Nem tudtam, hogy Déryné Széppataki Rózának Szolnokon is volt szobra. Legalább hatvan éve veszett nyoma. Horthy Szabolcs egykori főispán megyeházán lévő emléktábláját 78 éve verhették le. A Verseghy park egykori harmadik amforája pedig az Eötvös téren tűnt fel utoljára.
Amióta Szolnokon 1869-ben felállították az első, nem vallási témájú szobrot, egyre hosszabbra nyúlik azoknak a köztéri alkotásoknak a listája, amelyek ebben a bő másfél évszázadban elbontattak, eltűntek vagy egyszerűen csak elpusztultak. Egyre inkább azt kell mondanom, hogy a szolnoki szoboreltűnések hátterében legkevésbé politikai okok állnak, inkább a tudatlanság, az elődök tiszteletének a hiánya és a butaság vetet fel műalkotásokat erre a szomorú listára. Három újabb alkotás került erre a sajnos csak képzeletbeli listára. Menjünk a „szobrok” utolsó feltűnése szerinti időrendben visszafelé.
Dombi Gábor városvédő építésznél bukkantam az Eötvös teret a nyolcvanas évek elején-közepén mutató színes fotókra. Elsőre azt gondoltam, nincs ezeken semmi érdekes, aztán jobban megnézve a szívemhez kaptam, hiszen olyasmi tűnt fel rajtuk, amit annak idején nekem is látnom kellett, amit az elmúlt tíz évben már többször „kerestem”: a mai Verseghy park eredetileg három, talapzatán 1926-os felirattal ellátott amfora „elveszett” példánya. A megyeháza mögött kialakított parkot, annak Verseghy Ferencről történő elnevezése, és a költő mellszobrának felállítása előtt ugyanis három egyforma amfora díszítette, közülük az egyik pont a szobor helyén állt.
Képeslapok alapján úgy sejtem, hogy a költő emlékművének felállítása után ez a példány a mai Rózsa-park helyére került (nagyjából a mai Béres-csepp helyére), ahonnan a háború után – vagy inkább a hatvanas években – a Damjanich uszoda miatt bontották el. A két színes kép alapján elég valószínűnek tűnik, hogy ezt a harmadik amforát az Eötvös térre, a víztorony lábához telepítették át, miként történt ez a Kossuth téri 68-as obeliszkkel is. (Pedig simán szét is verhették volna, mint tették ezt néhány esetben a kései, tudatlan utódok más szolnoki alkotásokkal.) Így már csak az a kérdés, hogy mi lett ennek a harmadik amforának a sorsa a nyolcvanas évek után. Sajnos nem emlékszem, hogy meddig állhatott a víztorony lábánál, de úgy tippelném, a tér legutóbbi átalakításakor, amikor a 32-es utat lényegében átvezették rajta, akkor vihették el. De kik és hová? (Ha valakinek bármilyen emléke lenne róla, kérjem, írja meg!)
A színház történetével kapcsolatos kutakodásaim során bukkantam két érdekes cikkre 1958-ból. Az egyik október elején arról számolt be, hogy a „Szolnok Megyei Tanács VB Művelődési Osztálya a színház színészgárdájának a népművelésben kifejtett munkájuk elismeréséül Déryné szobrot ajándékoz”. A másik pedig alig három héttel később már arról szólt, hogy a színház előcsarnokában, október 24-én fel is avatták Déryné Széppataki Róza mellszobrát. Ugyanazon a napon, amikor a Magyar utcában, a gimi udvara mögött megnyitotta kapuit a régóta vágyott színészház. A szoboravatáson Kaszab Anna, a Szigligeti társulatának akkori vezető színésze mondott köszöntőt. A tudósításból pedig az derült ki, hogy a színház előcsarnokában egy másik szobor („a nagy színműírónak”) is állt. Azonban sem erről, sem a magyar színjátszás egyik első csillagának portréjáról se kép, se más nyom nem maradt fenn. Mindössze annyit tudunk, hogy „Déryné fürtös feje kicsit előrebukva figyelmesen néz most a színház előcsarnokára”. A magam részéről azt gyanítom, hogy ez a szobor a színház auláját érintő 1962-63-as átalakításnak eshetett áldozatul, hiszen, ha megmaradt volna, valami cikkben vagy fotón nyoma lenne. (A mellékelt fotó a nagyjából a szolnokival egyidős, budapesti Déryné-szoborról készült.)
A második világháborút követő szoborrombolások Szolnokon már 1944 késő őszén megkezdődhettek. Ennek legismertebb áldozata a Kossuth téren alig öt hónapig álló Horthy István szobor volt. Ezzel egyidőben pusztíthatták el a megyeháza épületében Horthy Szabolcs emléktábláját, ami a lépcsőházat díszítette a húszas évek végétől. Emlékeztetve arra a főispánra, akinek működése alatt felépült az első vas-beton közúti híd Szolnokon, a színház, a cukorgyár és két korszerű polgári iskola is. És, aki nem úgy akart „népvezér” lenni, hogy dumál a háborúról, amit a szegényeknek kell megvívniuk, hanem felmentése ellenére is hadba vonult 1914-ben, hogy aztán pár hónappal később hősi halált haljon. Bevallom, sokáig nem is hallottam a Horthy Szabolcs emléktábla létezéséről, amelynek legalább a másolata egyszer talán visszakerülhet a helyére: nem, nem Horthy Miklósra és az ő működésére, hanem nagyszerű fivérére emlékeztetve! (A domborműről készült fotót a jnszmtisztviselok.hu oldalon találtam.)
