Nem tudhatjuk, hogy az Újlaki Téglagyár Bérelszámoló és nyilvántartó osztályának dolgozói mit gondoltak, amikor megkapták Mancika és Imre képeslapját Szolnokról, mi azonban ennek köszönhetően kicsit bepillanthatunk az ötvenes évek Ságvári Endre utcájára.
Hogy az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó az 1950-es években készült, legalább két dologgal bizonyítható. Az egyik a kép jobb szélén látható, ma is bankként működő épület homlokzatára, traverzekre felszerelt, a járda fölé belógó két, állami vállalatot hirdető fényreklám. Mind az Állami Biztosító, mind az Országos Takarékpénztár az államosítások után, 1949-ben kezdte meg működését, és az ötvenes évek elején építette ki vidéki hálózatát. Tehát ezek a fényreklámok korábban nem kerülhettek fel a szolnoki Ságvári Endre úti épületre sem. Arról nem is beszélve, hogy e lap hátulján a „Szolnok, Ságvári Endre utca” felirat szerepel – magyarul, németül, angolul és oroszul -, ami szintén csak 1949 után volt lehetséges.
Abban is biztosak lehetünk, hogy a fotós, Bakonyi Béla az ötvenes évek vége előtt dolgozott. Ezt szintén legalább két dologgal lehet bizonyítani. Egyrészt az utcát lezáró, néhai Kereskedelmi Bank, illetve az utca akkori elején álló Nerfeld-palota közül még hiányzó, a mai Boldog Sándor István körút 1-es számú, sarki épülettel – aminek a földszintjén régen televízió szaküzlet, legutóbb pedig farmerbolt működött -, hiszen azt csak 1959-ben adták át. Másrészt – és ez szűkebbre is veszi a fotózás lehetséges időpontjának határait – a kép jobb alsó sarkában félig árnyékban látható taxi rendszáma még két betű és három számból álló, amit 1957 előtt használtak a hazai autókon.
Mindezekkel együtt valamiért azt gondolom, hogy ez a fotó inkább 1956 után, talán éppen 1957-ben készült. Mancika és Imre viszont jóval később járhatott Szolnokon, hiszen maga a képeslap 2 forintba került, ami az ötvenes években még elképzelhetetlen lett volna. Szórakoztató eljátszani a gondolattal, hogy vajon mit kereshettek a városban, ahol nem mellesleg nagyon jól érezték magukat, ráadásul mindezt valamelyikük kollégáinak is fontosnak – vagy illendőnek – tartották megírni. Szeretném hinni, hogy egy fiatal pár töltötte a mézes heteit a városban!
Ahol az ötvenes években még a kerékpár számított fő közlekedési eszköznek. Ha jobban megnézzük ezt a lapot, szinte megszámlálhatatlan kerékpár látható rajta. Miközben motorkerékpárból csak kettő parkol a bank épülete előtt, és személyautóból is csak kettőt láthatunk, a már említett taxin kívül egy magánrendszámos Warsawa áll még a bal oldalon. Egy GAZ teherautó is feltűnik a fotón, miként egy fakerekes lovaskocsi is Nerfeld-palota végénél, az egykori fodrászat előtt. Látható egy mási lovas fogat is a képen, kicsit előrébb, az azonban egy fiáker, azaz kétlovas bérkocsi. Ezek az ötvenes évekig a szolnoki személyfuvarozás meghatározó eszközei voltak, és majd csak a hetvenes évekre tűntek el végleg a város utcáiról.
A fák lombjai miatt szerintem kora nyáron, az utcai forgalom alapján, munkanapon, az árnyékok okán pedig délután született fotó tényleg bepillantást enged Szolnok bő hatvan évvel ezelőtti hétköznapjába. Az akkori Ságvári út eleje – a számozás később lett megfordítva – a néhai Hitelbank épületében lévő pénzintézet, az ebben, a Nerfeld-palota és a Kereskedelmi Bank földszintjén lévő üzletek, illetve a kényszerből a környéken elhelyezett irodák miatt a város központjának számított, ahol óhatatlanul nagyon sokan megfordultak. És közülük senki sem gondolhatta, hogy a Ságvári utca pár év múlva alaposan megváltozik, negyedszázaddal később pedig már csak a bank épülete lesz a helyén a megörökített házak közül.
