Minden bizonnyal a mai József Attila úti laktanyában töltötte sorkatonai szolgálatát az az önmagát „cibilizált” bakaként jelölő fiatalember, aki 1899 tavaszán ezzel a négyképes, színes, a Fuchs Lipót és fia gondozásában megjelent szolnoki képeslappal üzent Frankó Ottiliának Túrkevére.
Talán a legszebb 19. századi, szolnoki képeslap a helybéli Fuchs Lipót és fia gondozásában megjelent, négy rajzból összeállított, még úgynevezett hosszú címzéses mozaik, aminek a tulajdonomban lévő példányát egy ismeretlen katona 1899. május 19-én küldte Túrkevére. Mivel az aláírásban önmagát „cibilizált” – talán civilizált lett volna – bakaként jelölő fiatalember a bal oldali középső rajzon a „kaszárnya” kifejezést külön is aláhúzta, talán joggal feltételezhetjük, hogy ott töltötte sorkatonai szolgálatát. Ami már akkoriban se lehetett felemelő élmény, legalábbis erre utal az a kis versike, amit szabálytalanul – hiszen 1905-ig a hosszú címzéses képeslapokon nem volt hely külön szövegnek, ilyesmire a távirat vagy a levél szolgált – az anziksz képes oldalának üresen hagyott jobb alsó negyedébe írt. „Szolnoki kaszárnya/Nem az Isten háza/Hej sok ides-anya/Sírva gondol rája.” Mivel a címzett egy úrhölgy – nevezett Frankó Ottilia -, feltételezhetjük, hogy a baka a lapot nem az édesanyjának, legfeljebb valamelyik leánytestvérének küldhette Szolnokról. Aminek köszönhetően Szolnok négy épületéről is rajz maradt ránk.
A fentebb már említett, a képeslap bal oldalán, középen található rajzon a császári és királyi (k. und k.) közös hadsereg 68-as gyalogezredének a szolnoki kaszárnyája látható, ami ma is ott áll a József Attila és a Százados út sarkán. A rajz készítésekor még viszonylag új épületegyüttes volt, hiszen az 1860-ban Szolnokra települt 68-asok 1894-ig az egykori vár területét használták, mivel csak abban az évben készült el a modern kaszárnya. Ami aztán az első világháborúig volt a gyalogezred otthona, hogy utána a Magyar Királyi Honvédség, majd 1944-től 1991-ig a szovjet Vörös Hadsereg használatába kerüljön, jelenleg pedig leginkább kereskedelmi és civil célokat szolgáljon. A képeslapot postázó bakáról talán még annyit feltételezhetünk, hogy a lap feladásakor minimum 21 évesnek kellett lennie – tehát nem sokkal Szolnok megyeszékhellyé válása után születhetett -, hiszen az 1868-ban bevezetett sorkatonaság akkoriban ettől a kortól volt kötelező.
A rajzos képeslap mából nézve legérdekesebb része a bal felső sarokban lévő Hungária gőzmalom látképe. Elsősorban azért, mert erről az Európa hírű szolnoki üzemről – hiszen a Párizsi Világkiállításon az itt őrölt liszt nagydíjat nyert – viszonylag kevés kép maradt fenn. Viszonylag közeli, ráadásul a főépület környékét is mutató pedig talán ez az egy. A Hungária gőzmalmot egyébként a Scheftsik család építette 1891-ben valahol a későbbi papírgyár helyén. Nem tudom, hogy ez a rajz mennyire objektív vagy inkább a vágyakat hagyta ránk, mert ez alapján akár azt is mondhatjuk, hogy a volt polgármester (id. Scheftsik két alkalommal állt a város élén) malmának saját ipari vágánya és kikötője is volt a 19. század végén. Ami teljesen logikus is lenne. Főleg, ha a malom méreteit azzal is illusztráljuk, hogy 500 embernek adott munkát, ami még akkor is jelentős szám, ha akkoriban sok mindent kézi erővel kellett megoldani. A Hungária egyébként a család másik, a jelenlegi Verseghy park területén állt malmával együtt, három hónap különbséggel, 1905-ben égett le.
A megrajzolt másik két épületet is köthetjük a Scheftsik családhoz, hiszen a jobb felső sarokban lévő városháza idősebb Scheftsik István második polgármestersége alatt épült, míg a bal alsó sarokban látható megyeháza pedig az első ciklusa elejére készült el. A városháza beruházása talán ezért is történhetett üzleti alapon. Az építés költségeit ugyanis hitelből fedezte a város, amit aztán a városháza földszintjén sorakozó tizenkét üzlethelyiség bérleti díjaiból fizettek vissza. Aminek beszedése nem okozhatott különösebb problémát, hiszen az öt kis kupolával díszített épület a város akkori piacterén állt, márpedig, aki akkoriban be akart vásárolni Szolnokon, az a Kossuth téri kofáknál és a tér körül lévő üzletekben tette. Például a városháza sarkán, egészen 1930-ig üzlethelyiséget bérelő Sebők Nándornál.
A képeslap bal alsó sarkában látható Jász-Nagykun-Szolnok megye székháza a négy megörökített épület közül a legidősebb, 1878-ra készült el, azaz akár e képeslapot író bakával egyidős is lehet. Jó lenne tudni, hogy a felhasznált képek hogyan készültek, merthogy a megyeházáról hasonló beállítású – tehát a mai Dózsa György utcából készített – fotó is ismert képeslapként. Tehát ebben az esetben akár az is lehet, hogy csak egy korabeli fotó átrajzolását használták Fuchs Lipóték. Miként az is, hogy valami ügyes kezű alkotó leült a Régi Patiba vagy Katona utcába, ha 1894 előtti a rajz, ha későbbi, akkor a Werbőczybe – ezek mind a Dózsa György út korábbi nevei -, és megörökítette a megyeházát, amibe még nem akadályozta a később a sarokra felépül biztosítós bérház.
