2025.08.27. (szerda)

A ’74-es szolnoki VB emlékei

A ’74-es szolnoki VB emlékei

Dátum:

Az 1974. július 25-én megnyílt XII. Ejtőernyős Világbajnokság Szolnok történetében talán az első olyan esemény, amire mai szemmel nézve is irtózatos mennyiségű "emléktárgy" készült. A megnyitó előtt a megyei napilap arról írt, hogy 14 ezret hoznak forgalomba. Hármat bemutatok.

A hetvenes években a cigarettázás még messze-messze nem az az üldözendő szokás volt, ami az elmúlt évtizedben – amúgy nagyon helyesen – lett. Fél évszázaddal ezelőtt még teljesen természetes volt a dohányzás a filmekben, a tévéműsorokban, sőt politikusok és művészek is láthatók fotókon cigarettával a kezükben, sőt füstöt eregetve is. Így talán nem is lepődünk meg azon, hogy a korabeli „marketing” is előszeretettel használta a „márkázott” cigarettásdobozokat. Készült ilyen az aktuális pártkongresszusokra épp úgy, mint Szolnok 900 éves jubileumára, vagy éppen a XII. Ejtőernyős Világbajnokságra.

A mellékelt cigarettás „dobozt” Kádár-Csomor Gábortól kaptam, természetesen már üresen. A nem túl kemény papírból hajtogatott „dobozban” annak idején az igen népszerű Fecske márkájú cigarettából csomagoltak 20 szálat, amint az olvasható is rajta. Nem tudom, akkoriban milyen árban volt egy doboz Fecske, de ezt a VB logójával díszített és ejtőernyőkkel telerakott kék pakkot 5 forint 50 fillérért árulták, amit szintén előre rányomtattak a csomagolásra. Illetve az is egyértelmű, hogy a magyar dohányipar termékét a ma már nem létező Egri Dohánygyárban állították elő, vagy legalább csomagolták. Csupán egyetlen dolgot nem értek: ha ez egy nemzetközi eseményre készült termék volt, miért nem írták rá egyetlen idegen nyelven sem, hogy mi ez, ki gyártotta és főleg miből.

Teljesen természetes, hogy a több tízezer nézőt Szolnokra vonzó, majdnem három héten át tartó eseményre képeslapot is megjelentetett a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. És azon sincs mit csodálkozni, hogy a mellékelt négyképes anzikszhoz nem készültek új képek, hanem a korábban már képeslapon megjelent fotókból válogattak a szerkesztők. A jobb felső sarokban Járai Rudolf légifelvétele látható, míg a bal alsóba egy olyan 1970 utáni kép került, amin már a Centrum Pavilon és a Várkonyi téri 18 emeletes is látható. A korabeli válogatásokhoz képest egészen korrektnek mondható, hogy erre a nemzetközi forgalomra is számító lapra két, szocializmus előtti építmény is rákerült, az akkor már bő hatvan éve álló Damjanich-emlékmű, és a nem sokkal korábban Szolnoki Galériává alakított, a világbajnokság idején 75 éves zsinagóga. A lap hátulján a magyar mellett német, angol és orosz felirattal is bíró anziksz egyetlen korábban képeslapon nem látott fotója a középre helyezett ejtőernyőst ábrázoló kép.

Bár az 1974-es XII. Ejtőernyős Világbajnokság nem azért került Szolnokra, mert a következő évben ünnepeltük a város első írásos említésének 900. évfordulóját, hanem mert a lehetséges magyarországi helyszínek közül ez tűnt a legjobbnak. Ám nyilvánvaló, hogy ha már így alakult, akkor a két esemény között volt némi „kommunikációs” átfedés, azaz a VB-t a jubileum valamiféle felvezető programjának is tekintették egyben. Egyértelműen erre utal az a kis zászló, ami ugyancsak Kádár-Csomor Gábor jóvoltából került a gyűjteményembe, és amelyen nemcsak a VB logója, de a „Szolnok város 900 éves” felirat is látható, természetesen a város kék-sárga színeibe ágyazva.

Gyerekkori emlékeim szerint az ilyen kisméretű, sokszor papírból, ritkábban valamiféle vászonból készülő zászlócskák legalább olyan divatosak voltak a gyerekek és a gyűjtői szenvedéllyel bíró felnőttek körében, mint az apró jelvények vagy a kártyanaptárak. És nemcsak a focicsapatok, de a cégek is rendszeresen jelentettek meg ilyeneket, no meg a különböző kiállításokra is készültek hasonlók. Az 1974-es VB mellékelt zászlója papírból készült. Két darab ugyanolyan nyomatot helyeztek egy háromszög alakú műanyag tokba. Feltételezem, hogy ennek a példánynak a lyukasztása később történt, talán azért, mert valamelyik helyszínen, valamiféle díszítésül szolgált.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (39.): Tallinn mozi

Egyéves csúszással adták át 1975-ben. Hat évvel a megnyitása után elhibázott beruházásnak minősítette a tulajdonosa. Tizennyolc évesen a városé lett. Nyolc évvel később privatizálták, hogy aztán fél évtized múlva kifusson az utolsó film. Tavaly új külsőt kapott. Most eladó.

Az első érettségizők után

A Szolnoki Magyar Királyi Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium második világháború előtt megjelent értesítőjében olvasható az intézmény nagy szívfájdalma, miszerint a város ígéretei ellenére is úgy kellett kibocsájtaniuk az első érettségizőket, hogy azok nem láthattak tornatermet.

Utcasoroló (33.): Szegedi Kis István köz

Szolnok utcái, ha megfelelően közelítünk hozzájuk, elképesztő történeteket mesélnek. A Sóház utcát és a Tiszaparti sétányt összekötő köz, ahol hivatalosan egyetlen épület sem áll, például a török kori várost is megidézi. A Szegedi Kis István közről beszélek.

Építkezés a Beloianniszon

(NYI) A hatvanas évek első felében folyamatosan építhették és korszerűsíthették a szolnoki közműveket. Legalábbis erre utalnak azok a dátumozott, fekete-fehér felvételek, amelyek bő ötven éve örökítették meg a munkákat. Például a Beloiannisz úton, ahol előbb csatornáztak, aztán meg aszfaltoztak.