A szolnoki városházának eredetileg öt kupolája volt. Ezt a Fuchs Lipót és Fia cég gondozásában megjelent, és egy bizonyos Mariska által 1903 júniusában Budapestre küldött különleges képeslap is bizonyítja. A felvétel minimum négy évvel korábban készült Szolnok főterén.
Néhány évvel ezelőtt visszakapta kupoláit a szolnoki városháza. A legutóbbi felújításkor ugyanis úgy döntöttek, hogy a tanácsterem két oldalán, illetve az épület Kossuth térre néző sarkain visszaépítik a második világháború után eltűnt díszeket. Őszintén megmondom, eszembe se jutott, hogy esetleg nem volt teljes a helyreállítás, és továbbra is hiányozhat egy kupola Szolnok első épületéről. Pedig már korábban is járt a kezemben olyan képeslap – erről lentebb -, amin fel kellett volna tűnnie az L alaprajzú épület, Táncsics utcai végén egykor meglévő ötödik kupolának. Amiről természetesen érdemes elmondani, hogy a városháza 1884-es átadásakor még nem egy „hatalmas” bérház mellett volt. Ez pedig akár indokolhatná is a felújításkori elhagyását, ha nem ugyanez lenne a helyzet az épület Kossuth tér felőli végén, a Magyar utcát lezáró bérháznál is. De itt és most nem is a 20%-kal kevesebb kupoláról akarok értekezni.
A Fuchs Lipót és Fia cég gondozásában megjelent, utólag festett képeslapnak ugyanis más érdekességei is vannak. Például az, hogy a színezéshez használt felvétel minimum négy évvel ennek a képeslapnak a postára adása előtt készülhetett. A birtokomban van ugyanis egy ugyanilyen fotót használó, fekete-fehér anziksz is, amit már 1899-ben feladtak. Azt a lapot is Fuchs Lipóték készítették, tehát önmaguk pár évvel későbbi ismétléséről van szó. A két fotó azonosságát a Kossuth téren ácsorgó emberek elhelyezkedése, száma, illetve a fiákerek és a tanácsterem erkélyére kitűzött zászló is bizonyítja. Kevés ugyanis az esélye annak, hogy akár csak egyetlen nap eltéréssel is el lehessen készíteni két mindenben egyező felvételt.
Az itt bemutatott festett lap további különlegessége számomra, hogy olyan, mintha egy akvarell lenne. Ha nem ismernék egy korábbi fotót, akár azt is elhihetném, hogy a postázás idején már létezett Szolnoki Művésztelep valamelyik festője tett szert ezzel a munkával egy kis mellékesre. Különösen az előtérben lévő alakok elnagyoltak, szinte arctalanok. Miközben a városháza kontúrjai, színei egész szépen kidolgozottak. És, ami még érdekesebbé teszi ezt a lapot, az a két oldalának különállósága: azaz a képes és a címzéses oldalt külön papírokra nyomták, majd a kettőt összeragasztották. Soha sem találkoztam még ilyen megoldással. Talán ennek is köszönhető, hogy a már az előző századfordulón bevett gyakorlattal szemben a két oldal tulajdonképpen fejjel lefelé van egymásnak.
Egyébként, ha jobban megnézzük ezt a festett képeslapot, könnyen rájöhetünk arra is, miért volt fontos a Fuchs Lipót és Fia cégnek, hogy minimum két alkalommal megjelentesse ugyanazt a fotót.
Cégük reklámja. A cég üzlete ugyanis ott volt a városháza földszintjén, a mai házasságkötő terem helyén, szemből nézve a bal oldali szárnyban, miként a bejárat fölötti címtábla is bizonyítja ezt. Merthogy a fotózás idején alig másfél évtizede létező szolnoki „új” városházára felvett hitelt a földszinti üzlethelyiségek bérleti díjából fizette vissza Szolnok. Sikerrel, hiszen a város akkori piac terén, a város első házában biztos, hogy megérte üzletet vinni.
Jóval többet, mint ahány kupola eredetileg a városházát díszítette.
