2025.10.14. (kedd)

Jegyzet a jövőből

Jegyzet a jövőből

Dátum:

Elhiszem, hogy bizonyos országok féltve őrzik a titkot. Nem vitatom, hogy nálunk vannak a legzordabb telek. Tudomásul veszem, hogy itt évek óta mindenki rosszul van fizetve, és egyébként is minden, mindig más miatt van. De, hogy minden tavaszra elfogynak az útjaink?

11-uthiba2Rettentő büszkék vagyunk arra, hogy mi, magyarok milyen okosak vagyunk, mennyi találmány és nagyszerű felfedezés fűződik a nevünkhöz. Ami igaz. Ám ennek fényében még inkább elkeserítő, hogy a telet is túlélő aszfaltút építésének titkára még nem sikerült rájönnünk. Sőt, ellesni sem sikerült senkitől.

Nem mondok vele újdonságot, hogy érdemes szétnézni a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban. Mondjuk a gaz svájciaknál. Abban a mediterrán, enyhe telű, alföldi jellegű országban, ha egyszer megépítenek egy utat, az akár évekig is ugyanolyan marad. Mi lehet a titkuk? Ja, persze, ha itt annyit keresne egy aszfaltkeverő, mint ott, akkor nálunk is olyan lenne az út, hogy még évek múlva se találnánk rajta hajszálrepedést.

Tudom, hogy a hazai felsőoktatás tulajdonképpen remek: Meg sok is van belőle, és hallgató is akad bőven, és költünk is rá rendesen. Elhiszem, hogy ennek fényében kicsit égő odamenni egy szintén telet nem ismerő osztrák útépítőhöz, hogy szakikám, árulja már el a titkot. Persze, neki is könnyű, hisz ha megfizetik az embert, nincs rákényszerítve arra, hogy eladjon pár talicska aszfaltot. (Tessék megnézni a környező kocsibeállókat és járdákat azokon a környékeken, ahol utat foltoztak!)

Évtizedek óta próbálkozunk a télálló aszfaltozás kikísérletezésével, de ezen a tavaszon is be kell látnunk, hogy ez nem megy. Tudom, hogy mérnöki csoda a Balaton melletti völgyhíd, meg világraszóló truváj a pécsi autópálya lankákat átszelő alagútrendszere, de hát az alapok akkor sincsenek meg.

11-uthibak4Tessék megpróbálni Szolnokról Jászberénybe eljutni a 32-es úton. Mi? A kamionok teszik tönkre. Mert Olaszországban még mindig szekereken hordják a cuccot. Több a lyuk, mint a folytonosság. És mi a megoldás? Kiteszünk egy hatvanas korlátozást, majd egy negyveneset, végül egy harmincasat, és ha a rendőrautó kereke még nem tört ki, akkor be is szólunk a szerveknek, hogy lehet kitelepülni nagy haszonnal kecsegtető fotózásra. Nem megjavítjuk az utat, kiszolgáljuk az adófizetőt, aki a benzinárak révén évtizedek óta finanszírozza ezt az útépítésnek csúfolt vircsaftot. Nem. Még bosszantjuk is.

Egyszerűen nem hiszem el, hogy a politikusokat – pártállástól függetlenül – fuvarozó Passat-okat és A8-asokat nem rázza szét, mondjuk a Szolnok és Abony közötti pár kilométer. Én elhiszem, hogy a Volgákban ez nem volt zavaró, hiszen azokat a tajgára tervezték, de lassan húsz éve nyúzza az elit a német csodákat, amiket utakra és nem kátyúkra építettek. Nem tűnik fel, hogy itt valami nem stimmel.

Soha senki nem tette fel magában a kérdést Szolnok és Jászladány között autózva, hogy miként folyhat el egy út, amit pár éve uniós forrásból építettek, majd nagy ünnepségek keretében adtak át? Elhiszem, hogy soha nem kujtorog a jászságban egyetlen uniós ellenőr sem, de mi van, ha holnap odatéved? Megmagyarázzuk neki, hogy lényegében az unió úgy rossz, ahogy van, és a vacak utakról is ők tehetnek? Mert nélkülük, persze mi, micsoda tüköraszfaltot rittyentenénk.

Lefogadom, hogy egy, kettő, sőt három év múlva, változtatás nélkül tehetem be a fenti sorokat a blogomba. Annak ellenére, hogy a következő években is milliárdokat fordítunk a hazai közúthálózat fejlesztésére és állapotának megőrzésére.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolgáljanak és…

Az Ady és a Ságvári kereszteződésében, a piacnál, kedden reggel, ismét nem működnek a jelzőlámpák. Mondhatni, lassan megszokjuk, bár megérteni nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy a reggeli forgalmi káosz miért nem tűnik fel azoknak, akik az adónkból állítólag szolgálnak és védenek minket. Maguktól?

Kultúrvoks: centrum vagy periféria

Lassan látszik, kik aspirálnak a szavazatainkra. Az első nyomdai termékekből az ígéretek, az üzenetek kiolvashatóak. Ez azonban nekem kevés. A második belvárosi híd és a vasútállomás felújítása után a kulturális örökségünk megőrzéséről és a kulturális tervekről is diskurálnék.

Bontsuk a jövőt!

Bezárni, megszüntetni, lebontani mindig kellemetlenebb, mint megnyitni, megalapítani, felépíteni. Már csak azért is, mert előbbi esetekben magyarázkodni kell, az utóbbiaknál viszont ünnepelni lehet. Jut eszembe a szolnoki oktatási intézmények átszervezéséről.

Zárva? Zárva. Zárva!

Szolnok legismertebb, állandó turisztikai attrakciója volt a Repülőmúzeum. A múlt idő alkalmazása azért indokolt, mert a város egykori vasútállomása helyén valamikor majd felépülő Reptár projekt miatt lakat került a szandai park kapujára. Tehát most két szék között fogadjuk a turistákat.