Ez a hétköznapi, szolnoki felvétel egészen biztos, hogy 1963 után és 1973 előtt készült a Kossuth téren. A fiatalabbak kedvéért tegyük egyértelművé, hogy Szolnok főterének és az abba belefutó Kossuth utca déli házsora látható a felvételen. Úgy, ahogy öt-hat évtizeddel később már nincs meg.
Hogy egy bizonyos Horváth nevű fotós ezt a képet csak 1963 tavasza után készíthette, azt elsősorban a felvétel középpontjában látható szökőkút bizonyítja. Ez a kút – a tér keleti felén lévő ikerpártjával együtt – ugyanis 1963. május elsejére készült el, amikor hosszú vajúdás után a Munkásmozgalmi-szobor is a helyére került. Ezen a felvételen csak a szobor talapzata látható a bal alsó sarokban, de hogy a férfialak a helyén volt – és nemcsak a talapzat magányoskodott a városi tanáccsal szemben -, azt éppen a már működő szökőkút bizonyítja. Már sokszor leírtam, de megismétlem: a két Kossuth téri szökőkút ebben a formában 1975-ig működött, amikor a gazdaságtalan üzemeltetés miatt nem indították be tavasszal, és virágágyást csináltak belőlük. Ám, hogy ez a kép 1973, és nem 1975 előtt készült, másik két dolog igazolja.
Egyrészt maga a képeslap hátoldala, amin még nincs megrajzolt helye az irányítószámnak, amit Magyarországon 1973. január 1-jén vezettek be. Másrészt a Népbank, ezen a képen még magas tetőszerkezettel látható épülete, amiben a fotó készítésekor egészen biztosan a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Otthona (Hemo) működött. Ez az intézmény ugyanis 1973-ban költözött ki az 1907-ben emelt épületből, hogy egy komolyabb átépítés után Sztár áruház legyen belőle. Mire pedig Sztár áruházként 1974 kora tavaszán megnyílt, az épületnek már nemcsak magas tetőszerkezete nem volt, de a homlokzatát is elrejtették a ma is rajta lévő alumínium burkolat mögé.
Van egy dolog, ami miatt azt gyanítom, hogy ez a képeslappá lett felvétel nem 1963 és 1973 között készült, hanem egészen pontosan 1963-ban. Ez pedig a Kossuth tér 7-8. illetve a Kossuth utca 14. számú telkekre, a Magyar utca lezárásaként épített társasház még üresnek tűnő lakásai. Lehet, hogy tévedek, de az üres erkélyek és a függönytelen ablakok miatt nekem úgy tűnik, még nem laktak ebben a Szolnok megyei Tervezővállalat kollektívája által tervezett, akkor kifejezetten modernnek számító lakóházban, amit ma már nem láthatunk ilyennek, ugyanis a rendszerváltás után undorító magastetővel erőszakolták meg. Hogy még – legalább részben – üresek lehetnek ezek a lakások, azt számomra a lapos tetőn látható kevésé tévéantenna is bizonyítja. Az 1957-ben elindult hazai televíziózás ugyanis 1963-ra már felfutott annyira, főleg a nagyvárosokban, hogy egy ilyen 2-300 embernek otthont adó ház tetején már ne csak két antenna legyen. Feltételezésemet talán alátámasztja, hogy az akkori katonai művelődési otthon tetején micsoda „antennaerdő” látható.
Ez a nagymennyiségben „piacra” dobott – olykor hibás nyomatként is megjelenő -, viszonylag rossza papírú képeslap, az ebben a formában már nem látható házakon és a régi Kossuth téri szökőkúton kívül más érdekességeket is megőrzött.
Például a mai Árkád helyén egykor álló Kossuth utcai házakat, köztük a Centrum-sarok épületét, ami a fotózáskor persze még nem lehetett Centrum-sarok, maximum Állami áruház, hiszen a Centrumok csak 1966-ban jöttek létre. Viszont a Nerfeldék emelte sarki palota tetején már ott az Állami Biztosító neonreklámja, ami miatt elbizonytalanodom az 1963-at illetően, mert úgy sejtem, az csak később került a helyére.
De érdemes a lap jobb szélét is kicsit alaposabban megnézni.
A szökőkút után ugyanis látszik, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt még azon a helyen volt a Kossuth téri buszmegálló. Aminek legendás épülete, egyben közterületi mellékhelyiség és „hirdetőoszlop”, ugyancsak látható a felvételen. A parkot ápoló férfi mellett, akinek munkálkodó alakja mondatja velem, hogy ez egy hétköznapi, szolnoki fotó a hatvanas évekből.
