Egy szerető fiú édesanyjának küldött üdvözletén Szolnok 110 évvel ezelőtti fejlődésének lenyomata is ránk maradt. Merthogy ezen az 1913-ban postára adott képeslapon már nemcsak az Ehrlich-féle ház áll, és talán éppen készül a Kádár cukrászda emelete, de a Szolnoki Cukornyárnak is nyoma van.
Számomra továbbra is rejtély, hogy ki volt Kissné, akinek nagyon sok szolnoki képeslap kiadását köszönhetjük az első világháború előtt. Miként az is kérdéses, hogy a képeslappá lett szolnoki képeit ki készíthette. Csak abban lehetek biztos, hogy a Baross utca, a Kossuth tér és a Szapáry út bő évszázaddal ezelőtti képe azért is lehet ismert előttünk, mert ez a nem tudom, hol élt, hol működött, pontosan milyen nevű Kissné sorra jelentette meg a szolnoki képeslapjait. Mint például az itt bemutatott, tévesen Baross utcainak írt – emiatt azt feltételezem, hogy Kissné talán nem szolnoki volt – anzikszot, amit 1913. június 7-én küldött Szolnokról Szegedre a kiolvashatatlan aláírású fiú, aki mint írta: „itt is aranyos anyukámra gondolok”.
A lap postára adását megőrző bélyegző és a Szapáry úton álló házak alapján azt mondhatjuk, hogy az önmagát „öreg fiadként” aposztrofáló képeslapíró egy viszonylag friss anzikszot küldhetett édesanyjának. Merthogy a felvétel bal szélén álló Ehrlich-féle bérházra csak 1911 nyarán kapta meg az építési engedélyt Ehrlich Adolfné, hogy aztán Sipos István szolnoki építész már a következő évre elkészüljön a házzal, ami ma is ott áll a Szapáry úton, mint az egyik legszebb szecessziós bérpalotánk. A felvétel igazi érdekessége azonban nemcsak maga a ház, hanem a kép bal alsó sarkában lévő üzlethelyiség felirata. Merthogy az a Szolnoki Cukorgyár Rt. irodája, ami azért különleges, mert bár a céget 1912-ben alapították Pesten, a termelés csak 1914 szeptemberében indult meg a város déli ipartelepén. Tehát joggal feltételezhetjük, hogy az Ehrlich-féle ház földszintjén az épülő gyár irodáját találta, aki arra járt a részvénytársaság alapításának évében.
Merthogy szerintem ez a felvétel csak 1912-ben készülhetett. Erre pedig egy 110 évvel ezelőtti másik építkezés utal. Ha ugyanis jobban megnézzük a Nemzeti Szálló, az Ipartestület és a Kindlovics-bazár közötti házakat, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a Kádár cukrászda még földszintes. Márpedig a szolnoki emlékezet szerint a ma is látható szecessziós emeletes házat 1911-12-ben építtette a kiváló cukrász. Azaz, ha Kissné ehhez a képeslaphoz egy későbbi fotót használt volna, akkor a távolban már a ma is álló tornyos, erkélyes épületnek kellene látszódnia.
És még egy apróság erről a 110 éves képről. Az utcát lezáró, lassan hat évtizede nem létező Kereskedelmi Bank épülete mellett nemcsak a Szolnoki Hitelbank 1912-ben épített és 1937-ben lebontott, magas tetős székháza látható, hanem a jobb alsó sarokban, a fák között az a régi polgári ház is, amely jelenleg ott düledezik a Deák Ferenc térre vezető sikátor sarkán. Azok a gyerekek, akik a túl oldalon, az Ehrlichf-féle bérház előtt nézik a Szapáry utca közepén dolgoz fotóst, talán egész életükben láthatták ezt a ma már pusztuló házat, ami szintén nem sokkal e fotó készítése lőtt került Szolnok korzójára, hogy hirdesse a város épülését, fejlődését.
