Az egykori szolnoki gróf Tisza István tér 2-es, 3-as és 4-es számú telkein álló házak, sőt talán az 1-es épületének egy részlete is ránk maradt Weinstock (Nagyváradi) Ernőnek köszönhetően, aki szerintem a 1928-29-ben (is) járhatott a városban, amiről ez az ötképes mozaiklap tanúskodik.
A Weinstockként született, a háború előtt ezen a néven ?képeslapkirállyá? váló, a szocializmusban azonban már alkalmazottként dolgozó és Nagyváradiként bemutatkozó fényképész ötképes anzikszának számomra legérdekesebb darabja a középre helyezett, a mai SZTK előtti Hősök terét ábrázoló képe. Szolnoknak ezt a közterületét 1922-ben nevezték el a meggyilkolt miniszterelnökről, ahol 1926 őszén állították fel Szentgyörgyi István első világháborús hősökre emlékező alkotását. Maga a szobor 1945 óta a Tiszai hajósok terén áll, eredeti helyét pedig ugyanattól az évtől kezdve Hősök tereként jegyzik, ám ma legtöbben az SZTK előtti területként ismerik. Weinstock képében éppen az a legérdekesebb, hogy az 1955-ben átadott rendelőintézet helyén korábban álló házakat megőrizte. Bal oldalon, a grófi Tisza István tér 4-es szám alatt egy egészen nagy, sátortetős épület látható, míg a 2-es és 3-as ingatlanokon a Tabánra emlékeztető házak állnak. És úgy tűnik, az 1-es telek épülete is belelóg a képbe, ami tűzfala alapján egy emeletes ház lehetett.
E képeslap lehetséges legkorábbi kiadási dátumát egyébként nem ez a fotó, hanem a jobb alsó sarokba helyezett, felirata szerint a „Színházra” fókuszáló kép jelöli ki, ám nem a teátrum, hanem a mellette felbukkanó Tisza szálló miatt. Az öt felvételen ez a legfiatalabb épület, hiszen ezt 1928. április 14-én adták át. Mivel ezen, illetve a többi képen is viszonylag fiatal fák láthatók, azt gondolom, Weinstock nem sokkal a hotel avatása után – tehát vagy még 1928-ban vagy egy évvel később – járt sokadjára és ismét Szolnokon, hogy minél előbb forgalomba hozható, friss fotókat felvonultató képeslapokkal kereshesse fel a helyi kereskedőket. Mert sikerének egyik kulcsa éppen az volt, hogy nemcsak fotózott, de szerkesztett és a nyomdát is megoldotta, így nagy mennyiségben és viszonylag olcsón terítette termékeit az adott település kereskedőinél. A mennyiségre talán abból is következtethetek, hogy gyűjteményemben viszonylag sok postatiszta Weinstock anziksz található, többek között ez is ilyen.
Ha már az iménti bekezdésben átadási időpontról volt szó, akkor folytassuk az öt kép nézegetését a jobb felső sarokba került, felirata szerint a „Bábaképző” fotójával. Nem biztos, hogy Weinstock egyszerre készítette az öt fotót, az azonban egyértelmű, hogy ezt a felvételt 1927 előtt nem csinálhatta meg, hiszen a „Bábaképző” és az óratornyos polgári fiúiskola – ma megyei rendőrkapitányság – mögött már áll a „gépipari”, az akkori fémipari iskola. Ebből a fotóból önálló képeslapok is születtek, a magam részéről az „Iskolasor” címet adnám neki, merthogy Szolnok két világháború közötti legfontosabb fejlesztését, a Baross utcai iskolákat mutatja. Többször írtam már róla, hogy szerintem zseni volt, aki a vasútállomáshoz vezető utat iskolákkal „rakta tele”, ami a vidékről bejáró diákoknak egyértelmű segítség volt, Szolnokot pedig valód iskolavárossá tette.
A bal felső sarokba helyezett, a Kossuth teret mutató fotóban nem az a legérdekesebb, hogy az öt felvétel közül ez próbálja a legnagyobb városrészletet megmutatni, hanem az, hogy Weinstock honnan készíthette ezt a képet. Azt hiszem, egyértelmű, hogy az egykori Népbank, későbbi Sztár áruházból dolgozott, ám kérdés, hogy annak csak valamelyik emeleti erkélyéről, vagy netán a hatalmas tetőszerkezet egyik ablakából. Merthogy az akkori Kossuth teret teljes egészében sikerült befognia, hiszen a felvétel bal széle pont a tér nyugati határánál van, ott, ahol akkor még a Steiner- később Szekeres-féle ház állt. Amennyiben Weinstock ezt a képet nem a többivel együtt készítette, akkor egy dologban lehetünk biztosak a fényképezés időpontja kapcsán. Az csak 1924 után történhetett, hiszen a tér túlsó sarkán, a 2-es számú telken már kétemeletes a mai könyvtár, akkori pénzügyigazgatóság épülete.
Weinstock Ernő nagyon jó üzletember volt, igyekezett befektetéseiből és munkáiból a legnagyobb hasznot kihozni. Esetében ennek egyik módja ugyanannak a felvételnek a többszöri eladása volt képeslapként, amit a mozaiklapokkal lehetett megoldani. A bal alsó sarokban szereplő, a Megyeházát és az akkori Gorove – ma Kossuth – utca elejét ábrázoló kép, a középen lévő, Hősök szobra című fotó kivételével mind megtalálható a gyűjteményemben önálló, egyfotós képeslapként, illetve felbukkannak három és immár ötfotós anzikszként is. A mozaikok ráadásul elég nagyszámban variálhatók voltak a rájuk helyezett fotók váltogatásával, így nem lepődnék meg, ha még előkerülne a Weinstock hagyatékból néhány ehhez hasonló, csak éppen egy-két fotóban eltérő anziksz. Mert mondjuk, a Megyeházáról Weinstocknak is több felvétele volt, így akár le is cserélhette az erre a mozaikra szerkesztett, valamikor a húszas évek elején készült felvételt.
