2025.08.27. (szerda)

Lipcse, Szolnok, Vác

Lipcse, Szolnok, Vác

Dátum:

Macskaköves kocsiút, mellette vízelvezető-árok, aztán fiatal fasor - talán akáccal -, a házfalaknál pedig járda. Ilyennek örökítette meg a lipcsei Dr. Trenkler cég a szolnoki Szapáry utcát 1906-ban. E kép alapján egyértelmű, hogy a néhai rendőrség sarki épülete idősebb az Ehrlich-féle háznál.

Macskaköves kocsiút, mellette vízelvezető-árok, aztán fiatal fasor – talán akáccal -, a házfalaknál pedig járda. Ilyennek örökítette meg a lipcsei Dr. Trenkler cég a szolnoki Szapáry utcát 1906-ban. E kép alapján egyértelmű, hogy a néhai rendőrség sarki épülete idősebb az Ehrlich-féle háznál.

Szolnok Monarchiában betöltött jelentősé szerepére kicsit talán rávilágít, hogy az első világháború előtt nemcsak helyi és budapesti kiadók jelentettek meg róla képeslapokat, de az Osztrák-Magyar birodalom határain túl működő cégek is. Ez utóbbira jó példa Dr. Bruno Trenkler kémikus által 1894-ben, Lipcsében – akkor már Németország része – alapított cég, amelynek közel 14 ezer, különböző európai városban készült képeslapja között több szolnoki is található. A Dr. Trenkler Co. a huszadik század első másfél évtizedében élte fénykorát, és ebben az időben – gyűjteményem darabjai alapján – nemcsak a polgári fiúgimnáziumot és Szolnok főterét örökítette meg, de mint a mellékelt, 1906-ban kiadott képeslap mutatja, a Szapáry utcát is a Nemzeti szállóval.

E festett képeslap érdekessége számomra, hogy mivel kicsit megrongálódott, jól látszik, miként készülhettek nagy tömegben a Trenkler-fél lapok. Három papírrétegből álltak. Egyiken maga a kép volt (ebből sokfélét kellett nyomni), másikon a címzésre és írásra előrenyomott rajz (ez minden kiadványon egyforma lehetett), középre pedig egy harmadik, az anziksznak tartást adó lapot helyeztek.

Érdekes lenne tudni, hogy Trenklerék fotósa hány alkalommal, netán pontosan mikor járhatott Szolnokon, ami a huszadik század elején, a szintén vasúti csomópont Lipcséből egyszerűen megközelíthető volt. Ugyancsak jó lenne tisztában lenni azzal, hogy a Szolnokon készült lemezeket – még nem filmre dolgoztak -, mekkora csomagokban juttatták haza, és ezeknek a „negatívoknak” mi lett a sorsa az elmúlt 100-120 évben. Ez már csak azért is fontos lenne, mert biztosak lehetünk abban, hogy ismeretlen képeslapok vagy soha meg nem jelentetett korabeli szolnoki fotók is kerülhettek a Dr. Trenkler Co. lipcsei raktárjába. És menjünk tovább a kérdésekkel! Az elkészült képeslapok miként jutottak vissza Magyarországra – minden bizonnyal Pesten volt egy vezérképviseletük -, illetve Szolnokra, majd pedig hogyan történt az elszámolás, illetve a céget illető pénzek (korona) Lipcsébe juttatása, és az ottani pénznemre történő átváltása. Mindezt azért is lenne érdekes így végig követni, hogy megértsük: a világháló előtt is működött, sőt, jól működött a világ.

A Dr. Trenkler Co. Szolnokról, a Szapáry utcáról készült képeslapja például még 1908-ban is forgalomban volt – azaz az elszámolásnak éveken át kellett működnie. A birtokomban lévő – ki tudja, mennyiért vásárolt – anzikszot ugyanis egy talán Jóska nevű „tékozló” fiú küldhette 1908. január 15-én az édesanyjának Vácra. És nem is szólt többről, minthogy már ne szomorkodjon a mama, hogy a fia nem ír, aki amúgy mindenkit (gondolom, az otthon lévőket) csókoltat. A fiatalember vagy alapból rettentő rondán írt, vagy nem nagyon ért rá az ilyesmivel foglalkozni, mindenesetre szinte kibogarászhatatlan a címzett családneve, akit azért „k. a.” jelzővel, azaz talán „kegyelmes asszony” illet a valamiért Szolnokon tartózkodó fiú.

Akiről feltételezhetjük, hogy annak idején járt Szolnok korzóján, ami abban a másfél-két évben is nagyot változott, amennyi a vásárlása és a képeslaphoz használt fotó készítése között eltelt. E képeslap írása idején ugyanis a fotó előterében lévő fiútól balra már nem földszintes házak sorakoztak, hanem állt legalább egy emeletes is, a Szolnoki Hitelbank új székháza, bejárata két oldalán Kisfaludy Stróbl Zsigmond parasztembereket ábrázoló domborműveivel. A macskaköves kocsiút, vízelvezető árok, fasor és járda mellé pedig villanypóznáknak is kerülniük kellett a szolnoki korzóra, hiszen ekkor már városi kézben volt a Zagyván túli villanytelep, és a belvárosban egyre több helyen jelent meg a közvilágítás. Mert ne feledjük: sem akkor, amikor Dr. Trenkler fotósa Szolnokon járt, sem akkor, amikor a „tékozló” fiú Vácra küldött képeslapot, Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye nem egy poros, elhanyagolható kisváros volt, hanem egy dinamikusan fejlődő, a Monarchiában is jelentős közlekedési csomópont. Elegáns, modern szállodával, miként ez az 1906-ban készült képeslap is mutatja.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki turizmus egykor

A hetvenes évek második felében készült mozaikképeslap legnagyobb fotója alapján feltételezhetnénk, hogy Szolnokon akkoriban dübörgött a turizmus. A gyönyörűen kivilágított Tisza szálló előtt ugyanis olyan autók parkolnak, amelyek többségével csak külföldi vendégek érkezhettek.

Még állt a szép híd

Bízom benne, hogy a blogSzolnok olvasóinak a hely megjelölése nélkül is egyértelmű, hol készült ez a képeslappá lett felvétel. Aminek az igazi érdekessége egyrészt a háború előtti tiszai strand megörökítése, másrészt, hogy amikor ezt a lapot postára adták, a szép szolnoki híd már nem létezett.

Szolnok főtere ’68-75

Két apróság árulja el ezen a lapon, hogy a felhasznált fotó 1968 és 1975 között készült. Egy másik, a szolnoki Kossuth teret ábrázoló képeslappal összehasonlítva pedig az is kiderül, hogy az egykor a 4-es főút mellé ültetett fákat kivágták. Persze a városháza és a "lordok háza" se így néz már ki.

Móra a Várkonyiról

A Móra Ferenc úti lakótelepet ábrázoló fotót Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész édesapja készítette valamikor a hetvenes évek közepén a Várkonyi téri toronyház tizenhatodik emeletéről. A kép érdekessége nemcsak a szinte még új lakótelep látványa, hanem a még felfedezhető régi Tabán és a Zagyva túloldalán álló különös épület.