Szolnok házi ezredének, a 68-as gyalogezred hőseinek emléket állító obeliszken e fotó készítésekor még nem lehetett ott az első világháborúra emlékeztető tábla. Még legalább két év volt a hosszú 19. századból, a békeévekből, amikor Gettler József hírlapelőfizetői irodája kiadta ezt a képeslapot.

Érdekes belegondolni, hogy amikor ehhez a barnított, kereténél dombornyomott, kifejezetten jó minőségű kartonra sokszorosított szolnoki képeslaphoz használt fotó készült, a városházánk még harminc éves sem volt. A szerintem debreceni illetőségű Koroknay Lajos ugyan 1914. március 14-én adta fel Szolnokon az itt bemutatott képeslapot, azonban a hátlapra nyomott információk szerint a kiadványt 1912 és 1914 között forgalmazták. Azaz a szolnoki Gettler József hírlapelőfizetési irodájának felkérésére 1912 előtt kellett készülnie a felhasznált fotónak a szolnoki Kossut térről. Mivel azt gondolom, hogy ez egy igényesebb kivitelű lap volt annál, semmint valami régi felvételt használjanak fel hozzá, az itt látható kép 1911 nyarán készült nagyjából a mai gördeszkás kisfiú szobrának környékéről. A tulajdonomban lévő példányt pedig Koroknay Pirikének küldte a testvére, akinek valamiért Szolnokra kellett utaznia, ahol rokonoknál tudott megszállni, és leány testvérén keresztül édesanyját és nagymamáját is csókoltatta.

A felvétel igazi békebeli, hétköznapi pillanatot örökített meg. A kép jobb oldalán a szolnoki városháza épületét látjuk, aminek Kossuth tér felé néző szárnyának földszintjén legalább tíz üzlet sorakozott. Ekkor már vagy letelt az építésére felvett kölcsön törlesztése, vagy az utolsó részleteknél tarthatott Szolnok, aminek fedezetét ugye a városháza földszintjén lévő üzletek bérleti díjai biztosították. Maga az épület a fotó készítésekor még nem volt harmincéves, hiszen az 1881-ben kezdett, majd elakadt és 1882-ben új lendületet kapott építkezés 1884-re fejeződött be. És született egy olyan városháza, amivel szemben elvárás volt, hogy bálteremnek is otthont adjon, illetve a hivatal mellett polgármesteri lakás is legyen benne. Persze, az átadáskor még egy alig húszezres, e fotó készítésekor meg negyvenezres várost kellett innen szolgálni.

A felvétel fókuszában azonban szerintem nem a városháza, hanem a 68-as gyalogezred elesett katonáira emlékező obeliszk áll. A talapzatra emelt, kovácsoltvas kerítéssel körbevett obeliszk 1872. június 28-án került a még nem megyeszékhely főterére, hogy emléket állítson az 1860-ban Szolnokra helyezett gyalogezred katonáinak. Az obeliszk – ami Szolnok második „politikai” emlékműve volt – felállításakor, még csak az 1866-as porosz-osztrák háború helyi áldozatainak nevét vésték fel az oldalára, e fotó készítésekor viszont már a balkáni összecsapások elesettjei is rajta voltak. És persze Gettler József fotósa még nem sejthette, hogy néhány év múlva újabb véset kerülhet az obeliszk oldalára, miként az sem, hogy fél évszázad múltán már nem a város főterén fog állni a katonák emlékműve.

A távol zajló csaták néhány év alatt Szolnokon is szétrobbantották az ezen a képen ránk maradt békebeli hangulatot. Megakasztották azt a fejlődést, aminek a nyomai ezen a képen például az obeliszk mögötti, igényes, kovácsoltvas kandeláberben, a városháza előtt is látható többkaros villanypóznában, vagy éppen a piactér és a főút találkozásához ültetett facsemetékben is tetten érhető. Vagy éppen a lap bal szélén, a fák koronája mögött kilátszó megyei kaszinóban és a Kintzel-házban, a tehetős polgárság létében is visszaköszön. Az ismeretlen fotós egy dolgos hétköznapot örökített meg talicskás emberrel, bérkocsival, a főtéri üzleteket feltöltő rakodókkal és vásárlókkal.