– Néhány hónap alatt megvalósult az álom?
– Azzal, hogy az Ifjúsági Házban február 7-én megtarthatjuk a Szivárvány Színház első, bérletes, gyermekszínházi előadását, részben igen. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a két délelőtti előadásunkra – 8-ára és 9-ére – már minden jegy elkelt. Remélem, hogy az Állatok nyelvén beszélő juhász című darabunk mindenkinek elnyeri a tetszését, így a március végi Nagy Ho-ho-ra és a májusi Rátóti csikótojásra is nagyon sokan eljönnek majd.
– Ezek már kipróbált darabok, vagy Szolnokon láthatja őket először a közönség?
– Az Állatok nyelvén beszélő juhászt még a nyáron állítottam színpadra, és néhányszor már játszotta is a Szivárvány Színház. Ez egyébként Szőke Andrea, egy gyermekdarabokra specializálódott fiatal írónő műve, amit nemcsak mi, de úgy érzem, a közönség is nagyon szeret. A második előadásunk az egri Babszem Jankó Gyerekszínház darabja lesz, amit ugyancsak játszottak már más városokban. A Rátóti csikótojás viszont igazi premier lesz, amit a Szivárvány és a Babszem Jankó társulata közösen állít majd színpadra Szolnokon.
– Tudom, hogy a tervek között nemcsak egy bérletsorozat szerepel.
– A Szivárvány Színház még csak most szerveződik, alakulóban van a társulat és a repertoár is. Azt azonban tudjuk, hogy jóval többet szeretnénk egyetlen bérletsorozatnál. Egy kicsit az egri Babszem Jankó Gyerekszínház példája lebeg a szemünk előtt, akik immár 12 éve működnek, és közművelődési megállapodást kötöttek a városukkal. A nagy terv tulajdonképpen az lenne, hogy Szolnokon is létrejöhessen egy igazi gyerekszínház.
– Volna rá igény?
– Sok gyerekelőadásban játszottam már, ősszel például éppen a Süsüvel voltunk Szolnokon. Azt hiszem, hogy a tévé és a számítógép ellenére is igénylik a gyerekek a nekik szóló színházat, a varázslatos történeteket, az élőben látható szereplőket. Úgy látom, az az 5-11 éves korosztály, akiknek a legtöbbször játszunk, kifejezetten kedveli azt a komplex színházat, amit csinálunk, ahol nemcsak az élő szereplők, de a bábok és a zene is nagy hangsúlyt kap. Persze fontos a helyszín is. Nem véletlen, hogy az Ifjúsági Házat választottuk. Itt nemcsak első szóra örömmel fogadtak bennünket, de a tér is alkalmas a mi kicsit intimebb előadásainkra.
– Nem Szolnokon él, de Szolnokról indult. Visszatér?
– Szolnokon születtem, itt jártam középiskolába, és az egykori Fasírt Színpadon fertőződtem meg a színházzal. De felléptem a Híddal is, sőt sokáig a Szigligeti előadásaiban is szerepeltem csoportos szereplőként. Aztán Kecskemét és Eger következett. Közben letettem a színjátszó rendezői vizsgát, drámapedagógus kurzust végeztem, most pedig a Színművészeti Egyetemen színházi szaknevelő szakra járok. Az utóbbi években elsősorban gyermekelőadásokban játszom, most is éppen Miskolcra indulok próbálni. Szolnok azonban a szívem csücske maradt, és ha már kitaláltam, hogy gyerekszínházat szeretnék csinálni, akkor azt miért ne próbálnám meg ott, ahol gyerek voltam.
