Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK), Skála Tiszavidék áruház és Lajos József Tiszai hajósok című domborműve a belvárosi Tisza-híd lábánál. Mindhármat 1979-ben avatták, így a színházat ábrázoló Csobaji fotó igazi kakukktojás ezen az 1982-ben feladott négyképes szolnoki anzikszon.
Ezt a tulajdonomban lévő, valamikor 1979 és 1982 között kiadott négyképes mozaikképeslapot nézegetve bő négy évtizeddel ezelőtt azt gondolhatta egy idegen Szolnokról, hogy ebben a városban csak modern, új épületek vannak. Avagy elfogadta, hogy lehetnek régebbi építmények is – még ha ilyenek nyomai csak a jobb alsó képen fedezhetők fel -, ám az állami monopolcég, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata nem a régit, hanem az újat, a fejlődést akarta illusztrálni ezzel a képeslappal. Talán éppen Szolnok „felszabadulásának” 35. évfordulója alkalmából, ami ugye 1979. november 4-én volt, aminek a környékén a négyből legalább három fotót készített a várost a hatvanas évek óta rendszeresen megörökítő Csobaji Előd. Feltételezem, hogy a jobb alsó sarokban lévő, a Táncsics utcát mutató kép is abban az évben születhetett, bár a színház új homlokzata és a tízemeletes katonai bérház jó pár évvel korábban készült, és akkoriban már ilyen gyönyörű faros Ikaruszok is ritkábban futottak az utcákon.
Az egészen biztos, hogy a bal felső sarokban lévő fotót, aminek középpontjában a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ látható, csak 1979 kora nyara után örökíthette így meg a fotós, hiszen az MMIK-t az év június elején adta át Pozsgay Imre. Persze, ha már tudnám, hogy az MMIK és a Centrum közötti irodaházba mikor költöztek be az első bérlők, akkor talán közelebbi időpontot is tippelhetnék a fotózás dátumára, hiszen a felvétel jobb szélén még csak a váza áll annak az épületnek. A mából nézve persze sokkal érdekesebb, hogy ilyen beállítású képet többé már nem lehet készíteni, az előtérben lévő parkoló helyén áll ugyanis 2015 óta az Agóra. Erről a parkolóról azért érdemes megjegyezni, hogy az állampárt irodaházához (fehérház) tartozott, azaz, aki 1979-1980 környékén itt parkolhatott, valamilyen szinten fontos ember volt. Igen, még akkor is, ha az akkori fontos emberek is csak olyan autókon jártak, mint a tömegek, azaz Trabanton, Wartburgon. Ladán vagy éppen Zaporozsecen.
Ha tudnám – mondjuk néhány korabeli fotó alapján -, hogy az MMIK előtti területet, amit akkor még nem neveztek Hild térnek, a művelődési ház átadásával együtt parkosítottak vagy sem, akkor meg tudnám mondani, hogy Csobaji Előd mikor készített ezt a fotót. Amennyiben az MMIK átadása előtt, azaz 1979 tavaszán megtörtént a parkosítás, akkor a fotós akár a Skála átadása előtt is dolgozhatott. Viszont, ha a parkosítás csak a Tiszavidék áruház 1979. november 6-ai átadása után, azaz inkább csak 1980 elején történt meg, akkor ez a fotó is csak azt követően készülhetett, és akkor a képeslap sem Szolnok, hanem hazánk „felszabadulásának” 35. évfordulójára jelent meg. Jobban belegondolva, no meg néhány korabeli fotót felidézve, inkább ez utóbbira tippelnék, főleg, hogy az építkezések utáni levonulásban és főleg a parkrendezésben azért nem volt túl erős a szocialista építőipar.
Az egyes képek fotózásának időpontja természetesen nem befolyásolja, hogy ez a képeslap főleg az 1979-es szolnoki eredményeket mutatja. Az MMIK és a Skála mellett ugyanis abban az évben avatták fel Lajos József több elemből álló dombormű-kompozícióját a belvárosi Tisza-híd Szabadság tér felőli lábánál. Erről sokan azt hiszik, hogy már a híd 1963-as avatásakor a helyére került, sőt néhol az is felbukkan, hogy 1973-as, pedig a művész csak 1979-re készült el vele, és feltételezésem szerint vagy a Tanácsköztársaság 60. vagy a szovjet csapatok megérkezésének 35. évfordulóján került a helyére. Nagyon jól megúszva ezzel, hogy a két téma – elvileg mindkettőnek volt köze a hídfőhöz – valamelyike jelenjen meg ezen a helyen. Az persze érthetetlen, hogy miért a fenyők mögül kikukucskálva kellett az alkotást, ráadásul csak részben megörökíteni, de ezt tekintsük a művészi szabadság részének. Nem tudva, hogy e négy kép elkészítése előtt Csobaji kapott-e bármilyen instrukciót, és mondjuk tudta-e, hogy ezen az anzikszon lényegében megörökíti a nagyjából egy évtizeden át tartó, nagy szolnoki beruházások utolsó elemeit. Azaz azt is mondhatnám, korszakot záró képeslaphoz fotózott.
