2025.08.27. (szerda)

NYI: Újra meg kell nézni!

NYI: Újra meg kell nézni!

Dátum:

NYÁRI ISMÉTLÉS: Kétszer nem lehet ugyanabba a Repülőmúzeumba belépni. Ezért, aki azt gondolja, hogy ha már egyszer látta a szolnoki gyűjteményt, többször nem kell megnéznie, az óriásit téved. Idén egy új kiállítócsarnok, egy JAK 52-es és néhány átfestett gép az újdonság.

11-repmuz1_400Egy új kiállítócsarnokkal lett idén gazdagabb a szolnoki Repülőmúzeum. Elsőre azt mondhatnánk, hogy bár méretes a csarnok, nem sok minden van benne, hiszen csak négy gépet rejt a sátortető. Ezek a repülők azonban igazi különlegességek. Olyan harci masinák, amilyeneket eddig nem láthattunk Szolnokon. Ráadásul olyan szépen rendben vannak téve kívülről, mint talán egyetlen gép sem a szabadtéri kiállítás területén.

Azonban nem lennénk igazságosak, ha csak a repülőket vennénk észre az új csarnokban. Ha kicsodálkoztuk magunkat a középen elhelyezett, ezért jól körüljárható gépeken, akkor forduljunk meg, és vessünk sok-sok pillantást a csarnok falára szerelt tablókra. Javaslom, hogy a bejárattól jobbra induljunk, mert akkor nagyon pontos és jól illusztrált képet kapunk a magyar légierő által használt gépekről, és ezeken keresztül a honi légierő történetéről. Azt hiszem, a szolnoki Repülőmúzeum egyik nagy hiányosságát pótolja ez az egész csarnokot körbefutó tablósorozat, hiszen a kiállított gépeket így kicsit könnyebb elhelyezni a múltban. Ráadásul a tablók arra is kiválóan alkalmasak, hogy megmutassák, mi minden hiányzik még a szolnoki gyűjteményből.

11-repmuz3_400Nekem mindig öröm, ha egy-egy új szerzeményt is fel lehet fedezni a gyűjteményben. Idén, a bejárattól balra, egy sárga, kétüléses JAK-52-es gondoskodik erről.

Nagy kár, hogy a gépek előtt olvasható leírások még mindig csak technikai adatokat tartalmaznak, és kevés történetet, érdekességet, helyi vonatkozást. De lassan az is tarthatatlan, hogy a múzeum feliratai csak magyar nyelvűek. Legutóbb, amikor kint jártam, éppen az osztrák veterán Volvo Klub tagjai silabizálták a táblákat, miközben boldogan fényképezték egymást a számukra idegen gépmadarak között. Azt hiszem, ez a múzeum már évekkel ezelőtt túlnőtt azon, hogy csak nekünk, magyaroknak szóljon.

11-repmuz2_400Persze az is nagyon fontos, hogy ez a múzeum a miénk. Ahogy látom, ebben az évben is komoly segítséget jelentett a május közepén tartott Kapitalista szombat, amikor önkéntesek segítettek rendbe tenni a repülőket és a parkot. A gépek szépek és tiszták. És, ha jól látom, a bejárattól jobbra lévő helikopterek közül egy újabb kapott eredeti festést. Ahogy a park legvégébe költöztetett sugárhajtású gyakorlógépen is ugyancsak új a jelmez.

Ha hétvégére nincs jobb programjuk, vagy vendégeik vannak, akiknek valami különlegeset, de szolnokit szeretnének megmutatni, menjenek ki Szandára. A főút mellett, a nagy kanyarnál nem lehet nem észrevenni a betonkerítés mögött a repülőgépeket.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A kapitány csodái

Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.

A szürke valódi árnyalatai

Tudom, a többség a hülyeség szürke árnyalataira lesz kíváncsi a következő hetekben. Aminek csak azért örülök, mert arra a vállalhatatlan filmre kifizetett milliók is kellenek, hogy a Gerő Marcellhez hasonló rendezők, Káin gyermekei színvonalú filmjeit láthassuk. Az igazi szürkeség árnyalatait.

Megyeháza és Tisza szálló (is)

"Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest százezreket szereztem a vármegyének." E szavak kimondójáról, Küry Albert alispánról is szól Fülöp Tamás Megyeszékhelyből város című, a szerző szolnoki vonatkozású tanulmányait összegyűjtő kötete.

A kifizetetlen hidegburkoló

A magyar film, a kabaré és a Tisza mozi iránt érzett tiszteletem okán kerestem a kifogásokat, hogy miért ne írjak a Dumapárbaj című új, magyar filmről. Mindeközben azon is törtem a fejem, hogy pozitívumokat találjak abban a másfél órában. Egyik sem ment. Sajnálom.