2025.12.1. (hétfő)

Újrahasznosított Kádár

Újrahasznosított Kádár

Dátum:

A szolnoki Szapáry utcán álló Kádár cukrászda külsejéről és belsejéről 1904 előtt készített fotókat a közelben műtermet működtető Szigeti Henrik udvari fényképész. Azt sajnos nem tudom, hogy Kádár és Szigeti között mi volt a megállapodás, de a felvételek minimum két kiadást megértek.

A szolnoki Szapáry utcán álló Kádár cukrászda külsejéről és belsejéről 1904 előtt készített fotókat a közelben műtermet működtető Szigeti Henrik udvari fényképész. Azt sajnos nem tudom, hogy Kádár és Szigeti között mi volt a megállapodás, de a felvételek minimum két kiadást megértek.

Az „Üdvözlet Szolnokról – Kádár czukrászdájából” szöveggel ellátott háromfotós képeslapot nagyjából egy évvel ezelőtt mutattam be a blogSzolnok Album rovatában. Azt az anzikszot 1904. november 11-én küldték Szolnokról Kunszentmártonba. A három fotót, a képeslap alján szereplő felirat alapján Szigeti Henrik udvari fényképész készítette, aki akkor már bő évtizede működött Szolnokon, nem kevés „városi tájképet” hátra hagyva. Szerintem egyértelmű, hogy a képeslappá lett fotókat Szigeti Kádár Kálmán felkérésére készítette, és a neves cukrász tudtával, sőt talán anyagi hozzájárulásával dobta piacra. Elméletem szerint ezek a „céges” képeslapok ugyanis legalább annyira jó üzletet jelentettek a kiadóknak, mint amennyire jó reklámot csináltak a rajtuk látható vállalkozásoknak. Azt gondolom, Kádár Kálmánnak se volt mindegy a huszadik század elején, hogy több száz vagy akár ezer darabban küldik szét cukrászdája képét az országban.

Persze jó lenne tudni, hogy pontosan milyen megállapodás köttetett 1904 előtt Szolnok két, a maga területén meghatározó mesterembere között. A képeket ugyanis minimum egyszer még felhasználta Szigeti Henrik, igaz, akkor már nem a Kádár cukrászdából küldhető üdvözlethez, hanem „Üdvözlet Szolnokról – Szolnoki részletek” feliratú képeslaphoz. Azaz, aki ezt a néhány évvel később készült képeslapot kapta meg Szolnokról, és nem volt ismerős a városban, nem tudhatta, hogy azok a „részletek” tulajdonképpen a legjobb helyi cukrászdát mutatják. Pontosan ugyanazokkal a fotókkal, mint a korábbi képeslapon. Összevesztek? Kádár másodjára már nem akart fizetni? Szigeti meg sem kérdezte Kádárt, csak igény volt egy újabb fajta szolnoki képeslapra?

Pedig a második képeslap sokkal jobb minőségű, mint a Kádár cukrászda feliratú. Jobb a papírja, élesebbek a felvételei, sőt a fotókat körbevevő díszítés is kidolgozottabb. Azaz nem vált volna Kádár szégyenére. A bal oldali fotón ugyanis ott a cukrászdája külső homlokzata, mellette egyik oldalon a Kindlovics-bazárral, másikon az Arany hattyú étteremmel. A középsőn a cukrászda előtere – ma is ide lépünk be először, ha a Black Cat-be megyünk – látható azokkal a berendezésekkel, amelyek majd még egy évtized múlva is feltűnnek képeslapokon. A harmadik fotó pedig a belső, de még a Szapáryra néző termet ábrázolja márvány asztalokkal, embermagasságú faburkolattal és az azok tetején végig futó lámpákkal. Kétségtelen, hogy szépen berendezett, igényes hely volt. Lehet, hogy már reklám se kellett neki?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Például az SZTK helye

Az egykori szolnoki gróf Tisza István tér 2-es, 3-as és 4-es számú telkein álló házak, sőt talán az 1-es épületének egy részlete is ránk maradt Weinstock (Nagyváradi) Ernőnek köszönhetően, aki szerintem a 1928-29-ben (is) járhatott a városban, amiről ez az ötképes mozaiklap tanúskodik.

Bírói szerencsekívánság a Szapáryval

Százhat év távlatából azt gondolom, két egykori iskolatárs levelezéséből maradt ránk Róth Dezső elképesztően éles és gyönyörűen színezett szolnoki képeslapja, ami a Szapáry utca mai elejét, akkori végét, igazi fénykora előtti pillanatában mutatja. Hogy az út közepén álló férfi mit gondolt a fotósról, szintén csak találgatni lehet.

Túlélő képeslap

Viszonylag nagy példányszámban készülhetett ez a képeslap, ha a kiadása után minimum hét évvel még kapni lehetett. Ezt a példányt 1915 nyarán küldték Szolnokról Pestre, közel hét évvel az ácsolt Tisza-híd pusztulása után.

Szolnok korzója a húszas évek végén

Elsőre talán semmi különös, csak egy újabb képeslap Szolnok egykori korzójáról. Kicsit jobban megnézve azonban kiderül például, hogy a húszas években a Szapáry úton működött Acsay Lajos vendéglője, az Ipartestület székházában meg az Adriai Biztosító, a Nemzetiben pedig egy mozi.