2025.11.30. (vasárnap)

Két háború hős orvosa

Két háború hős orvosa

Dátum:

Minimum hat rendszerben, közel fél évszázadon át szolgálta Szolnokot Dr. Elek István, akinek egykori otthonára július elején került fel a Révi Norbert, szolnoki szobrászművész által készített domborműve. A város egykori tiszti főorvosának arcából két világégés tekint ránk.

Minimum hat rendszerben, közel fél évszázadon át szolgálta Szolnokot Dr. Elek István, akinek egykori otthonára július elején került fel a Révi Norbert, szolnoki szobrászművész által készített domborműve. A város egykori tiszti főorvosának arcából két világégés tekint ránk.

A Szolnokon született és elhunyt Dr. Elek István (1883-1958), egykori városi tisztiorvos emlékét 1990 óta utca őrzi. A Baross és az Ady Endre utcákat összekötő közterület, amely 1950 és 1990 között Dimitrov, bolgár kommunista vezér nevét viselte, azt megelőzően pedig Elek Dávid – ez nem vicc -, a várost 1883-85 között vezető polgármester emlékét őrizte. Idén július 3-a óta viszont portrédombormű is emlékeztet egykori lakóházán (Szapáry út 12.) Dr. Elek Istvánra, a város néhai orvosára és kiemelkedő közéleti személyiségére.

Az 1928-ban megjelent Szolnoki fejek című könyv szerint Dr. Elek István – akkor már a város tiszti főorvosa – itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán diplomázott. Kórházi gyakorlatát a fővárosi Szent István, Szent László és Szent Gellért kórházakban szerezte, majd a Teleia rendelőben és Taufer tanár klinikáján dolgozott. Huszonhat évesen költözött vissza szülővárosába, ahol nemcsak rendelőt nyitott, de 1909-ben Szolnok tiszti orvosának is megválasztották. A kötetben is jelzett szeretetre és megbecsülésre nemcsak hétköznapi működésével, de a kommün és a város román ostroma idején tanúsított emberségével és segíteni akarásával is rászolgálhatott.

A Szolnoki fejek összeállítói nem sejthették, hogy Dr. Elek Istvánnak negyedszázad múlva, 1944-ben ismét kijut az ostrom alatti orvosi munkából. Sokakkal ellentétben nem hagyta el a pusztuló várost, hanem a Városháza földszintjén lévő patikában próbált segíteni a rászorulókon. A háború után, az úgynevezett koalíciós időkben megyei tisztiorvosként működött, hozzájárult a kórház felújításához, ám a kommunista hatalomátvétel után házába idegeneket költöztettek, ő pedig távozni kényszerült a városból. Csak nem sokkal halála előtt tért vissza Szolnokra.

A kiváló orvos kapcsán minden visszaemlékezés megemlíti, hogy nemcsak gyógyítóként hagyott nyomot a város életében. Amellett, hogy cikkeket, tanulmányokat írt, verseket fordított, előadásokat tartott, a Szolnok mellé tervezett Duna-Tisza csatornának is lelkes híve volt. Mindezek mellett alelnökölte a Szolnoki Művészeti Egyesületet, és sokat tett a Művésztelep háborúk utáni kárainak a helyreállításáért is. Nemcsak szervezte és segítette a helyi művészeti életet, de maga is komoly gyűjtőnek számított. Gyűjteményét a helyi múzeumnak adományozta.

Ezek alapján igazán szép gesztus, hogy a humanista orvos szolnoki emlékét egy ugyancsak a városban született, a Művésztelepen élő művész, Révi Norbert (1976) alkothatta meg. A fiatal szobrászművésznek nem ez az első szolnoki domborműve, hiszen tavaly avatták fel a Városháza emeletén Scheftsik István, néhai polgármestert mintázó portréját, 2014-ben pedig az Áchim úti iskolában Fényes Adolfról készült domborművét. Tavaly a Damjanich Múzeumban volt emlékezetes önálló kiállítása, 2016-ban pedig az Agórában mutatkozott be két művésztársával együtt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lány az iskola előtt

A modellül szolgáló hölgy ma már mesze túl lehet a hetvenen, hiszen Simon Ferenc fiatal lányt ábrázoló szobra 1968 óta áll a Tiszaparti sétányon, a gimnázium épülete előtt. A fehér kőszobor pontos címét senki sem tudja, hiszen Álló lányként és Diáklányként is hivatkoznak rá.

Azért az ember az úr

Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

Tanulófiú a bokorban

Egyenes háttal ül, ölében hét vaskos kötettel. Meredten néz a Tiszaliget felé. Testtartásáról a derékszög ugrik be. Ma már bizonytalan a címe, a felállításának éve, csak az biztos, hogy ifj. Szabó István alkotása. Meg, hogy a mögé ültetett bukszus lassan elnyeli a mészkő szobrot.

Olimpikon hátratett kézzel

Aktív sportolóként nem láthattam, edzőként és a Damjanich uszoda nélkülözhetetlen alakjaként, igen. Azt hiszem, Hasznos István nem attól lett Szolnokon legenda, hogy 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert. Inkább azoktól a kilométerektől, amiket hátrakulcsolt kézzel tett meg a Damiban.