A város széléhez közel, de még a Szolnok táblán innen gazdálkodik évek óta egy ember. A minap is éppen kimotorozott a gazdaságához, amikor szembejött vele egy meglehetősen szakadt Opel, benne négy férfivel, utána kötve egy utánfutón három termetes malaccal. Az autóban utazók még intettek is emberünknek, aki gondolván, gazdálkodó kollégákat lát, fogadta is a köszönést. Csak egy perccel később, a tanyáján szembesült a magyar valósággal: abban az autóban nem ismerősei ültek, az utánfutón viszont az ő malacait vitték a város irányába.

És most legyinthetnénk, hogy ez a magyar valóság, ez mindennapos, nincs mit csodálkozni, és belesüppedhetnénk a rasszizmus és a demagógia mocsarába. Ha pedig ezt tennénk, egyetlen tapodtat sem mozdulnánk abból a mocsokból, amiben évtizedek óta szteppelünk. A helyi rendőrség és rendőri vezetés megvédése, a lehetetlen munkakörülményekről és törvényi gúzsba kötésükről, meg pénztelenségükről való kamuzás pedig mindennek az igazolása lenne.

Abban a városban, ahol délután kettőkor, három malaccal az utánfutón, egy olyan autóval, ami valószínűleg kevesebbet ér, mint a három disznó, négy férfi nyugodtan furikázhat, ott bármi megtörténhet. Ott nincs közbiztonság, ott látszat rendőri jelenlét van, ott a rendőri vezetők alkalmatlanok arra, amivel az én adómból, az általam választottak, az én nevemben megbízták őket. És pont.

Ez az eset ugyanis azt bizonyítja, hogy a tolvajok Szolnokon délután kettőkor nyugodtan rabolhatnak, mert nem kell attól tartaniuk, hogy tetten érik őket. A lopott cuccal a legnagyobb biztonságban kocsikázhatnak, mert nincs az a rendőr, aki megállítaná és kérdőre vonná őket. Részben azért, mert a város rendőreinek csak arra futja erejükből, hogy például a zeneiskola előtt évek óta ugyanott parkoló autót hirtelen megbüntessék 30 ezer forintra, vagy a színházi előadások alatt a színház körül egyébként senkit nem zavaró autókat bírságolják. Mert ezek megoldott esetek lesznek a statisztikákban, mert ilyen esetekben nem kell konfliktusokat felvállalni.

A bűnmegelőzés, a rendőrök tekintélye a nullával egyenlő. Nemcsak azért, mert három malacot el lehet lopni, átszállítani a városon, és észrevétlenül eladni vagy feldolgozni. Sokkal inkább azért, mert a helyi rendőrök többnyire látszattevékenységeket végeznek – reggelente az iskolai zebráknál kalimpálnak, miközben tőlük öt méterre szabálytalanul, a forgalmat akadályozva, balesetveszélyesen lehet parkolni -, a „szolgálunk és védünk”-ből sokszor az indokolatlanul száguldunk – a villogó nélkül suhanó rendőrautó ugyanolyan szabálytalan, mintha egy civil teszi ezt – és a szelektíven védünk – a nagy fekete autó és a kis trabi esete – lett.

Nem folytatom. És azt hiszem, ezzel nemcsak nekem kellene így lennem.

Véleményem szerint, a városi rendőrkapitánynak, a mai napon vissza kellene adnia hivatalát, majd valahol megvásárolni három malacot, azt átadni a kirabolt gazdának, és megkérni, hogy kondás lehessen a birtokán. Mert a sikerélmény (is) alapvető emberi jog!