2025.08.27. (szerda)

Szolnoki gázlámpa?

Szolnoki gázlámpa?

Dátum:

A megyeháza kocsifelhajtója mellett, az épületsarkánál szerintem érdekes utcai lámpát fedezhetünk fel. Tudom, hogy a felvétel készítésekor - valamikor 1907 és 1915 között - Szolnokon már működött az áramszolgáltatás, de nem gondolnám, hogy földkábelek is voltak. De akkor hogyan?

A megyeháza kocsifelhajtója mellett, az épületsarkánál szerintem érdekes utcai lámpát fedezhetünk fel. Tudom, hogy a felvétel készítésekor – valamikor 1907 és 1915 között – Szolnokon már működött az áramszolgáltatás, de nem gondolnám, hogy földkábelek is voltak. De akkor hogyan?

A szolnoki Roth Dezső kiadásában valamikor 1907 és 1915 között megjelent, utólag színezett fotót használó képeslapot „sorstársaihoz” hasonlóan egy Szolnokra vetődött, minden bizonnyal cseh katona küldte szeretteinek 1915. október 27-én. Hogy miről írt, azt nem tudom kibogarászni, az azonban ezen az anzikszon is látszik: nemcsak a magyarországi postásoknak kellett a saját településükön mindenkit ismerniük bő száz évvel ezelőtt. Ennek a lapnak a címzése is csak egy névből és egy városból áll – alatta a még nem önálló Csehország német tartománynevével -, ami minden bizonnyal elegendő lehetett az üzenet célba éréshez. Kár, hogy az aláírás alatti számozást nem lehet értelmezni, holott talán az első világháborúban Szolnokon keresztül a frontra tartó, vagy onnan érkező, esetleg nálunk gyógyuló katona hadtestéről árulhatna el valamit.

Mai szemmel nézve ennél persze sokkal fontosabb a szép nyári felvétel az anziksz képes oldalán. A mai Kossuth, az akkori Gorove utcát mutatja, körülbelül a jelenlegi Varga Katalin Gimnázium épületének sarkától fotózva, ami a kép készítése idején a szolnoki postahivatalnak is otthont adott. Bal oldalon az 1876-ben elkészült megyeháza, mögötte, kicsit megbújva az 1896-ban átadott vármegyei kaszinó. Távolabb, néhány földszintes épület után a Kintzel-ház, aminek földszintjén a névadó óra-ékszer kereskedése, illetve két másik üzlet működött. (Napjainkban a „Hatvanas” nyúlik be ezekbe a helyiségekbe.) Tovább pedig az 1884-ben elkészült városháza kupoláit látjuk. A fák takarásában, egészen távol, a Kossuth tér nyugati végén 1972-ig álló Steiner-féle ház teteje tűnik fel, tőle balra pedig, az a fehér, toronyszerű épület a Szapáry utcát lezáró, szecessziós Kereskedelmi Bank. Mivel ez utóbbit 1907-ben adták át, ebből gondolom, hogy a képeslappá lett felvétel csak ezt követően készülhetett.

Az oly sokszor megörökített utcarészlet és épületeken túl azonban van egy számomra különleges és kicsit megmagyarázhatatlan részlet is ezen a felvételen. A megyeháza főbejáratához vezető kocsifelhajtó mellett álló, díszes kandeláber.

Tudom, hogy a múlt század első éveiben már volt elektromosáram-szolgáltatás Szolnokon – a már komoly fém villanyoszlopok ezen a képen is láthatóak -, ugyanakkor nem gondolnám, hogy 10-15 évvel a villamosság megjelenése után már földkábeleket fektettek volna el. Márpedig, ha nincs földkábel, akkor mivel működhetett ez a kifejezetten szép utcai lámpa? Adódna a válasz, hogy gázlámpa lehetet, hiszen ilyene Pesten 1856-ban gyulladtak ki, majd 1873-ra már mintegy kétezer világította meg a főváros közterületeit. Valószínű, hogy a találmány az 1876 után rohamos fejlődésnek indult Szolnokra is eljutott, bár nyomát még sehol sem találtam. Így azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy esetleg az 1897-ben Tatán először használt acetilén lámpákhoz szerkezet látható ezen a képen. Miként azt is el tudnám fogadni, hogy netán csak valamiféle nagyobb mécses vagy más egyedi eszköz szolgáltatta a fényt a megyeháza előtt.

Mindenesetre már magának a kandelábernek a léte is legalább annyira érdekes, mint a megyeháza előtt „parkoló”, a részben egy a Tisza-híd felé tartó lovaskocsi takarásában lévő, fedeles „hintó”. Rávágnám, hogy az egy konflis, azaz korabeli „taxi”, csakhogy a Szolnokon, más képeslapokon megörökített bérkocsiknak nem ilyen egyenes, hanem inkább kicsit „bogárhátú”, lehajtható tetejük volt. Tehát az ott inkább egy maszek jármű, aminek jómódú tulajdonosa éppen a megyeházán intézhetett valamit, amikor az ismeretlen fotós megörökítette az épülettel együtt. Előtte egyébként további három lovaskocsival, ami a 20. század elején még a legfontosabb közlekedési és szállítási eszköz volt Szolnokon (is). Gondolta valaki e fotó készítésekor, hogy nagyjából hatvan évvel később, ugyanezen a helyen már egyetlen lovaskocsit sem lehet megörökíteni, mert Volgák, Moszkvicsok és motorkerékpárok uralják majd az utcát?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ismét a Változó tér

Még áll a Steiner-féle ház, de már épül mögötte a ?Fradi? ház. A Munkásmozgalmi emlékmű már a helyén van, de a múzeum melletti házat még nem bontották el. Az egykori Népbank még csupasz, a Madas-ház is idelátszik, a Centrum-sarok tetején pedig már ott a biztosító fényreklámja.

Van, ami örök

A képen látható fotó egy 1951-ben postára adott képeslapon található. Hogy pontosan mikor készült, nem tudom, de talán a háború után. Úgy tűnik, vannak örök dolgok a városban.

Gólya az égből

A Gólyánál még nincs körforgalom, lámpás kereszteződésben lehet az állomás felől ráhajtani a Szolnokon átvezető 4-es főútra. A Közgé mellett nyoma sincs a Bőrtexig nyúló társasháznak, a Mikszáth út elején viszont éppen építkeznek. A nyolcvanas évek végén járunk Szolnok fölött.

Egy ház sem áll már

Ezt a képeslapot nézegetve két dologban lehetek biztos. Az egyik, hogy a felhasznált fotó nem készülhetett 1909 előtt. A másik pedig, hogy a szerintem 100 éves képeslapon látható szolnoki házak közül negyven éve tüntették el az utolsót, azaz az itt látható tucatnyi épületből ma már egy sem áll.