Egy kora nyári, borús hétköznap reggelen, évekkel az első világháború előtt örökítette meg valaki Szolnok főterén állva a Magyar és a Gorove utcák sarkát. Érdekes, hogy ott, ahol ma is sokan kísértik a szerencséjüket, már az előző századfordulón is lehetett próbálkozni Fortuna kegyeinek keresésével.
Ez az ismeretlen kiadású anziksz helyesen adja meg a képeslap fotós oldalán a megörökített helyszínt, hiszen azok a házak, amelyeket a felvételen látunk, az egykori Gorove utca 14-24. számú telkeken álltak. Ez azért fontos, mert ezeket a házakat az előző századfordulón előszeretettel sorolták Szolnok főteréhez, azaz a Kossuth térhez, pedig onnan csak láthatóak voltak, de helyrajzilag akkor sem álltak ott. Azon persze lehet vitatkozni, hogy az 1950-ig Gorove István, azóta pedig Kossuth Lajos nevét viselő közterületünk tekinthető-e Szolnok főutcájának, hiszen ezzel a címmel olykor a Baross utcát is jelölték. Mivel a megörökített házak közül ma már csak egy áll, talán fontosabb azt rögzíteni, hogy a kép készítője a Kossuth téren, valahol a mai szökőkutas placc és a zöldterület találkozásánál, egészen az út szélén állva dolgozott.
Azt, hogy ez a felvétel még az első világháború előtt készült, két dologgal tudnám alátámasztani. Egyrészt a kép előterében álló emberek fotós felé fordulásával, ami arra utal, hogy a fotózáskor még mindig kisebbfajta csodának számított egy fényképezőgép megjelenése az utcán, ami azért a nagyháború után már nem volt jellemző. Másrészt pedig a blogSzolnok Album rovatában bő két éve bemutatott, ugyanezt a sarkot mutató képeslappal, amit 1910-ban adtak postára. Márpedig az azon a felvételen megörökített utcai fák maximum egy-két évvel lehetnek fiatalabbak, mint az ezen a képen látható, már lombos, nagyjából két méter magas növények. Mivel ezt a felvételt uraló Népbank épülete 1907-ben készült el, azt mondhatjuk, hogy az ehhez az 1925-ben feladott képeslaphoz használt felvételt még valamikor 1907 és 1911 között készíthették. (Gettler bank a főtáren: http://www.blogszolnok.hu/album_gettler_bank_a_foteren)
A fotózás reggeli vagy kora délelőtti időpontját a Népbank és Takarékpénztár Rt. épületének második emeleti, a fotóshoz közelebbi erkélyére kitett ágynemükkel igazolnám. Ehhez érdemes tudni, hogy ennek a bankháznak is a földszintjén üzletek, a fotózáskor éppen kávéház működött. Maga a pénzintézet az első emeleten kapott helyet, míg a hátsó traktusban és a második emeleten lakások voltak. Ráadásul a főutca felé néző, erkélyes lakás kifejezetten elegáns, drágább otthon lehetett, ahol a délelőtti órákban már a cseléd pakolhatta ki az ágyneműt szellőzni. Ha valaki ma ezt a lakást vagy erkélyt keresné, akkor annak a néhai Sztár áruház második emeletére kell felmennie, ahol az eredeti homlokzat és az alumíniumborítás között talán maradhatott valami nyoma a főutcai erkélynek.
Csak feltételezem, hogy ez a képeslappá lett fotó sem a város szépségeinek a megörökítése miatt, hanem inkább üzleti megrendelésre készült. A megrendelő pedig a fotó előterében lévő Szerencsházat birtokló szolnoki Gettler bank lehetett, akik két fontos „termékkel” is foglalkoztak az előző századfordulón. Egyrészt forgalmaztak váltókat, ami kis túlzással korabeli hitellevél, kölcsönszerződés közvetítés lehetett, és mint ilyen fontos szerepe volt a korabeli hitelezésben. Másrészt árusították azokat a bizonyos osztálysorsjegyeket, amelyeket évente több alkalommal is sorsoltak, és a lottó meg totó előtt egyszerű, bárki számára elérhető, legális és államilag megsarcolt szerencsejátéknak voltak tekinthetők. Érdekes, hogy ez a hely majdnem pontosan ugyanott van, ahol 1963-ban megnyílt – és azóta is működik – Szolnok első modern lottózója.
A korabeli Gorove utca házai egyébként jól mutatják, hogy a képeslap feliratának készítője miért gondolhatta úgy, hogy ez Szolnok főutcája. Minden épület földszintjének utcára nyíló helyiségeiben üzletek, bankok, kávéházak működtek, mindegyik valamilyen portállal nézett a főutcára. Ezért sem véletlen, hogy fotóst bámuló férfiak mögött mindenki a járdán, a boltok előtt siet a dolgára. És biztos volt olyan is, aki épp akkor tért be a Szerencseházban működő Turul cipőboltba, hogy vásároljon az 1900-ban alapított temesvári cipőgyár termékeiből. Azaz a fotózáskor már a szolnokiak sem csak cipészeknél készült lábbelikben kísérthették a szerencséjüket.
