valaki.