Képeslap vagy inkább családi fotó? Szolnokon, az Eötvös téren járunk, szerintem 1926-ban. A háttérben már áll a Szegények otthona, balra pedig épül a Gépipari tornaterme. A fotó előterében azonban egy férfi néz a kamerába, karján kislánnyal. És a víztorony tövében is ülnek emberek.
Hogy a szolnoki Eötvös téri víztornyot ábrázoló fotóból képeslap lett, azt természetesen a kép hátulja bizonyítja, ahová azonban csak a címzésre szolgáló vonalakat és a szöveg helyét kijelölő léniát nyomták. Sem a kiadó, sem a fotós neve, sem a bélyeg helye nem került rá. Ugyanakkor a címlap is olyan, mintha a víztorony tartályának két oldalára, sablon nélkül, kézzel írták volna oda, hogy mit is ábrázol a felvétel. Tehát kicsit amatőr, vagy kezdő képeslapról van szó, esetleg egy „fekete” kiadásról. A birtokomban lévő, soha fel nem adott anziksznak azonban nem ezek jelentik a legnagyobb érdekességét. És még csak nem is a víztorony, ami a fotózáskor már több mint másfél évtizede szolgálta Szolnokot.
A kép előterében, a mai járda helyén egy kifejezetten jól öltözött – öltöny, nyakkendő, hosszú kabát – férfi néz a kamerába. Jobbján egy ugyancsak szépen felöltözött kislány, aki talán valami macit tart a kezében, és ugyancsak a fotóst figyeli. Kettőjük testtartása alapján számomra egyértelműnek tűnik, hogy eredetileg egy családi képről lehet szó, nem pedig egy véletlen, utcán elkapott pillanatról. Természetesen így már csak az a kérdés, hogy ki lehet ez a nagyjából 1900 körül született férfi, illetve miért és hogyan lett a családi felvételből képeslap. Félek, soha sem kapunk választ ezekre a kérdésekre.
Az viszont biztos, hogy a családi kép készítője egy olyan pillanatot örökített meg, amiről nem sok felvétel maradt az utókorra. A fotó bal szélén ugyanis éppen a szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola – közkeletű nevén a Gépipari – építését, pontosabban a tornaterem kivitelezését látjuk. Maga az intézmény 1927 őszére készült el, így azt feltételezem, hogy a felvételt 1926-ban készíthették. Bár a korabeli építkezések ütemét ismerve az sem kizárt, hogy egy évvel később, kora tavasszal dolgozott az ismeretlen fényképezőgép tulajdonos. A képen jól látszik, milyen technikával, szállítóeszközökkel, és anyagfelhalmozással zajlott egy-egy ilyen, korabeli beruházás.
Ami akkoriban nem volt egyedülálló az 1894 óta Eötvös József nevét viselő, korábban állatvásároknak és katonai gyakorlatoknak helyet adó téren. Az ennek a képnek a jobb szélé látható Szegények Otthona ugyanis 1925-re készült el a tér északi részén, így azt is mondhatjuk, hogy ezt a fotót csak 1925 és 1927 között csinálhatták. Miként azt is, hogy a Gépipari átadásával sem zárultak le a „nagy” építkezések a téren, hiszen a „szegényházi” templom majd csak 1933-ra készült el.
Csak megfelelő nagyítás mellett tűnik fel, hogy a gyermekét tartó férfi nem egyedül van a képen. A víztorony tövében ugyanis többen is ülnek. Három alak a torony földszintjére vivő lépcsőtől jobbra húzódott a fal tövébe, másik három pedig a Gépipari felé eső oldalnál látható. Mindkét csoport olyan, mintha gyermek és fejkendős asszony is lenne bennük. Ha jó indulatú akarok lenni, akkor a vasúttól érkező, megfáradt emberek, akik pad híján a torony tövében pihentek meg. Avagy a Gépipari építkezésén dolgozók családjai, akik éppen a családfőt várják. Kevesebb optimizmussal viszont inkább azt mondom, hogy talán a Szegények otthonából kiszorultak kuporognak ott a földön. Ami könnyen megörökítődött egy nem hivatásos fotós, nem képeslapnak szánt fényképén.
