2025.08.27. (szerda)

Dilemma

Dilemma

Dátum:

Az eset hétköznapi. A belvárosi utcában lévő kapunk elé leparkolt egy autó. Se ki, se be. Szerencsére időben érkezem, még látom a sofőrt. Intek neki. Elhúzza a száját, majd meglehetősen kényelmesen ballag vissza az autójához.

Beül, indít, és előbbre gurul két métert. A bejáró előtt és után is üres minden parkoló. Megállok a kapunk előtt. Kiszállok. Kiszáll. Összeakad a tekintetünk, úgy érzem, mondanom kell valamit.

– Ne haragudj, haza kell jönni – szalad ki a suta mondat a számon.

– Nem haragszom – jön a meglepő válasz.

És nem állok meg. Lenyelem a békát, inkább bemegyek, utólag dohogok. Nem azért, mert a közel 190 centim és 100 kilóm kihívóra akadt volna az aprócska, köpcös fiatalemberben. Nem. Súlyos dilemmával találtam szemben magam.

Leálljak vitatkozni a használt fekete Mercédesszel közlekedő fiatalemberrel, hogy a KRESZ szabályai szerint nem állunk meg idegen kocsibejáróban? De, ha a KRESZ nem is írná ezt elő, akkor sem teszünk ilyesmit, mert lehet, hogy a kapu mögött lakók éppen sietnének valahová, vagy hozzájuk érkezne valaki sietve. Vagy tegyem fel a kérdést, hogy a kapura kiragasztott szöveg elolvasásával van problémája?

Ha belemegyek egy ilyen vitába, az minden bizonnyal elfajul, és eljutunk odáig, ahová a hazai közbeszédben, rettenetes módon egyre többen eljutnak.

És esélyem se lett volna megmagyarázni a magabiztos fiatalembernek, hogy a tolerancia, a másság elfogadása, a kisebbség megértése csak akkor megy, ha a másik fél is tesz érte valamit. Hiába mondtam volna, hogy az ilyen hozzáállással éppen annak árt a legtöbbet, hogy a többség végre elfogadó legyen. Mert az egész az egyekből, az egyek tetteiből alakul ki. Azt hiszem, hiába citáltam volna neki Molnár Ferenc regényét, és abból a nevezetes három oldalt, amelyet bármelyik kisebbség képviselőjének – köztük nekem is, aki ezer féle kisebbséghez tartozik – kívülről kellene tudnia, ahhoz, hogy végre együtt tudjunk élni.

Mert tudom, hogy nem minden fekete Mercédeszes, kis, köpcös fiatalember ilyen. Sőt, a többség igyekvő. És nekem is fáj, ha az újságírókra, a szolnokiakra, a vidékiekre, a bringásokra, a színház szeretőkre, a magyar film kedvelőire tesznek általánosítva, elmarasztaló megjegyzést. Hiszen tudom, nem vagyunk egyformák.

És bajban vagyok. Itt állok negyven évesen, és próbálok egy olyan problémáról beszélni, ami negyven éve az életem része. És nem tudom, hogyan tegyem. Nem akarok a rettenetesek csoportjának még a szélére sem kerülni. De elegem van abból is, hogy velem szemben csak elvárások, kötelező magatartási minták vannak, és nem konfrontálódok, hanem inkább elsunnyogok. Nem beszéljük meg. Inkább nem állunk szóba.

Én csak haza akartam menni. És most én érzem magam iszonyatosan kellemetlenül. Mert csak szélsőségek vannak, nincs középút. Nincs értelmes párbeszéd, csak süketek vitája. És sodródunk.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kovács Bélák vagyunk, leszünk?

Nemzeti ünnepeinkhez hasonlóan üresíti ki a politika az emléknapokat, pedig vannak olyanok, amelyek felkiáltójelek lehetnének. Mindenki vérmérséklete szerint átléphet február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, de bele is gondolhat elképesztő aktualitásába.

Főiskolai pillangó

A következő tanévre mindössze negyven államilag finanszírozott helyet kap a Szolnoki Főiskola, ezzel az intézményi keretszámok legnagyobb vesztesének számít az itteni felsőoktatási intézmény. A főiskola vegetálása vagy halála az egész városra negatív hatással lesz.

Dübörög a gólyahír

Nem azért jött már meg Szolnokra a gólya, mert kampány van, és részt akart benne venni, hanem mert kampány van, és kellett valami posztolni való, a gólyából logózott esemény lett. Hasonló mondatot más szereplőkkel a Tisza-part megtisztításáról vagy az évek óta elhanyagolt parkról is lehet írni.

Ne igyál az utcán! Mert?

Szolnok utcáin rendeletileg megtiltani az alkoholfogyasztást dicséretes gondolat. De sajnos nem több a Tíz parancsolat "Ne lopj!" kitételénél. És gyakorlatilag csak egy újabb, betarthatatlan szabály. Leginkább azért, mert az utcai alkoholfogyasztók többségénél agyban dől el a látens szabályszegés.