Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.
A blogSzolnok Album rovatának közel négyszáz régi fotója között a leggyakrabban talán a Szapáry utca tűnik fel. Talán csak részben azért, mert az egykori Molnár utcából a megyeszékhellyé váló város korzója kezdett lenni a XIX. század végén. Az okok között szerintem sokkal fajsúlyosabb, hogy az 1800-as évek végén itt telepedett le Szigeti Henrik, akinek aztán a következő bő negyedszázadban legalább négy különböző helyen volt műterme a Szapáry utca akkori elejének a környékén. Szigeti mester pedig előszeretettel fotografálta az éppen aktuális műhelyeit kívülről, illetve az egyetlen második emeleti műterme ablakából Szolnok központját, azaz a Szapáry utcát és a Kossuth térre vivő Gorova utca végét.
Mivel a mellékelt képeslappá lett fotóról, a rányomtatott felirat miatt tudjuk, hogy Szigeti Henrik készítette, nem nehéz kitalálni: csak a Szapáry és a Gorove utcák egykori találkozásánál – a mai Boldog Sándor István utca elején, a négysávos út helyén – álló szecessziós épületből dolgozhatott a mester. Amennyiben jobban megnézzük ezt a fotót, és ha a még a fotózás pillanatában nem létező épületekre koncentrálunk, akkor talán azt is nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy ez a felvétel nem sokkal a Kereskedelmi Bank székhelyeként is funkcionáló, főfrontján kétemeletes, az L alaprajz hosszabb szárán egyemeletes épület átadása, az új műterem birtokbavétele után készülhetett.
A fotó bal oldaláról, nagyjából a megörökített negyedik-ötödik ház helyéről ugyanis hiányzik a Szolnoki Hitelbank második helyi székháza, amit 1907-ben adtak át. Ez nem ugyanaz az épület, ami ma is azokon a telkeken áll – és leginkább „nagy OTP-ként” emlegetjük -, hanem az előtte három évtizedig ott szolgáló banképület, amire a Megyeháza melletti kisebb ingatlant cserélte a pénzintézet. Ez a bizonyos hiányzó épület és a Szigeti műtermének is otthont adó Kereskedelmi Bank átadási dátuma miatt gondolhatjuk, hogy ezt a nyári fotót csak 1906-ban készíthette a mester, hogy aztán jó pár évig forgalomban lévő, saját kiadású képeslap legyen belőle.
A felvétel további érdekessége a mából nézve, hogy ugyancsak hiányzik még róla a Tiszai hajósok terének és a Sóház utcának a sarkán álló Barta-palota, aminek ott kellene magasodnia a bal oldali házsor végén. Szintén nem látható még a képen Ehrlich Adolfné gyönyörű bérháza sem, ami a mai 16-os számú telken áll, a néhai rendőrkapitányság épülete mellett. Természetesen nem lehet még a képen a Czinóber-ház sem, ami pedig a Sütő köz sarkán áll, és a Szapáry utcai bérházsor utolsó eleme. Ha pedig a hiányokról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a Kádár-cukrászda második emeletéről sem, ami majd csak öt évvel e fotó készítése után kerül az addigi földszintes épületre, a Kindlovics bazár mellett.
Ugyanakkor van néhány dolog a képen, amik érdekes plusz adalékokat jelentenek a Szapáry korzó történetéhez. Például a jobb alsó sarokban, a Kádár-cukrászda utáni épületen lévő cégér, ami szerint azon a helyen, akkor az Otthon kávéház működött. Azaz a húszas évek végén már Acsay-féle vendéglő 1906-ban még ezen a kicsit félrevezető néven versenyzett a Kádár és a Nemzeti, hasonló műfajú intézményeivel, nem is beszélve a Baross és a Szapáry sarkán álló Hungáriáról. Talán így már érthetőbb, hogy miért is nevezhető Szolnok néhai korzójának ez az utca: alig száz méteren belül négy hely közül választhatott, aki be akart ülni egy feketére. (Ma?)
Szintén e 114 éves fotó érdekessége a Nemzeti Nagyszálló előtt várakozó delizsánsz, azaz lóvontatású postakocsi. A fotó készítésekor már vasúti csomópontnak számító Szolnokon valószínűleg gyakran megfordulhattak az ilyen járművek, hiszen a környékbeli településekről ezekkel lehetett bejutni az itteni állomásokra. Talán joggal feltételezhetjük – mert szakszerű feldolgozásával a kérdésnek még nem találkoztam -, hogy a Szolnokot érintő delizsánszok nemcsak a Kossuth téren, az egykori Magyar Király, illetve a nagyállomás előtt álltak meg rendszeresen, hanem a Szapáryn, a Nemzeti nagyszálló előtt is. Az a bizonyos kovácsoltvas előtetőnél, ami egyébként ma is pontosan ugyanott van, mint Szigeti Henrik 1906-os felvételén.
