2025.08.27. (szerda)

Gólya az égből

Gólya az égből

Dátum:

A Gólyánál még nincs körforgalom, lámpás kereszteződésben lehet az állomás felől ráhajtani a Szolnokon átvezető 4-es főútra. A Közgé mellett nyoma sincs a Bőrtexig nyúló társasháznak, a Mikszáth út elején viszont éppen építkeznek. A nyolcvanas évek végén járunk Szolnok fölött.

A Gólyánál még nincs körforgalom, lámpás kereszteződésben lehet az állomás felől ráhajtani a Szolnokon átvezető 4-es főútra. A Közgé mellett nyoma sincs a Bőrtexig nyúló társasháznak, a Mikszáth út elején viszont éppen építkeznek. A nyolcvanas évek végén járunk Szolnok fölött.

Szolnok Város Tanácsa valamikor a nyolcvanas évek végén döntött úgy, hogy egy akkoriban kifejezetten igényes képeskönyvet – minőségi papír, cérnafűzés, keménytábla – jelentet meg a városról. A terv megvalósítása azonban már belecsúszhatott a rendszerváltás pillanataiba, hiszen a Szolnoki séták című kiadvány belső borítójára már nem a régi, vörös csillagos városi címer került, hanem egy griffmadaras pelikános (megjelenés után javítva – A szerk.) épületdísz, ami persze nagyon hasonlít a ma is használatos jelképünkre. A könyvet Varga Ferenc egykori rádiós újságíró és Kardos Tamás fotóművész szerkesztette, és ha jól sejtem, már a megyei napilap átvételén dolgozó Axel Springer (AS-B Kiadó Kft.) gondozásában készült 5000 (!) példányban. A képek tehát Kardos Tamás, már akkor is rendkívül gazdag, Szolnokról készült fotóiból kerültek a könyvbe, így a legelső felvétel is, ami egész oldalon mutatja a mai Baross utca végét a Gólyától a Jubileum térig.

Hogy ez a felvétel jó pár évvel a könyv megjelenése előtt készült azt számomra leginkább a kép bal alsó sarkánál látható, a Mikszáth út elején még csak épülő társasház bizonyítja. Személyes emlékem ugyanis, hogy 1988 tavaszán már ennek az épületnek a földszintjére jártam KRESZ-tanfolyamra, ugyanis itt székelt az Index autós-motoros iskola. Mivel nem tudom, hogy ez az L-alaprajzú, a József Attila útra is néző társasház pontosan mikor épült, így a képen „zöldellő” fák miatt azt tippelem: ezt a képet legkésőbb 1987 nyarán lőhette Kardos Tamás egy repülőből. Tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogy bár már a rendszerváltás első választásainak évében jelent meg a kötet, ez a kép még bőven a Kádár-kor utolsó éveinek Szolnokját mutatja.

Amikor a víztorony lábánál lévő Eötvös téri park tulajdonképpen egy forgalom elől elzárt, zsákutcák által határolt terület volt. A képen természetesen még nyoma sincs a mai Gólya körforgalomnak, lámpás kereszteződés volt a József Attila, a Beloiannisz és a Tanácsköztársaság utcák találkozásánál. Az Eötvös téri házak előtt futó útról pedig egyáltalán nem lehetett itt kikanyarodni, hiszen egy könnyűszerkezetes „butiksor” állt ott, ahol ma már a Thököly út felől érkezik a forgalom. És igen, a mai nagy forgalmú út helyén az imént már emlegetett autósiskola rutinpályája volt, én magam is mindig itt találkoztam az oktatómmal. Viszont őszintén megmondom, hogy a víztorony körüli parkban nem nagyon jártam, egy rendezetlen dzsumbujként él az emlékeimben.

A Tanácsköztársaság útján viszont nagyon sokszor végigmentem gyalog, busszal, autóval, sőt a Májusfa futások alkalmával olykor kocogva is. A rendszerváltás óta ismét Baross Gábor nevét viselő közterület 1979-től – a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója – 1990-ig szerepelt így a térképeken, így több ezren lehetünk, akiknek a középiskolai bizonyítványaiban a Tanácsköztársaság úti cím szerepel. Az utcarész képe nem sokat változott az elmúlt bő három évtizedben, kivéve a Károly Róbert és a Baross utca sarkára 1989-1990 között felépült társasházat, aminek a helyén addig olyan, leginkább a háború előtt épült földszintes házak álltak, mint amilyenek a szocialista városfejlesztés tömbjei között több helyen is kivillannak ezen a képen.

Első ránézésre, vagy az összképet tekintve azt mondhatjuk, hogy a fentieken kívül nem nagyon változott a környék 1987 óta. Persze, ma már nem kórházi osztályként működik a „bábaképző”, ami alaposan kibővítve bő tíz éve társasház. A Közgé mögötti épületek is eltűntek, jó ideje ott áll a tanposta. A Baross és a József Attila út találkozásánál lévő háromszög régi házai is alaposan megkoptak, sőt legalul, a Konstantin út sarkán sincs már meg az autóműhely, és persze a Gépipari régi tömbje és tanműhelye közé is került már egy bővítmény.

Egy város, mint egy élő szövet, folyamatosan változik. A kérdés mindig csak az, hogy ez a változás egészséges fejlődést hoz, avagy sebeket maga mögött hagyó pusztítással jár.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ismét híd nélkül

A felvétel előterében látható apró parasztház miatt akadt meg a szemem ezen az 1911 júliusában postára adott szolnoki képeslapon. Aztán jobban megnézve rá kellett jönnöm, hogy különlegességét nem az adja, ami látható rajta, hanem ami éppen hiányzik. Egy újabb olyan képeslap, amiről ? igaz, csak részben - hiányzik a Tisza-híd.

Ravasz lap 1899-ből

Minden bizonnyal Szigeti Henrik fényképész lehetett ennek az 1899-ben megjelent képeslapnak a kiadója, ami nemcsak azért érdekes, mert talán az első szolnoki mozaik - azaz több képes - lap, hanem azért is, mert Szigeti mester egy kis trükkel játszotta ki a korabeli szabályokat.

Monet vagy valóság?

Akár a harmadik szolnoki vasútállomás első ábrázolása is lehet az ehhez a képeslaphoz használt fotó, amit minimum 110 évvel ezelőtt készítettek. A kép bal oldala, a jegenyével, a sétálókkal és az épület főhomlokzatával olyan, mint egy Monet festmény. Jobb fele viszont a rögvalóság: eldőlt létrával és hordókkal.

Volga és Tünde

Talán már a Ságvári körúton parkolt az a világoskék Volga, amit egy 1963-ban Szolnokról Sopronba küldött képeslap őrzött meg. A bizonytalanság abból ered, hogy ilyen M21-es Volga akár már 1957-ben is várakozhatott a Tünde cukrászda előtt, akkor viszont még nem a körúton csak az úton.