Szerintem csak az 1986-ban felújított technika házát akarta lefotózni Danka István 1987. január 14-én. Képe azonban óhatatlanul megörökítette annak a többnapos havazásnak a következményeit, amely akkor foglyul ejtette az országot, később pedig „mesetél” néven rögzült a közös emlékezetben.
A mellékelt színes fotót Csala Lajostól kaptam, akinek testvére, Csala Sándor, okleveles építészmérnök volt a tervezője az 1896-ban épült szolnoki Vármegyei Kaszinó felújításának. A több mint három évtizeden keresztül úttörőházként funkcionáló épületet 1986-ra renoválták, és nyílt meg benne a Tudomány és Technika Háza. A tervezésről, a kivitelezésről és a már elkészült épületről számtalan fotót készített Danka István, a Szolnok Megyei Tervezővállalt főállású fotósa. A technika háza felújításának éve, a képen látható hatalmas hó és az autók alapján gondolom, hogy ezt a felvételt 1987. január 14-én – legfeljebb 15-én vagy 16-án – készíthette a városi építkezésekről rengeteg képet hátrahagyó Danka István.
Emlékszem, az iskola ablakán keresztül, matek szakkörön ülve, nagyon szépnek tűnt, ahogy 1987. január 9-én, pénteken, kora délután nagy pelyhekben elkezdett esni a hó Szolnokon. Hatalmas, decembertől januárig tartó havazások már akkoriban sem voltak a környéken, bár az biztos, hogy az akkori karácsony és a nem sokkal korábban véget ért téli szünet fehér volt. Az nekem már nincs meg, hogy azon a januári hétvégén mennyire esett a hó, az viszont igen, hogy hétfőn reggel a szandaszőlősi házunk udvaráról esélytelen volt kiállni az autóval, a buszmegállóig elgyalogolni meg pláne. Az akkori egyetlen hírcsatornából, a Kossuth rádióból tudni lehetett, hogy máshol is gondokat okoz a havazás meg a hófúvás. A szüleim gyalog indultak el a szandai postára, hogy telefonáljanak a munkahelyükre, ahonnan másnap egy hókotró traktor kíséretében behozták apám UAZ szolgálati terepjáróját. Kenyeret viszont nem tudtak venni, de nem estünk kétségbe, mert sok mindent túlélt nagyanyám kenyeret is tudott sütni. Talán január 13-án vagy 14-én a terepjáróval már eljutottam az iskolába, majd szép lassan normalizálódott a helyzet.
A szolnoki Kossuth utca elején, a megyei tanács épülete és a tervezővállalat székháza között látható hókupacok, illetve a megörökített autók felnijébe tapadt hó alapján gondolom, hogy ezt a képet azokban a napokban készítette Danka István. A hó méreteit talán jól érzékelteti a technika háza előtti buszmegállóban lévő, derékig érő hókupacok és a közöttük lévő ösvények. Meg talán az is, hogy a városon akkor még keresztülvezető 4-es útról sem eltakarítani, sem a kerekeknek felszaggatni nem sikerült a havat, így semmi se látszik az aszfalt szürkeségéből.
A technika házán és az óriási havon kívül persze más, észreveendő apróságokat is örökül hagyott ránk 1987 elejéről Danka István. Például a Megyeháza – akkor Szolnok Megye Tanácsának székháza – színét, ami a mai sárgával ellentétben inkább a barna két árnyalata volt. Vagy ott van az épület sarkánál az akkoriban jellegzetes újságosbódé, amilyenből szerintem minimum két tucat lehetett a városban. Merthogy akkoriban a legtöbbek számára napi gyakorlat volt a reggeli, hétvégi vagy éppen csak az alkalmi újságvásárlás. Viszonylag sok felvétel maradt fenn a Volán 7-es számú vállalatának autóbuszairól, amelyek akkoriban ilyen „buszsárgák” voltak, mint a képen látható 18-as járat.
Számomra természetesen a képen látható autók is érdekesek, hiszen sok mindenről mesélnek. Például a kék Dacia taxi, ami fekete rendszámmal a Szövtaxi flottájába tartozott, azaz a már létező magánfuvarozók „állami” konkurenciáját jelentette. Egyben emlékeztet arra, hogy 1987 környékén már 5-6 évet kellett egy új Ladára várni, így a taxivállalatok is kénytelenek voltak feladni elveiket, miszerint csak a strapabíró Ladákat használnak, és a szinte azonnal átvehető, csapnivaló minőségű román csodákat is beengedték a flottájukba. Nem kevésbé érdekes a Dacia mellett parkoló, 2107-es kocka Lada („parasztmerci”), ami nem sokkal korábban jelent meg az állami személygépkocsi elosztó, a Merkúr kínálatában. A képen látható példányon azonban AI-s rendszám látható, ami alapján feltételezhetjük, hogy valamelyik megyei tanácsi vagy állampárti vezető szolgálati járgánya lehetett.
