2025.08.27. (szerda)

A Madas-ház emléke

A Madas-ház emléke

Dátum:

Tévedtem. Eddig azt gondoltam, hogy a szolnoki főutca és a Csarnok utca sarkán 1973 karácsonyáig álló Madas-ház később épült, mint a bauhaus stílusú nagypostánk. Aztán megvettem ezt a balatoni nyaralást tervezgető 1937-es képeslapot, és jobban megnézve kiderült: rosszul tudtam.

Tévedtem. Eddig azt gondoltam, hogy a szolnoki főutca és a Csarnok utca sarkán 1973 karácsonyáig álló Madas-ház később épült, mint a bauhaus stílusú nagypostánk. Aztán megvettem ezt a balatoni nyaralást tervezgető 1937-es képeslapot, és jobban megnézve kiderült: rosszul tudtam.

Ezt a fotót nagyjából az úgynevezett 1-es parkolónál lévő Baross utcai buszmegálló helyén állva készítették 1931 előtt. A felvétel előterében lévő házak közül ma már egy sincs meg. A felvétel bal oldalán lévő két toronyhoz tartozó házak az elsők, amelyek jelenleg is állnak. A közelebbi torony a Baross utca 16. szám alatti, ma ingatlanirodának helyet adó házhoz tartozik, a Madách utcai torkolattól egy háznyira. A távolabbi torony pedig a Mária utca sarkán álló Deutsch-ház – később pártház majd Autóker – dísze. Ha jobban belenagyítunk a Baross utca távolabbi részébe, akkor a Kápolna utca sarkán álló gyógyszertáras épület, illetve a másik sarkon álló Hasznos ház is felismerhető. Az utca végén pedig a Gépipari sziluettje tűnik fel, ami arra is utal, hogy a néhai fotós csak 1927 után dolgozhatott a Baross és a Szapáry utcák kereszteződésének közelében.

Biztosra veszem, hogy a képeslappá lett felvétel Madas Mihály ösztönzésére készülhetett. Annak ellenére ugyanis, hogy a Csarnok utca sarkán álló háromemeletes ház a felvétel jobb oldalára – és nem a közepére – került, az egész képet uralja az épület. Ami a fotózás idején Szolnok egyik új bárpalotája lehetett, és nagyon jól illeszkedett az első világháború után magára találó, a világgazdasági válságot még nem érző város bérházépítési hullámba. Ennek részeként készült el a polgármesteri hivatal mögötti Városi bérház, a Damjanich út 1. szám alatt lévő Szende-féle ház, de ide sorolhatjuk a Szapáry utcai Czinóber-házat és a mai Árkád helyén 1929-ben átadott Nerfeld-palotát is. A fejlődő városban, ahol az elcsatolt területekről sok áttelepült talált új otthonra, égető szükség volt különböző méretű, de jó minőségű lakásokra. Ez a folyamat a második világháború elejéig, a Hatvanas ABC-nek helyet adó Cukorgyári bérház felépítéséig tartott.

Madas Mihály egyébként a húszas évek végének egyik jól menő, szolnoki építési vállalkozója volt, akinek a nevéhez nemcsak ez a Baross és Csarnok utca sarkán álló ház köthető, hanem a néhai mentőállomással szemben lévő, ma döbbenetes állapotban pusztuló, a belső udvarra néző kislakásos tömb is. Egyes visszaemlékezők szerint Madast ott, abban a Baross utca 40. szám alatti házban gyilkolták meg 1945 kora tavaszán. Nagyjából másfél évtizeddel azt követően, hogy felépítette „fő művét”, ezt az alápincézett, földszintjén üzlethelyiségeknek, U-alakú, gangos belső udvara körül pedig legalább harminc lakásnak otthont adó bérházát. Amiben a háború után a megyei napilap is székelt, de a legtöbb mai szolnoki számára a 33-as ruházati bolt és a mögötte lévő Hófehérke gyermekruházati üzlet miatt maradt emlékezetes. Amelyek egészen 1973-ig működtek az épületben, amikor is a 4-es út korszerűsítése miatt szanálták – kibelezték majd felrobbantották – a házat.

A Baross utcának ez a része egyébként Szolnok egyik fontos bevásárló utcája volt egészen a hetvenes évek elejéig. Ezen a képen még Kalmár Mór vaskereskedése működik a Csarnok utca felénk közelebb eső sarkán, helyén a második világháború után majd a Tiszavirág eszpresszó kap helyet. Magában a Madas-házban a fotózáskor vagy az azt követő években vitte divatáru üzletét Matkulicsk Mátyásné, de itt volt a Triznya cipőbolt is, sőt a Csarnok utca felőli oldalon dolgozott Tomanek Erzsébet szűcsmester is. Tovább haladva az állomás felé a Glück divatház, Kecskés József szűcsmester vagy éppen Kovács Sándor hentes üzleteibe térhettek be a korabeli vásárlók.

Számomra ennek a képeslapnak az igazi értéke azonban a Baross utca 14. számú telken, a Mészáros Lőrinc utca sarkán még nem látható postahivatal. Mert mint a bevezetőben írtam, eddig azt hittem, hogy Szolnok legszebb bauhaus épülete előbb készült el, mint a Madas-ház. És hiába láttam több kiadványban is ennek a felvételnek a másolatát, csak most, amikor megvettem szúrt szemet rajta, hogy az 1932. június 27-én átadott posta, távíró és telefonközpont fiatalabb a Madas-háznál. Úgyhogy hálás vagyok Krausz László anyukájának, aki 1937. június 16-án pont ezt a képeslapot választotta, hogy a hamarosan kezdődő balatoni nyaralásukat egyeztesse a Zircen tartózkodó kisfiával.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lába között a tanács

Ezt a felségsértéssel felérő, valamikor 1966 után készült képet már csak a poén kedvéért sem szabad kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy a fotó úgy mutatja a Kossuth tér városháza felőli oldalát, ahogy már nem sokkal később sem lehetett látni.

Lakótelepi festmény

Olykor a pincelejárók kincseket rejtenek. Például a Móra Ferenc út környékét 1975 előtt megörökítő festményt. Hogy kik lehettek az alkotók, nem tudni, de szerintem többet ér ez a kép annál, mintsem csak véletlenül lehessen megnézni.

Lipcsei képeslap Szolnokról

Ebben a képeslapban nem az a legérdekesebb, hogy a Verseghy gimi és az előtte lévő ?park? 110 évvel ezelőtti állapotát őrzi. Inkább az, hogy egy nagy nemzetközi cég a XX. század elején fontosnak érezte kínálatába egy (?) szolnoki képeslapot is felvenni. De vajon miért a gimit tartotta megörökítendőnek?

Boldog békeidők

"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.