Akár e képeslapon megörökített látványhoz hasonló is fogadhatta 1907 nyarán a Sátoraljaújhelyről Szolnokra érkező Erzsikét. Merthogy akkor még állt a régi, azaz kettővel ezelőtti szolnoki vasútállomás, amelynek peronján vendéglő működött, néhány sínje fölött pedig facsarnok volt.
Amennyiben letakarnák az „Üdvözlet Szolnokról” feliratot e képeslap alsó részén, nehezen tudnánk megmondani, hol is készült a felvétel. Azt hiszem, a huszadik század első éveiben a Monarchia területén sok hasonló fotó születhetett, hiszen az államvasutak épületei meglehetősen egy kaptafára épültek. Ugyanakkor nem vonnám kétségbe, hogy ezen a képeslappá lett felvételen a szolnoki vasútállomás épülete, első peronja és facsarnoka látható. Egyrészt mer Szolnok nagyon sok, jellegzetes épületét képeslapra tevő, a városháza földszintjén üzletet működtető Fuchs Manó gondozásában jelent meg, és akkoriban még kevésbé volt divat távoli nagyvárosokról anzikszokat kiadni. Másrészt nem valószínű, hogy Szolnokról ne egy szolnoki lapot adott volna fel az ismeretlen Erzsike 1907. augusztus 19-én. Harmadrészt pedig a facsarnok tartóoszlopai igencsak hasonlítanak egy 1909-ben Szolnokon feladott, és egyértelműen az itteni vasútállomást ábrázoló képeslapon látható építmény ugyanezen részeire.
És akkor vegyük jobban szemügyre ezt a facsarnokot! Tudjuk, hogy az 1857-ben átadott második, mai helyén első szolnoki vasútállomás sínek felőli oldalán, ha nem is a kezdetektől, de a 19. század végén állt egy ilyen, az utasok időjárás elleni védelmét szolgáló szerkezet. Miként azt is tudjuk – ahogy egy 1911-ben feladott képeslap kapcsán már említettem -, hogy a facsarnok a Pfaff-féle harmadik szolnoki vasútállomás sínek felőli oldalán 1911-ben már nem volt meg. És, akkor ezt le is zárhatnánk, ha nagyjából másfél évvel korábban nem mutattam volna be ugyanitt egy olyan 1909-ben postázott szolnoki képeslapot, amin már a Pfaff-féle épület és egy ehhez a facsarnokhoz nagyon hasonló szerkezet látható. (Erről a képről való a cikk harmadik fotója.)
Tehát kénytelen vagyok elvetni azt a korábbi teóriámat, miszerint 1909-ben már csak valahogy rámontírozták a csarnokot egy fotóra, hiszen nemcsak a tartóoszlopok azonosak, de vagy három méterrel magasabb is a Pfaff-féle épület előtt látható szerkezet. Ebből pedig számomra az következik, hogy az 1907-ben lebontott második szolnoki állomás facsarnokát megőrizték, sőt felfelé bővítették. Ám néhány év múlva – szerintem az egyre nagyobb teljesítményű és felépítményű, kéményük révén a facsarnokokra veszélyes gőzmozdonyok miatt – elbontották.
De térjünk vissza Erzsikéhez! Helyesírása alapján nem lehetett túl iskolázott. A címzett megszólítása miatt pedig cselédnek gondolnám, akinek a fia valahogy Szolnokra keveredett. A lapra írt üzenet tanúsága szerint, néhány nappal e képeslap feladása előtt, őt jött meglátogatni Szolnokra. És akkor, tehát 1907 nyarán akár még a képeslappá lett fotón megörökített életképhez hasonló is fogadhatta az utolsó napjait élő, éppen fél évszázados szolnoki állomásépület előtt Erzsikét. A már elég rossz állapotú épületet gázlámpák világíthatták meg – 1909-ben már egyértelműen villanyvilágítás volt -, a sínek és az épület közötti peronon pedig vendéglő működött, miközben nem kevés MÁV alkalmazott gondoskodott a vasút működéséről.
Mivel 1907-ben már nem számíthatott nagy csodának Szolnokon egy fényképezőgép, azt feltételezem, hogy ez a felvétel jó pár évvel korábban, akár az előző századfordulón készült, hiszen Fuchs Manó már 1899-ben is adott ki helyi képeslapot. Talán úgy volt vele valamikor 1905 és 1907 között – ez a képeslap csak akkor készülhetett, mivel hátlapja már nem hosszúcímzéses -, hogy miután az állomás épülete még olyan, mint a felvételen, nyugodtan csinálhat belőle képeslapot. Esetleg azért is, mert már tudta, hogy néhány hónapon belül aktualitását veszti a felvétele, márpedig akkoriban nagyon meg kellett becsülni egy-egy jó fotót.
