Apró részletek utalnak arra, hogy ez a fotó 1963. május 1-jén készült a szolnoki Kossuth téren, nagyjából a Magyar utcai torkolattól. Érdemes összehasonlítani ezt a képet az éppen két hónappal korábban ugyanitt bemutatott fotóval, mert jól látszik, öt év alatt mennyit változott Szolnok főtere.
A mellékelt fotó a COOP Szolnok Zrt. archívumából való, és a cég jogelődjének tekinthető Szolnok és Vidéke Földművesszövetkezet – 1968-tól majd Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, azaz ÁFÉSZ – egyik május elsejei felvonulóit mutatja. A fehér köpenyes kereskedők között öltönyben lépdelő úr minden bizonnyal az a Sárosi Béla, aki 1954-től 1988-ig nemcsak vezette, de az ország második legnagyobb ÁFÉSZ-évé is tette a szolnoki szövetkezetet, sőt 2016-ig (azaz több mint hat évtizeden keresztül) az utódok munkáját is segítette. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez a felvétel 1963. május elsején készült, hiszen az év április 4-e alkalmából – a fiatalabbak kedvéért: „felszabadulásunk ünnepe” – kapta meg a szolnoki cég hatodik alkalommal a „kiváló földművesszövetkezet” elismerést. Amire a legelöl vonulók kezében lévő felirat, illetve a harmadik sorban lévő kitüntetések képei is utalnak.
Az elsőre talán nem túl érdekes fotót azért tartom bemutatásra érdemesnek, mert éppen két hónappal ezelőtt már közzétettem ugyanebből az archívumból, egy majdnem ugyanebből a szögből készült május elsejei fotót. „A munka ünnepe 1958-ban Szolnokon” című íráshoz használt kép éppen öt évvel korábban készült, mint a most bemutatott, és remekül mutatja, hogy abban a fél évtizedben mennyit változott a város főterének nyugati oldala. Annak következtében, hogy abban az időszakban indult el a Kossuth terünk és környékének átépítése. Ezeken a képeken nem látszik – hisz a fotós/fotósok mögött van -, de 1958-1963 között felépült a Magyar utcát lezáró társasház, parkosították a házak közötti területet, és a Munkásmozgalmi emlékmű is mutatta már az irányt. (http://www.blogszolnok.hu/album_a_munka_unnepe_1958ban_szolnokon)
Ami a mostani képen érdekes, az például a jobb szélén már álló, az egykori Múzeum éttermet is magában foglaló, a korabeli sajtóban Sólyom utcainak nevezett társasház, ami ugye az öt évvel korábbi képről még hiányzik. Nem véletlen, hiszen a „megújuló” Kossuth tér első szocialista társasházát 1961 végén adták át. Ezért is történhetett, hogy a térre néző lakások erkélyei a május elsejei felvonulásra megteltek a boldog lakókkal és vendégeikkel. Ne felejtsük el, hogy a hatvanas évek elején elég súlyos volt a lakáshiány Szolnokon, így tényleg nagyon szerencsésnek érezhette magát az, aki a város közepén, egy akkor valóban modernnek számító házban kapott lakást.
Érdemes a hatvanas évek végéig még álló Steiner-féle ház másik oldalára is átnézni, ahol a színházi jegyirodának a kezdetektől helyet adó, a szolnokiak körében az eredeti színes miatt csak „Fradi” házként emlegetett épületet láthatjuk. Azoknak a földszintes, utcafrontjukon boltos házaknak a helyén, amelyek a 19. század végétől meghatározták a Kossuth – 1950 előtt Gorove – utcát, és az 1958-as fotón még láthatóak. Ezek az elbontott házak a szanálásukkor nem vagy nem sokkal voltak idősebbek, mint a helyükre épített társasház jelenleg, azaz nem a koruk vagy az állaguk miatt kellett pusztulniuk. Hanem mert nem illettek a fejlődő, szocialista megyeszékhely képébe, ahol nem ideológiai okokból volt szükség korszerű üzlethelyiségekre és lakásokra, hanem a józanész miatt. A még épülő ház tetején egy májusfa is áll, ami persze lehet, hogy bokrétafa, amit az új épület legmagasabb pontjának elérésekor állítottak a kivitelezők.
