2025.08.27. (szerda)

Apró titok kicsi képen

Apró titok kicsi képen

Dátum:

Szigeti Henrik, Szolnok képes krónikása rendszeresen készített a városról felvételeket a belvárosi templom tornyából. Képeslapok bizonyítják, hogy már 1895 előtt is járt fent, és 1907 után is. Ugyanazokat a beállításokat lőtte. Az erre a képeslapra került fotót például 1896 és 1898 között készítette.

Szigeti Henrik, Szolnok képes krónikása rendszeresen készített a városról felvételeket a belvárosi templom tornyából. Képeslapok bizonyítják, hogy már 1895 előtt is járt fent, és 1907 után is. Ugyanazokat a beállításokat lőtte. Az erre a képeslapra került fotót például 1896 és 1898 között készítette.

A Székesfehérvárról Szolnokra települt, és minimum negyedszázados működése alatt a mai Szapáry utca elején legalább négy helyen műtermet bérlő Szigeti Henrik viszonylag gyorsan rákapott a mozaikképeslapok gyártására. Legalábbis ezt bizonyítja a mellékelt három fotóból álló anziksz, amit egy bizonyos Aladár 1899. január 4-én küldött Esztergomba. Valószínűleg nem Szolnokról, mert a hátlapon lévő egyik postai bélyegzőn Békéscsaba, másikon pedig a címzett város olvasható. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Aladár Szolnokon várhatott a békéscsabai vonat csatlakozására, amikor megvette a mellékelt anzikszot, ám azt már csak a szomszéd megye székhelyén adta postára. Így talán nem is nagyon érdekelt, mi minden került a lap képes oldalára.

A bal alsó felvétel a „szabadság honfi-szobor”, azaz a Szabadság tér közepén ma is – alaposan restaurálva – álló, az 1849. március 5-ei szolnoki csatára emlékeztető obeliszk. A felvétel érdekessége, hogy az 1869-ben felállított, Szolnok első „politikai” emlékműjének tekinthető obeliszk körül még sűrű növényzet látható. Köszönhetően annak, hogy az eredeti emlékművet az úgynevezett „sétakertben” helyezték el, ami nagyjából a mai Szabadság tér helyén volt egykor, csak éppen a mai házak – a gimnázium épületének kivételével – még nem álltak ott. Ez a felvétel egyébként azt is bizonyítja, hogy a tér a 19. század utolsó évtizedeiben még inkább kertre hasonlított, mai képét pedig csak majd a következő évszázad elején, az új híd megépítésével nyerhette el.

A mozaikképeslapok nagy előnye volt a kiadók szempontjából, hogy a korábban már képeslappá lett fotóikat ismét meg lehetett jelentetni. A jobb felső felvétel egyértelműen ilyen kép, hiszen az 1896-ban elkészült „Megyei kaszinó” – amit vármegyeinek kellett volna írni, de ez akkoriban sem volt annyira fontos – ilyen ábrázolása önálló képeslapon is ismert. Szigeti Henrik tehát a birtokomban lévő képeslap postára adása előtti két évben készíthette a kaszinóról a többször felhasznált felvételt a mai Dózsa György út Kossuth utca felőli torkolatától, a bíróság mellől. A fotó bal szélébe a megyeháza sarka lóg be, előterében pedig a frissen fásított főutca fiatal csemetéi láthatóak, illetve a kocsiút szélét kijelölő, minden bizonnyal fehér oszlopok.

A gyűjteményem legrégebbi darabjának tekinthető, feltételezhetően 1898-ben kiadott képeslap számomra legérdekesebb része a bal felső sarokban került „szolnoki részlet”. Erről egyértelműen megállapítható, hogy a belvárosi nagytemplom tornyából készítette Szigeti, hiszen a felvétel közepe táján jól kivehető a Szapáry utcai Nemzeti szálló jellegzetes teteje.

Képeslapok bizonyítják, hogy Szigeti nagyon szeretett a templomtoronyból fényképezni, hiszen van olyan a Tisza-parkot mutató képeslappá lett felvétele, amin a református templom még nem látható, tehát 1895 előtt kellett készítenie. És van olyan képe is, ami kísértetiesen hasonlít erre a felvételre, ezért egy pillanatig azt hittem, Szigeti időutazó volt. Ám jobban megnézve ezt a képet, egészen egyértelmű, hogy a 19. század végén készítette, hiszen a későbbi, hasonló beállítású fotókhoz képest erről még hiányzik a Kossuth téri Népbank épülete, és a Szapáry utcai Erlich-ház sincs rajta.

És még valami hiányzik róla. Az egykori 1-es ABC-nek otthont adó épület. A képen jól kivehető a Nemzeti szálló bálterme – a későbbi mozi -, egyértelműen beazonosítható a Sütő és a Baross utcák sarkán újjáépített bank tömbje, viszont a kettő között a Baross utca túlsó oldalán 1973-ig álló, klinker téglás épületet látszik. Számomra ez azért rendkívül fontos, mert a képeslap postázása, az ebből következő legkésőbbi fotózási időpont miatt kijelenthető, hogy az 1-es ABC épülete csak 1898 után épülhetett. Az a bizonyos Baross utca 3. szám alatti, egyemeletes bérház viszont azt megelőzően.

De hát így rakható össze képeslapok segítségével ennek a nem túl öreg városnak az építéstörténete. Úgyhogy komoly hálával tartozom mind Szigeti Henriknek, mind az ismeretlen Aladárnak és az esztergomi úrhölgynek, aki miatt ez a képeslap útra kelt, és bő százhúsz év múlva kézbe vehettem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

1-es parkoló egykor

A Baross utcán konflis cammog. Valamikor a XX. század elején. Utasa hátranéz. Vajon mit örökít meg a járda szélén álló fényképész? Egy alföldi település majd eltűnő belvárosát.

Hajók a Tiszán

A szolnoki tárház árulja el, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, hiszen az MTH kollégium már látható rajta, viszont az ÁÉV munkásszálló még nem. Érdekessége a Tisza jobb partján horgonyzó hajók, amelyek arra emlékeztetnek, hogy egykor valódi vízi út volt a folyó.

Elkészült a Madas-ház

Ismét egy olyan képeslap, amit a jobb alsó sarkában lévő felirat nélkül nehéz lehet elsőre azonosítani. A fotó előterében lévő házak ugyanis már negyven éve eltűntek, így a jól felismerhető épületek közül egyedül a nagyposta segíti az azonosítást. Illetve a Madas-házzal együtt a dátumozást.

Az aranykor üzenete

Úgy képzelem, hogy nagyságos Dumtsa Sándor dohánybeváltó felügyelő úr az 1911-es év nyarán, feleségével néhány hétre az ausztriai Karlsbadba ment pihenni. Gyermeküket pedig a rokonokra bízták, aki a Református templomot ábrázoló lapon írt nekik először.