Azt nem állítanám, hogy pontosan értem, miről akar szólni Almási Réka még 2009-ben forgatott játékfilmje. Talán arról a közhelyről, hogy mi magyarok mindig megtaláljuk a megfelelő segget, amit nyalhatunk. Vagy éppen arról, hogy a kamaszkori lázadás idővel elmúlik, és a legvagányabb csávót is betöri az élet. Netán arról a betyárvirtusról, ami csak azért is megmutatja, hogy bár megdöglünk, de az utolsó poén azért a miénk. Nem tudom. Nézzék meg, és döntsék el. A tizenötödik perc környékén tettem le arról, hogy ezt megfejtsem.
Azt sem állítanám, hogy a vágás és a világítás a Team building erőssége. Ha olyan filmtechnikai gyönyörökre vágynak, ami egy B-kategóriás, amerikai, szirupos vígjátéknál is kötelező gyakorlat, akkor ne üljenek be erre a filmre. Az ugyanis elég felkavaró, amikor az egyik jelenetben narancssárga, a másikban meg zöld ugyanannak a szobának a kárpitozása, vagy amikor a kamerával szemből jövő fény miatt eltűnnek az arcok. Nem tudom, hány forint kell annak érdekében egy magyar filmhez, hogy ilyen bénázásokat ne engedjenek mozikba a producerek.
Mint oly sok magyar filmet, a Team Buildinget is a színészek mentik, és viszik el a hátukon, miattuk érdemes jegyet váltani.
Az egykor Szolnokon játszó Derzsi János és Blaskó Péter idősödő, állásukat féltő, azért szinte bármit megcsináló munkavállalói szociofotóknak minősíthetőek. Kamarás Iván testépítő szagú, a jó fizetésért ugyancsak bármire hajlandó agyatlan trollja kitűnő. Géczi Zoltán kétszínű, alapvetően aljas Kornélja ugyanolyan jó figura, mint Géczi Szezonbeli alakítása. Ha hagyják, tíz-tizenöt év múlva az egyik legjobb magyar karakterszínész lehet ebből a fiúból. Vasvári Emese asztrológiába bolondult vénkisasszonya kifejezetten szórakoztató, és legalább annyira jó, mint a Czukor Show-ban nyújtott alakítása.
A céges csapatépítés idiotizmusait és értelmes emberek agyatlanná válását bemutató filmhez nagyon sokat tesz hozzá Fullajtár Andrea. Nem tudom, volt-e részese valaha csapatépítésnek nevezett szemfényvesztésnek, az azonban biztos, hogy a gyilkos mosolyú, a minden alap nélkül fölényesen viselkedő, lelkeket taposó kiképzőt zseniálisan alakítja. Aminek a legszebb pillanata film utolsó jeleneteiben jön el.
A film történetét saját hibáján kívül nagyon nehezen, de mégiscsak előremozdító Nagy Zsolt Danija egy igazi magyar kuruc. Olyan figura, amilyenből legalább négyet bárki ismer maga körül. Aki mindig mindent jobban tud, tele van ötletekkel, poénokkal, imádják a csajok, ám valahogy mégse jut soha egyről a kettőre, valahogy mindig menekül a felelősség elől. Ha a Nagy Zsolt főszereplésével forgatott Szezont valamiféle korosztályos filmnek tekintjük, akkor Nagy Zsolt miatt a Team buildinget vehetjük e korosztály életéből vett újabb, ám sokkal keserűbb epizódnak. Amiben Nagy Zsolt ismét egy szerethető ismerős.