2025.10.14. (kedd)

Epizodisták csillogása

Epizodisták csillogása

Dátum:

Vannak színházi előadások, amelyeket nem a főszereplők visznek el a vállukon. És vannak produkciók, amelyektől semmi egyebet nem várunk, mint a könnyed szórakoztatást. A Szigligeti Színház Én és a kisöcsém című klasszikus operettjére mindkét állítás igaz.

11-kisocsi-szobor_400Nem mindig azért akarunk színházba menni, mert magvas gondolatokat akarunk bogozgatni. Szerintem azzal sincs semmi baj, ha a színház olykor csak úgy szórakoztat és kikapcsol. Igen, kellenek olyan előadások, amelyek nem akarnak többet, mint egy jobb amerikai vígjáték a mozikban. Csak éppen helyi sztárokkal és ismerősökkel érik el ugyanazt a hatást, és hozzáteszik a színház varázsát.

A Szigligeti Színház Én és a kisöcsém című előadása pontosan ilyen. És, ha így ülünk be rá, nem fogunk csalódni. Sőt, meglepetés is érhet bennünket. A Molnár László rendezte Eisemann-Szilágyi klasszikusban ugyanis tündökölnek az epizodisták.

Harna Péterről például kiderül, hogy egy remek komikus és énekes színész, aki egy csöppnyi szerepből is parádét tud kanyarintani. Elvis-imitációja egészen zseniális, főleg, hogy fél perccel korábban még a függöny előtt mandolinozik. A Gréta Garbós jelenete pedig a magyar komikusok legjobb hagyományait idézi, és ha volna rendező, aki fantáziát látna benne, akár egy új Kabos Gyula is születhetne.

Vándor Attila egyetlen rövid jelenetre tűnik fel a színpadon. Ám megalázott behajtóként egy perc alatt megmutatja, hogy miként kell egy vígjátékban emberi tragédiát eljátszani. Ónodi Gábor hosszasan mozdulatlan reklámfigurái tiszteletet ébresztenek, fél perces kifakadása és a karnaggyal folytatott párbeszéde pedig épp annyira vicces, mint szívfacsaró. Harminc másodpercben lejátszódik az epizodista halála. Mészáros Istvánék focidrukkeres szerepeltetését persze nem értem, de hogy Pulcher csupán megjelenésével is kacagtatni tud, az egészen bizonyos.

11-kisocsi-harna1_400És folytassuk a sort, mert megérdemlik. Jankovics Anna dagadt Bözsije szerethető. Zelei Gábor és Horváth Gábor botcsinálta nyomozói kifejezetten szórakoztatóak. Tárnai Attila eltévedt romája nem biztos, hogy politikailag korrekt, de nem is túllihegett. A tánckar pedig minden megjelenésével azon van, hogy a néző önfeledten szórakozhasson.

Nem tudom, rendezői szándék volt-e a mellékszereplők tündököltetése, az azonban biztos, hogy ez nagyon sokat hozzátesz a darabhoz. Nekem úgy tűnt, hogy több korábbi zenés darabhoz képest, most a kisebb szerepeket játszó szolnoki színészek is élvezik, amit csinálnak. Kedvüket lelik a játékban és a közönség szórakoztatásában. És ezzel ragyogó untermannjai a rászabott szerepben ismét csak ragyogó Kertész Marcellának.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Közösségi film

Nem azért ajánlom megnézésre a már a Tisza moziban is futó Vakfolt című új, magyar filmet, mert annyira jó. Inkább, mert egy olyan lelkes, fiatal közösség készítette ?fillérekből?, akik egy jegynyi támogatást megérdemelnek mindazoktól, akik hisznek a hazai filmek jövőjében.

Eső-nevükön nevezve

Vendégposzt: Először csak én sürgettem magamat, aztán a szerkesztők sürgettek. Én meg azt gondoltam, sürgessetek csak nyugodtan, olyan gyilkos lelkiismeret-furdalást úgysem tudtok kelteni, mint amilyent én keltek magamnak. Az őszi Esőről S. Tóth Anikó írt.

Felesleges erőszak

Az ősz egyik biztos jele, hogy megjelennek a mozikban az új magyar filmek. A Tisza moziban a hétvégén kezdték játszani a Nyomozóval nevet szerzett Gigor Attila új alkotását. Nem rossz film a Kút, inkább fogalmazzunk úgy, meglehetősen szűk közönség igényét elégít ki.

Lelkiismereti problémák

Nehéz megfogni a pillanatot, amitől az emberben felébred a lelkiismeret-furdalás. Egy közösség vagy egy társadalom esetében meg pláne. Mindenesetre Török Ferenc 1945 című filmjében mindez sikerül. Amit azért kellene sokaknak megnézni, hogy ne utólag gondolkodjunk.