2025.08.27. (szerda)

Foci Szolnokon 1914-ben

Foci Szolnokon 1914-ben

Dátum:

A "Czeglédiek" két focicsapata játszott Szolnokon 1914 júliusában, amiről egy bizonyos Miki tudósította ifj. Bálint Ferenczet, aki ekkor minden bizonnyal az erdélyi Vízaknán nyaralt. Nehéz eldönteni, hogy ezen a képeslapon a tudósítás vagy a szolnoki állomás ritkán látott vége az érdekesebb.

A „Czeglédiek” két focicsapata játszott Szolnokon 1914 júliusában, amiről egy bizonyos Miki tudósította ifj. Bálint Ferenczet, aki ekkor minden bizonnyal az erdélyi Vízaknán nyaralt. Nehéz eldönteni, hogy ezen a képeslapon a tudósítás vagy a szolnoki állomás ritkán látott vége az érdekesebb.

Az özvegy Lőrinczy Gyuláné, az Állomástőzsde kiadásában megjelent, az akkor alig néhány éves szolnoki vasútállomás épületét ábrázoló, 1914 júliusában postára adott képeslapot elsősorban a fotó bal oldala miatt vettem meg. Merthogy a Pfaff Ferenc által tervezett, 1907 és 1909 között épült, a mai helyén második szolnoki vasútállomásról ritkán bukkan fel olyan kép, ami nemcsak a főépületet, de a mai postaszárny vagy Szajol felőli részt is mutatja. Ennek köszönhetően ugyanis láthatjuk az épület északi lezárást, illetve a fő tömbhöz nem kapcsolódó, távolabbi – talán raktározás céljára szolgáló – épületeket is, amelyek előtt az indulásra váró mozdonyokat is felkészítették.

A mából nézve persze érdekes a főépület is, amely előtt hosszú fedett peron futott, a falakat pedig – legalábbis középen – különböző hirdetések és hirdetmények borították. Érdemes egy pillantást venni a peront megvilágító lámpákra is, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a fotózáskor még „újnak” nevezhető szolnoki pályaudvaron a kezdetektől villanyáram is szolgálta az utasokat és a vasutasokat. Ráadásul nemcsak a félig fedett peront, de az első néhány vágányt is így világították meg, amit az első és a második sínpár között látható fémből készült, magas villanyoszlopok igazolnak. A bő száztíz évvel ezelőtti felvételen látható villanyoszlopokhoz hasonlóak látható még ma is az E-ON telep bejáratánál és a Rep-Tár területén.

Az csak e képeslap megvásárlása után derült ki számomra, hogy ennek az anziksznak legalább annyira érdekes a hátlapja, mint a képes fele. Az írható oldalán ugyanis egy szabályos sporttudósítás olvasható a Czeglédi – feltételezem, Cegléd városi – két focicsapat szolnoki mérkőzéseiről. Érdemes szó szerint idézni, mit írt Miki ifj. Bálint Ferencznek: „Üdvözöllek a Szolnoki foutból mecsről, a Czeglédiek gyönyörűen játszottak. I. csapat 2. 0. a Czeglédiek javára II. csapat 3 gólt kaptak ők nem adtak semmit. Óriási volt a lelkesedés”. Az sajnos nem derül ki, hogy kik ellen játszhatott a két ceglédi csapat, de nem zárható ki, hogy a Szolnokkal, ha már itt keletkezett ez a rövidke tudósítás. Az azonban egyértelműen átjön ebből a 109 éves tudósításból, hogy Mikit nagyon magával ragadta a sport.

Már csak azt kellene kideríteni, hogy vajon miért tartotta fontosnak, hogy a ceglédiek Szolnokon játszott mérkőzéseiről az erdélyi Vízaknára küldjön tudósítást. Az én feltételezésem, hogy ifj. Bálint Ferencz (anno még cz-vel a végén) és Miki barátok, illetve focirajongók lehettek, akik szívükön viselték a ceglédi csapatok sorsát. Ferenc szülei viszont viszonylag tehetősebbek lehettek, akik úgy határoztak – nem sejtve 1914 vészjósló történéseit -, hogy azon a nyáron a fürdőjéről is nevezetes Vízaknán tölt egy kis időt a család. Talán pont akkor, amikor a ceglédi csapatok fontos mérkőzéseket játszottak Szolnokon, amelyek eredményéről a – szerintem ifjú – Feri minél hamarabb értesülni szeretett volna. Ennek pedig a legegyszerűbb és leggyorsabb módja 1914 nyarán az volt, hogy Miki a meccsek után, a szolnoki állomáson azonnal anzikszot írt, amit postázott Vízaknára, a Nelli Villába, ahol Bálinték szobát bérelhettek.

A mából nézve el ne felejtsük: mindez az Osztrák-Magyar Monarchiában, a folyamatosan fejlődő magyar vasút és posta fénykormában történt, amikor Miki tudósítása minden bizonnyal egy nappal később már a Nagyszeben közelében lévő, vasúton is elérhető, egykori sóbányász településen, Vízaknán lehetett! Az anzikszot aztán Feri hazahozhatott Ceglédre, ahol az valamilyen rejtélyes oknál fogva nemcsak az első világháborút, de az egész huszadik századot túlélte, és 109 évvel a postázása után a gyűjteményem része lett.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok provokálása

Ez a forgalomba került felvétel azt bizonyítja, hogy a hatvanas évek elején a monopol képeslapkiadónak nem kellett a helyi tanács vagy párt jóváhagyását kikérnie egy anziksz megjelentetéséhez. Ez az 1962-es fotó az üres szobortalapzattal ugyanis szolnoki szemmel felért egy provokációval.

A meghosszabbított sétányon

A zöld nyáriruhát viselő hölgyet a szolnoki Zalka Máté sétányon örökítették meg 1963 után, amikor már működött a Tisza-parti iskolasor első eleme, a város harmadik gimnáziuma. A modern épületen túl még állt a rendőr- majd tűzoltólaktanya, ami ekkoriban már napköziként működhetett.

Szolnok főtere 1968-72 között

A szolnoki Kossuth tér és a Táncsics utca sarkán álló társasház első vagy második emeleti erkélyéről készíthette ezt a felvételt Tulok Ferenc valamikor 1968 és 1972 tavasza között. A zászlókból ítélve május elseje környékén, az árnyékok alapján délelőtt 10-11 óra körül. Mindent megindokolok.

A Ferenc József rakparton

A szolnoki Ferenc József rakparton, az akkor talán egy évtizede átadott Tisza szálló kerthelyisége előtt sétál a kép jobb alsó sarkában látható család. Minden bizonnyal nem is tudták, hogy a fővárosi Barasits cég és Niehold Jenő dohányárudás jóvoltából évtizedekig fennmaradnak.