Ennek a szolnoki lapnak a postára adója több okból sem járhatott a képen látható épületben. Egyrészt nem szabad akaratából tartózkodhatott a városban, másrészt nem beszélte a nyelvünket, harmadrészt pedig akkoriban elég ritkán játszottak a szolnoki színházban. Művelt ember lehetett.
Ez a Szolnokon 1917. június 24-én feladott anziksz a képes oldala miatt is legalább annyira különleges, mint amennyire a hátoldala okán egyedi. A levelezőlaphoz felhasznált fotót Szigeti Henrik udvari fényképész, Szolnok első képes krónikása készítette valamikor 1913 és 1916 között. Azért nem korábban, mert az 1912 tavaszán átadott színházépület előtt már rendezett a park, aminek a növényei sem frissen ültetettnek tűnnek. És azért nem később, mert ahhoz, hogy egy ilyen nyári fotóból – tessék a növényeket nézni – képeslap legyen, kellett némi idő, így kicsi a valószínűsége annak, hogy 1917 kora nyarán már kapható lett volna egy ilyen fotóval díszített képeslap. Ami egyébként azért is különleges, mert nemcsak a ritkább irányból – a mai Táncsics utcából a híd felé fordulva – készült, de az épült bal oldala is viszonylag jól kivehető rajta.
A szolnoki városi színházat 1912. április 20-án adták át, ám nem valószínű, hogy e képeslap írója öt évvel később járt volna benne. Ennek pedig esetében az egyik legkevésbé fontos oka, hogy a háborús időkben viszonylag ritkán tartottak az épületben színi előadásokat, merthogy Szolnoknak nem volt állandó társulata. Ha minden igaz, a háború idején Mariházy Miklós kecskeméti színigazgató társulata játszott alkalmanként az épületben, de ők is csak késő tavasszal és kora ősszel egy-egy hónapig, az épületben ugyanis nem volt fűtés. Az persze előfordulhatott, hogy a színházépületben mozgóképvetítésre 10 éves koncessziót szerző Janovics Jenő cége gyakrabban játszott némafilmet a nézőterén, ám nem hinném, hogy a monarchia katonája emiatt begyalogolt volna a város másik végéről, ha éppen eltávozása volt. Pedig cseh nyelven is annyit értett volna a némafilmekből, mint a szolnokiak.
Ezt a lapot ugyanis az első világháború kitörése után majdnem három évvel a Prága melletti Beroun-ba való katona küldhette az otthoniaknak. A képeslapgyűjteményemben található közel ezer lap között egészen biztos, hogy ez dobogós helyen lehetne a feladó kézírása alapján, ami a mából nézve is egészen gyönyörű. Ez alapján azt gondolom, tanult ember lehetett a lap írója, aki talán akkor is eljött volna Szolnokra, ha a Monarchia katonájaként ez nem lett volna kötelező. Hiányos nyelvtudásom miatt, sajnos nem tudom, hogy az illető a Prágába helyezett szolnoki 68-as gyalogezred helyére érkező cseh alakulat tagja volt-e, avagy egy keleti frontra induló vagy onnan már érkező katona, netán egy frontsebesült, akit Szolnokon ápoltak. Ami sajnos a negyedik oka lehetett, hogy miért nem járhatott a szolnoki színház szecessziós épületében.
