2025.10.14. (kedd)

Újabb Szapáry és Szigeti

Újabb Szapáry és Szigeti

Dátum:

Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.

Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.

A blogSzolnok Album rovatának közel négyszáz régi fotója között a leggyakrabban talán a Szapáry utca tűnik fel. Talán csak részben azért, mert az egykori Molnár utcából a megyeszékhellyé váló város korzója kezdett lenni a XIX. század végén. Az okok között szerintem sokkal fajsúlyosabb, hogy az 1800-as évek végén itt telepedett le Szigeti Henrik, akinek aztán a következő bő negyedszázadban legalább négy különböző helyen volt műterme a Szapáry utca akkori elejének a környékén. Szigeti mester pedig előszeretettel fotografálta az éppen aktuális műhelyeit kívülről, illetve az egyetlen második emeleti műterme ablakából Szolnok központját, azaz a Szapáry utcát és a Kossuth térre vivő Gorova utca végét.

Mivel a mellékelt képeslappá lett fotóról, a rányomtatott felirat miatt tudjuk, hogy Szigeti Henrik készítette, nem nehéz kitalálni: csak a Szapáry és a Gorove utcák egykori találkozásánál – a mai Boldog Sándor István utca elején, a négysávos út helyén – álló szecessziós épületből dolgozhatott a mester. Amennyiben jobban megnézzük ezt a fotót, és ha a még a fotózás pillanatában nem létező épületekre koncentrálunk, akkor talán azt is nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy ez a felvétel nem sokkal a Kereskedelmi Bank székhelyeként is funkcionáló, főfrontján kétemeletes, az L alaprajz hosszabb szárán egyemeletes épület átadása, az új műterem birtokbavétele után készülhetett.

A fotó bal oldaláról, nagyjából a megörökített negyedik-ötödik ház helyéről ugyanis hiányzik a Szolnoki Hitelbank második helyi székháza, amit 1907-ben adtak át. Ez nem ugyanaz az épület, ami ma is azokon a telkeken áll – és leginkább „nagy OTP-ként” emlegetjük -, hanem az előtte három évtizedig ott szolgáló banképület, amire a Megyeháza melletti kisebb ingatlant cserélte a pénzintézet. Ez a bizonyos hiányzó épület és a Szigeti műtermének is otthont adó Kereskedelmi Bank átadási dátuma miatt gondolhatjuk, hogy ezt a nyári fotót csak 1906-ban készíthette a mester, hogy aztán jó pár évig forgalomban lévő, saját kiadású képeslap legyen belőle.

A felvétel további érdekessége a mából nézve, hogy ugyancsak hiányzik még róla a Tiszai hajósok terének és a Sóház utcának a sarkán álló Barta-palota, aminek ott kellene magasodnia a bal oldali házsor végén. Szintén nem látható még a képen Ehrlich Adolfné gyönyörű bérháza sem, ami a mai 16-os számú telken áll, a néhai rendőrkapitányság épülete mellett. Természetesen nem lehet még a képen a Czinóber-ház sem, ami pedig a Sütő köz sarkán áll, és a Szapáry utcai bérházsor utolsó eleme. Ha pedig a hiányokról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a Kádár-cukrászda második emeletéről sem, ami majd csak öt évvel e fotó készítése után kerül az addigi földszintes épületre, a Kindlovics bazár mellett.

Ugyanakkor van néhány dolog a képen, amik érdekes plusz adalékokat jelentenek a Szapáry korzó történetéhez. Például a jobb alsó sarokban, a Kádár-cukrászda utáni épületen lévő cégér, ami szerint azon a helyen, akkor az Otthon kávéház működött. Azaz a húszas évek végén már Acsay-féle vendéglő 1906-ban még ezen a kicsit félrevezető néven versenyzett a Kádár és a Nemzeti, hasonló műfajú intézményeivel, nem is beszélve a Baross és a Szapáry sarkán álló Hungáriáról. Talán így már érthetőbb, hogy miért is nevezhető Szolnok néhai korzójának ez az utca: alig száz méteren belül négy hely közül választhatott, aki be akart ülni egy feketére. (Ma?)

Szintén e 114 éves fotó érdekessége a Nemzeti Nagyszálló előtt várakozó delizsánsz, azaz lóvontatású postakocsi. A fotó készítésekor már vasúti csomópontnak számító Szolnokon valószínűleg gyakran megfordulhattak az ilyen járművek, hiszen a környékbeli településekről ezekkel lehetett bejutni az itteni állomásokra. Talán joggal feltételezhetjük – mert szakszerű feldolgozásával a kérdésnek még nem találkoztam -, hogy a Szolnokot érintő delizsánszok nemcsak a Kossuth téren, az egykori Magyar Király, illetve a nagyállomás előtt álltak meg rendszeresen, hanem a Szapáryn, a Nemzeti nagyszálló előtt is. Az a bizonyos kovácsoltvas előtetőnél, ami egyébként ma is pontosan ugyanott van, mint Szigeti Henrik 1906-os felvételén.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A kép széle az érdekes

A papír minősége alapján nagy példányszámban jelenhetett meg ez a képeslap, ami a Megyeházát mutatja a bővítés és a mögötte lévő park kialakítása után nem sokkal. Valamiért 1932 szerepel a lapon, de gyanítom, hogy a felvétel még a húszas években készült. Ma pedig nem a Megyeháza, hanem a mellette álló épületek az igazán érdekesek.

Ki áll a színház előtt?

Talán egy színész, talán egy színpadi szerző, vagy egy korabeli szolnoki színházrajongó áll Szigeti Henrik felvételén a város első kőszínháza előtt, valamikor a múlt század tízes éveinek első felében. A képet nézve a korabeli Városház utca környékét is elképzelhetjük.

Például az SZTK helye

Az egykori szolnoki gróf Tisza István tér 2-es, 3-as és 4-es számú telkein álló házak, sőt talán az 1-es épületének egy részlete is ránk maradt Weinstock (Nagyváradi) Ernőnek köszönhetően, aki szerintem a 1928-29-ben (is) járhatott a városban, amiről ez az ötképes mozaiklap tanúskodik.

Lipcsei képeslap Szolnokról

Ebben a képeslapban nem az a legérdekesebb, hogy a Verseghy gimi és az előtte lévő ?park? 110 évvel ezelőtti állapotát őrzi. Inkább az, hogy egy nagy nemzetközi cég a XX. század elején fontosnak érezte kínálatába egy (?) szolnoki képeslapot is felvenni. De vajon miért a gimit tartotta megörökítendőnek?