A mai rendőrségi üdülő kertjében van egy pont, ahonnan nagyon jó fotókat lehetett készíteni Szolnok első vasszerkezetű Tisza-hídjáról. Ami mögött óhatatlanul feltűnik a folyó jobb partja, azaz a Tisza-part város felőli oldala. Mint ezen a szerintem 1930 körül készült képen.
E nem túl jó minőségű képeslapot nézegetve, kezdjük a kályhánál! Aki csak egy kicsit is járatos Szolnok történetében, az elsőre meg tudja mondani, hogy ez a felvétel nem készülhetett 1911 előtt. Merthogy a közel félévszázadon át szolgáló, utolsó, ácsolt fahíd helyére – amit 1909 kora tavaszán vitt el a jeges ár – akkorra készült el Szolnok első, kő pilléreken álló, vasszerkezetes hídja. Ami kétségtelen, hogy a város eddigi legszebb hídja volt, és nem véletlenül hasonlított a fővárosi Ferenc József, ma Szabadság-hídra.
Egy kis helyismerettel az is egyértelmű, hogy a fotós legkésőbb 1944 nyarán dolgozhatott volna, hiszen ezt a gyönyörű hidat az 1919-es román robbantás után, az év őszén pusztították el véglegesen a visszavonuló németek. Magát a képeslapot kézbe véve azonban leszögezhetjük, hogy ilyen gyenge minőségű kiadványt – homályos nagyítás, puha, könnyű papír – általában a harmincas évek elején adtak ki, talán épp a világgazdasági válság hatásai miatt. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az e képeslaphoz használt fotót 1911 és 1933 között készíthették. Ezt egyébként a híd lába alatt vagy mögött látható részletek is alátámasztanak. (És térjünk vissza a kályhához!)
A fotó jobb szélén, a híd belvárosi lába mögött a bíróság és az úgynevezett biztosítós bérházat láthatjuk. Amik miatt már fel is kiálthatunk, hogy akkor ez a felvétel nem készülhetett 1924 előtt. Merthogy a bíróság második emeletét abban az évben húzták fel az egyébként 1891-ben épült szolnoki „igazságügyi palota” tetejére. Viszont még ennél is szűkebbre vehetjük a fotózás lehetséges intervallumát, ha képzeletben tovább haladunk balkéz felé a képeslapon. A híd két pillére között, az ív alatt, közelebb a belvároshoz ugyanis a Városi bérházat láthatjuk – ma Táncsics utca 1. -, amit ugye 1928-ban adtak át, és ugyanúgy a Speyer-kölcsönből építtette Szolnok, mint a Tisza szállót. Aminek tornya egyébként ugyancsak látszik a felvétel bal szélén a bozótok és a pillér között. És bár nem egyértelmű, de úgy tűnhet, mintha a hotel jellegzetes tornyától kicsit balra a gyógyvíz fúrótornya állna még, ami akár azt is egyértelművé tehetné, hogy a fotó 1928-ban készült.
A híd két lába között egyébként szépen látszanak az 1926-ban kialakított park még fiatal fái. A bal pillérhez közelebb, a távolban talán a Szapáry út legszebb bérházát vehetjük észre, míg a Városi bérház mellett a Városháza kéményei rajzoldónak ki. Nem biztos, de hinni akarom, hogy a belvárosi láb mögül a Szolnoki Hitelbank első – ma már nem álló – szecessziós székháza kandikálhat ki, míg a parti pillér és a vasszerkezet alatt az a földszintes ház, amelyik a Damjanich uszoda helyén állt a néhai Honvéd utcában.
És, ha már a kályhától indultunk, a város múltjának ismerői a cikk eleje óta kiabálhatnak, hogy hát ez a felvétel biztosan csak 1928 és 1931 között készülhetett. Hogy miért? Az 1928-at már megmagyaráztam a látható épületekkel. Az 1931-et pedig egy még nem látható épület indokolja. Mi hiányzik a gyönyörű Tisza-híd íve alól, a város akkor még csak néhány éves parkjának a széléről? Hát az 1932. október 31-én átadott evangélikus templomunk. A híd alatt, nagyjából az ív közepe alól.
