2025.08.27. (szerda)

Az áthelyezett Bartók

Az áthelyezett Bartók

Dátum:

Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató szolnoki szobrával csak az találkozhat, akinek köze van a zenéhez. A talán a hetvenes évek elején már meglévő Bartók Béla mellszobor csak második felállításakor került mai helyére, a róla elnevezett zeneiskola udvarába.

Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató szolnoki szobrával csak az találkozhat, akinek köze van a zenéhez. A talán a hetvenes évek elején már meglévő Bartók Béla mellszobor csak második felállításakor került mai helyére, a róla elnevezett zeneiskola udvarába.

Bartók Béla (1881-1945) születésének századik évfordulóját tényleg országra szólóan megünnepeltük 1981-ben. Mai fogalmaink szerint azt mondhatnánk, hogy egy programokban nagyon gazdag Bartók emlékév zajlott Magyarországon közel négy évtizeddel ezelőtt. Ebből természetesen Szolnok is számtalan eseménnyel kivette a részét, így például az év december 3-án avatták fel a Simon Ferenc szobrászművész által készített Bartók-mellszobrot. Azonban egyáltalán nem a Bartók Béla Zeneiskolában, és főleg nem azon a helyen, ahol ma áll ez a műalkotás. Sőt, gyanítható, hogy a szobrászművész sok évvel korábban elkészítette a zeneszerző portréját, csak éppen alkalom kellett a felállítására.

Simon Ferenc (1922-2015) – meglepő módon sem Munkácsy-, sem Kossuth-díjjal soha el nem ismert – szobrászművész a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után szinte azonnal Szolnokra került, és 1957-től haláláig volt a Művésztelep megbecsült lakója. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a város és a megye „házi alkotója”, hiszen hosszú pályafutása alatt csak Szolnokon tizenkilenc köztéri alkotása lett felállítva. Ezzel minden bizonnyal a legtöbb szolnoki szobor alkotójának is nevezhetjük, miközben azt is érdemes ehhez hozzátenni, hogy talán a legtöbb eltűnt vagy elbontott szobor is a nevéhez fűződik. Természetesen nincs már a helyén az első szolnoki alkotása, a Szamuely Tibort (1959) ábrázoló mellszobra a Gépipari bejáratánál. Sajnos szintén hiányzik az Ady Endre úti egykori ÁÉV székház faláról az Építőipari embléma (1970), és a Fészekben (1963) című szobor is, ami pedig a házasságkötő termet díszítette. Ugyanakkor ma is megtekinthetjük – a teljesség igénye nélkül – Petőfi-domborművét az ÉPFA falán, József Attila és Kodály Zoltán portérit, vagy éppen kedves női alakjait a Tiszaparti Gimnázium vagy éppen a volt vegyiművek előtt.

A ma már a Réz út 1. szám alatt, a zeneiskola udvarában, a főbejárattal szemben – pontosabban annak háttal – lévő Bartók Béla portréja 1974 elején már biztosan készen volt. Legalábbis ezt bizonyítja az a megyei napilapban megjelent fotó, ami a város 900 éves évfordulója kapcsán meginterjúvolt mester műtermében készült, és amin már jól látható ez a bizonyos fej. Érdekes lenne tudni, vajon megrendelésre vagy csak saját kedvtelésből készítette-e a szobrot Simon Ferenc, hiszen felállítására csak több mint hét és fél évvel később került sor. Ugyancsak a megyei napilapban található képes beszámoló alapján tudható, hogy Bartók Béla születésének 100. évében az Ady Endre útra, az egykori Domus áruház piac felé eső oldalára került ez a szobor. Hogy miért pont oda, az is egy érdekes kérdés.

Főleg, hogy 1955 óta működik Szolnokon a Bartók Béla Zeneiskola. Csakhogy ez az intézmény 1983-ig a Beloiannisz – ma Baross – úton, az ottani általános iskola mellett volt, ahol aligha lett volna méltó vagy tartós helye egy szobornak. Illetve 1981-ben már sejthető volt, hogy a zeneiskola hamarosan költözni fog, hiszen zajlott az úttörőházzal egybeépített tanintézmény beruházása. Aminek átadása után, az aulájába került is egy különleges műalkotás, mégpedig szintén Simon Ferenc munkája a Transzfiguráció 1983-ban. Sőt, hogy fokozzuk a szobor-helyzetet, az úttörőházzal és zeneiskolával egybeépült Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola is abban az évben kapta meg a névadót ábrázoló portréját. Simon Ferenc alkotását.

Ezek után talán nem meglepő – maximum, rettentő furcsa -, hogy a zeneiskola névadójának portrészobrát csak egy bő évvel az intézmény az új épületének megnyitása után, 1984-ben helyezték át mai helyére. Mindez pedig azt is jelenti, hogy ez a ma már úttörőházként nem működő épületkomplexum talán az egyetlen olyan közintézmény Magyarországon, amelynek területén ugyanannak a szobrászművésznek három – nem az épület díszítőelemeként értelmezhető – alkotását is megtalálható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az egyik legismertebb „szolnoki”

A Monarchiában született, az első világháború végén szerzett orvosi diplomát, a koalíciós évek utolsó pillanatában lett akadémikus, a Rákosi-korban tanszékvezető egyetemi tanár, hogy 1959-ben munka közben érje a halál. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek Hetényi Géza orvosi munkássága megkérdőjelezhetetlen maradt. 45 éve köztünk "él".

Tánc a volt tánchelyen

Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött ma még ott van Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Bár az épület falai között sok tánc már nem lesz, bízzunk benne, hogy új funkciója mellett is a helyén maradhat ez a köztéri plasztika.

I. Géza a Domus felett

A Köztéri veszteséglista című cikkben szerepelt 9 éve Bokros László 1975-ben készült sgrafittoja, aminek sorsa a néhai Domus bezárása miatt volt bizonytalan. Az épület tavaly év végén élelmiszer áruházként újra kinyitott, így a város 900 éves évfordulójára emlékező alkotás ismét látható.

Szolnok legrégebbi szobra

Ha mindaz igaz, amit a Pólya Tibor és a Balogh Kálmán utcák találkozásánál lévő kis terecskén álló Mária-oszlopról vagy Mária-szoborról jelenleg elérhető, akkor ez lehet Szolnok legrégebbi szobra. Sőt, akár azt is megkockáztathatjuk, akár város legidősebb és ma is álló, ember alkotta "építménye".