A korabeli újsághírek szerint Szolnok második tizennyolcemeletes lakóházát 1969 őszén kezdték építeni, és első lakói a következő év karácsonyán már el is foglalhatták a 111 lakást. A mellékelt kora nyári kép alapján nem nagyon értem, hogy fél évig mi történt az akkori Vöröscsillag út végén.
A tulajdonomban lévő papírképen semmi sem igazolja, hogy ez a felvétel Szolnokon készült. És mielőtt rávágnánk, hogy hát hol máshol készülhetett volna, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig nagy divatja volt Magyarországon a magasházak építésének! Gondoljunk csak a budapesti SOTE-toronyra, a Gyöngyös szélé álló toronyházra, az egykori pécsi „szellemházra” vagy éppen a debreceni állomás előtti épületre! Ezt a képet meglátva én persze nem nagyon gondoltam, elsőre elhittem a fotó előző gazdájának, hogy ez a felvétel Szolnokon készült, főleg, hogy nekem is nagyon úgy tűnik: ezt a fotót a mai Tallinn városrészi buszvégállomástól készítette valaki az ottani tizennyolcemeletes építkezése közben. Most is ezt gondolom.
Csakhogy! A második – az első a Várkonyi téri – szolnoki magasház építését 1969 őszén kezdték, egy az év október 22-ei cikk szerint már a harmadik emeletnél tartottak a kivitelezők az úgynevezett „csúszó zsalus” technológiának köszönhetően. Sőt, arról is tudunk a korabeli napilapnak köszönhetően, hogy az október utolsó napjaiban Szolnok megyében és a megyeszékhelyen vendégeskedő Kádár János, miközben látogatást tette egy Tallinn-városrészi család otthonában, maga is megcsodálta az égbe törő építményt. Aminek éppen 1969 novemberére a tizennyolcadik szintet is el kellett érnie. Ahogy a mellékelt fotón is látható. Ám ez a kép – a megörökített facsemeték és a dús gaz miatt – valamikor kora nyáron készülhetett. Azaz, ha a képen Szolnok második tizennyolcemeletese látható, akkor a fotós 1970. június-július körül dolgozott.
És akkor az a kérdésem, hogy mi történt 1969 novembere és 1970 júniusa között? Mert elképzelhető ugyan, hogy ez a fotó vasárnap készült, ezért nem látszik rajta egyetlen melós sem, ám nekem ettől függetlenül úgy tűnik, mintha a szerkezet felhúzása után megállt volna a munka. Sehol egy ablak, csak a csupasz beton. Nagyjából az ötödik és a kilencedik emeletre nagyítva látható, hogy a szinteken tároltak építőanyagot, ugyanakkor fentebb, semmi. Persze tudom, hogy ennél a háznál sem a szerkezetkész felhúzás volt a leginkább időigényes, hanem a belső szakipari munkák. Ám ez utóbbiakkal a hírek szerint 1970. december 15-ére végeztek, hiszen a lakók akkor elkezdték elfoglalni a lakásokat. Biztos, tévedek, de e fotó alapján olyan, mintha hat hónapig állt volna a munka 1970 első felében, majd fél év alatt úgy belehúztak, hogy át lehetett adni a 111 lakás kulcsát.
Mindennek nincs különösebb jelentősége, hiszen a mai színét és külsejét 2010-ben megkapó, immár a Városmajor út 76. szám alatti társasház 54 éve szolgálja a lakóit, akiknek elődei három- és egyszobás szövetkezeti lakásokat foglalhattak el. Magyarul a második tizennyolcemeletesünkben se nem állami, se nem tanácsi, se nem OTP-s, hanem akkoriban egy kicsit drágább szövetkezeti lakások voltak. Plusz a földszinten a városrész könyvtára, és a lépcsőháznál egy emléktábla, hogy maga a ház Lenin születésének 100. évfordulójára készült el. Nem tudom, hogy ez a tábla mikor tűnhetett el.
Miként azt sem, hogy a tulajdonomba került papírképet ki és miért készíthette, nagy valószínűség szerint 1970 kora nyarán, Szolnokon, az akkori Vöröscsillag út végén. Készíthette a tervezőiroda vagy a kivitelező vállalat fotósa, ami nem volt példa nélküli, hiszen a szocializmusban is jól jött a referencia. De készíthette akár egy majdani lakó is, aki időről időre kibuszozott a város végére, hogy figyelemmel kísérje leendő otthona állapotát. Lehet, hogy ő se nagyon értette, ha már elérték a zárószintet, akkor miért nem haladnak a belső kialakításával. Hozzáteszem: mindez csak feltételezés. Egy Szolnok múltjából fennmaradt datálatlan, szerző nélküli fotó alapján.
