Korán kitavaszodhatott 1905-ben Szolnokon. Szigeti Henrik, aki akkor már közel másfél évtizede volt a város megbecsült fényképésze, azon a tavaszon kitekintett új műterme ablakán, és megörökítette a város főutcáját. A lábai, és így a szemünk előtt, a fák árnyékában az a mai Kossuth utca.
Ez az 1905. május 3-án, Fodor Richárd által Szolnokon postára adott képeslap sok dologra rávilágít. Számomra leginkább arra, hogy végre meg kellene jegyeznem: a hatvanas évek elejéig, a mai Szapáry utca végén álló Kereskedelmi Bank szecessziós épülete nem 1907-ben, hanem legkésőbb 1905-ben épült. Merthogy az ezen a képeslapon ránk maradt fotó máshonnan nem készülhetett, csak a mai Boldog Sándor István utca elején, nagyjából a „pártház” és a sarki bérház között alig hat évtizedig álló épület második emeletéről. Ahol az első bérlő Szigeti Henrik lehetett, aki 1891-ben indult szolnoki működésétől kezdve legalább négy helyen bérelt műtermet a város legfontosabb kereszteződésének környékén. Hogy a Kereskedelmi Bank sarki, tehát a Kossuth és a Szapáry utcára is néző műterme hányadik volt a bérlemények sorban, sajnos nem tudom. Az azonban több képeslappal is bizonyítható, hogy e műterme ablakaiból előszeretettel készített fotókat a mester, Szolnok képes krónikása. (Onnan legalább nem kellett messzire cipelni a korabeli masinákat.)
Azt hogy ez a fotó 1907 előtt készült, egyébként a megörökített látvány, pontosabban egy épület hiánya is igazolja. Ha ugyanis 1907 után tekintett volna ki kameráján keresztül Szigeti mester a műterme ablakán, akkor a jobb oldali házsorban, a Kalmár Mirsa feliratú épület utáni földszintes ház mellett már ott kellett volna magasodnia a Népbank épületének. Ám nincs ott, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy két darab emeletes ház kivételével – a már említett Kalmár házon kívül, a fotós felé csak tűzfalával néző, a hetvenes évek elején elbontott Steiner-féle ház – csak földszintes épületek szegélyezték a város főutcáját a Szapáry kereszteződéstől a Kossuth térig. Olyan földszintes házak, amelyek mindegyike üzlettel és kirakattal nézett az utcára, hiszen a városi piacnak is otthont adó főtérre vezető út lehetett a korabeli Szolnok legfontosabb bevásárló utcája. Itt és a tér körül e kép készítésekor is legalább ötven üzlet várta a szolnokiakat és a környékről bevásárolni érkezőket.
Az utcai bejáratok fölött pedig cégérek lógtak. Ez az 1905. május 4-én, egy bizonyos Évához megérkező, még hosszúcímzéses képeslap fotója ugyanis arra is rávilágít, hogy az előző század elején Szolnok főutcája is tele lehetett cégérekkel és cégtáblákkal. Milyen jó lenne ezeket a korabeli reklámeszközöket elolvasni, és ezek alapján összeállítani Szolnok legjobb helyen üzletet vivő kereskedőinek listáját! És tudni, milyen termékek kereskedői helyezkedtek el a legközelebb a város főteréhez, illetve a földszintjén bazárként működő városházához. Szigeti Henrik annak idején láthatta ezeket, de gondolom, hétköznapi dolgok voltak az ilyen táblák, eszébe se jutott úgy megörökíteni őket, mint tette sokszor a Tisza nagykanyarulatával vagy éppen a másik ablakából a Szapáry utcával.
Szigeti Henrik, ha 1905 kora tavaszán, egy kellenes délelőttön kitekintett a talán még friss festék illatú új műterme nyitott ablakán, megállapíthatta, hogy milyen szépen belombosodtak a Gorove utca páratlan oldalára pár évvel korábban ültetett fák. És milyen szépen fejlődnek, a páros oldal járdája és a kocsiút közé telepített újabb csemeték is, amelyek között még jól láthatók a századforduló környékének nagy újdonságának, az villanyvilágításnak az elengedhetetlen tartozékai, a villanypóznák. Amelyekbe a fotózáskor még talán második Scheftsik István villanytelepéről érkezett az áram, de néhány hónap múlva már egy városi cég biztosította e szolgáltatást. Minden bizonnyal Szigeti Henrik megelégedésére is, akinek műtermében ekkor már egész biztosan villany világított.
