Elsőre semmi különös. Az utólag színezett fotó a Baross és a Szapáry kereszteződését mutatja, amiből 1905 után lett képeslap. Ott a Kindlovics-bazár, az 1-es épülete a jellegzetes tetejével, a bank homlokzata és a Sütő utca sarkán az egykori ház is. Nem is a Baross páros oldala az érdekes.
Hanem a páratlan oldal, azaz a szolnoki Gerő Ignác – a lapon korabeli helyesírással Ignácz – kiadásában megjelent képeslap jobb oldala. Ahol a kocsiút íve mögött az a szép zöld gyep meg a házmagasságú fák láthatóak. Merthogy ott, azoknak a helyén a Hungária kávéház épületének kellene látszódnia. Már, ha a Baross utca páratlan oldala – ahol a Hungária mellett az a klinker téglás emeletes ház is állt, amiben a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki szervezete létrejött, ami utána a Tiszavirág presszó épülete volt – nem a páros oldalon sorakozó épületek után jóval lett felhúzva. A Szapáry utca kikövetkeztethető járdavonala és a Baross utca más képeslapokról ismert utcaszélessége alapján kizártnak tartom, hogy a korabeli fotós olyan szöget talált volna, amire a Hungária kávéház nem fért fel. Inkább azt kell gondolnom, hogy a város főutcájának két oldala pár év eltéréssel épült be, és ez a képeslap ennek egy ritka emléke.
Nagy segítség lenne, ha a birtokomban lévő ritka képeslapot nem sokkal a megjelenése után postára adták volna. Sajnos a ráírt Kovács Emilnének soha sem küldték el, így csak a hátlap kialakítása alapján tudható, hogy 1905 utáni kiadványról van szó. Merthogy abban az évben tértünk át az úgynevezett hosszú címzéses – azaz a kézzel írt szövegnek helyet nem hagyó – képeslapokról a mai címzés és szövegfelület felosztásra. Ám ettől a felhasznált felvétel jóval korábban is készülhetett, azaz örökíthette meg a még csak épülő Baross utca elejét.
Ahhoz nem férhet kétség, hogy a fotó készítője és a képeslap kiadója elsősorban a Kindlovics-bazár építőjének vagy működtetőjének akart a kedvébe járni, hacsak nem egyenesen az ő megrendelésére készült a kiadvány. A bazár ugye egy korabeli vegyes funkciójú kereskedelmi épület, amelynek földszintjén utcára nyíló üzletek sorakoztak, pincéjében raktárak, emeletén pedig bérlakások voltak. Ezen a felvételen is jól látható, hogy a Baross és a Szapáry utcák sarkán álló Kindolovics földszintjén legalább hét üzlet működött, azaz egyszerre többfelé bevásárlást is el lehetett itt intézni.
Többek között be lehetett térni a „Megváltó” patikába a sarkon, a mai pékség helyén. Erről Berta Ferenc szolnoki gyógyszertárakról írt kiváló könyve alapján tudjuk, hogy Zs. Márton István tulajdonában volt, és feltételezésem szerint a Kindolovics-bazár átadásakor – szerintem 1895-ben – tette át ide a székhelyét.
Tehát ez a kép legkorábban 1896-ban készülhetett volna, ha nem lenne az épület sarkánál egy többágú, vas villanypózna, ami miatt azt kell mondani, inkább a huszadik század első éveiből való a felvétel. Azaz egyben azt is kell feltételeznem, hogy a Baross utca 1974-re elbontott páratlan oldala jó pár évvel a Kindlovics-bazár átadása és a mellette lévő házak felhúzása után épült be. Magyarul a Hungária kávéház, ami szerintem a második világháborúban semmisült meg, negyven évig sem állt Szolnok közepén.
Persze lehet, hogy tévedek, és csak nem értem, milyen szögből készülhetett egy ilyen fotó. Ugyanakkor az ezen a fotón, a Baross utca páros oldalán látható facsemeték, a szerintem hiányzó macskakövezés, illetve a gyógyszertár bejáratának elhelyezkedése mind azt mondatják velem, hogy ez egy ritka felvétel. A kiegyezés után fejlődésnek indult Szolnok legfontosabb kereszteződését egy olyan pillanatban mutatja, amikor a Baross utca páratlan oldala még rendezetlen volt. Azaz a mellékelt fekete-fehér kép néhány évvel a címlapra kitett színes után készülhetett, hogy megmutassa a világnak a Hungáriát.
