2025.08.27. (szerda)

A jó néző

A jó néző

Dátum:

Azt mondja magáról, azokat a nézőket képviseli, akikkel szemben a megye legnagyobb kulturális intézményének kötelességei vannak. Molnár Lajos Milán éppen egy évvel ezelőtt vette át a város által működtetett Aba-Novák Kulturális Központ (ANKK) irányítását.

ankk-1-kulso_400– Milyen év volt?

– Mind pénzügyileg, mind szakmailag nagy kihívás volt, ahogy tavaly Tóth Sándor kollégámmal belevágtunk az Aba-Novák Kulturális Központ vezetésébe. Egy hetem volt, hogy eldöntsem, vállalom vagy sem. Az elmúlt tizenkét hónapban az évente ismétlődő programokból legalább egyet megcsináltam, így ma már merek az elképzeléseimről is beszélni. Abban biztos voltam, hogy a bejáratott, sikeres rendezvényeket – mint amilyen például a Globe Fesztivál vagy az Akusztikus Gitár Fesztivál – ugyanúgy meg kell tartanunk, mint a jól működő csoportjainkat. Ugyanakkor be kell látni, hogy az elmúlt 10-15 évben alapvetően megváltoztak az ilyen intézményekkel szemben támasztott közönségigények. Ma már máshogy kell kommunikálnunk a célközönségünk felé, hiszen teljesen megváltozott az ingerküszöb. Akit viszont sikerül megszólítanunk, azzal szemben már van egyfajta felelősségünk is.

– Ezekre a megváltozott igényekre próbálnak válaszolni a háromnapos nagy rendezvények, mint amilyen a Zsarunapok volt, vagy most hétvégén a Csokoládé Fesztivál lesz?

mlm-2_400– Igen. Hiszek abban, hogy ha egy-egy ilyen nagyobb, populárisabb rendezvényre becsalogatunk valakit, akkor máskor is a vendégünk lesz. Másrészt észre kellett venni, hogy az erőink végesek, tehát tömbösítenünk kell a programjainkat. Egy-egy ilyen nagyrendezvényen sokkal többet adhatunk, mintha szétapróznánk az erőinket. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden mást elhanyagolnánk, hiszen a másik pillért éppen a kisközösségek jelentik. Az olyan közösségek, mint amilyenek például bemutatkoztak a hétvégi táncgálán. Felemelő érzés volt, ahogy bejött ötven különböző ember, akiket a társastánc köt össze, csillogott a szemük, boldogak voltak, hogy megmutathatják magukat.

– Ez a harminc éves épület mennyire alkalmas a megváltozott igények kielégítésére?

– Ez az, amivel együtt kell élnünk. Harminc évvel ezelőtt ez a kívül üvegkocka, belül betonkocka épület egy csoda volt. Igaz, az akkori energiaárak mellett nem jelenthetett gondot a fenntartása. Ma viszont a költségvetésünk jelentős részét elviszi a rezsi.

– Sok művelődési ház ma már nem a kultúra otthona, hanem rendszeres kirakodóvásár. Hogyan tudják ezt elkerülni?

– Takarékoskodunk, kisebb létszámmal dolgozunk, optimalizáltuk a beszállítóinkat, és próbáljuk a lehető legtöbb bevételt előteremteni. Sokkal intenzívebb a közönségszervezés is, hiszen a várostól kapott pénzt ki kell egészítenünk, ha nem akarunk engedni a színvonalból.

– A gazdasági válság közepette ez merész vállalkozásnak tűnik.

– Amikor tavaly idejöttem, a kollégák azt mondták, 2009-ben a jegyértékesítésben még nem érezték a válságot. Idén tavasszal azonban már érződött, hogy aki egy évvel korábban még megtehette, az 2010-ben már meggondolja, hogy mennyit költ kultúrára. Nagyon résen kell lenni, mert a legnagyobb nevekkel is megégethetjük magunkat, és nem tudjuk megtölteni a nézőteret. Ennek ellenére a tavalyi 170 ezer látogatóval szemben idén 200 ezerre számítunk, amiből több mint 10 ezret a Zsarunapok, az Életmód Fesztivál és a Csokoládé Fesztivál hoz majd.

– Van olyan program, amit az anyagiak miatt nem tudott eddig megvalósítani?

– Szívfájdalmam, hogy a jazzre sokkal kevesebb jut, mint szeretném. De nem adom fel.

– A jazz egy kicsit az Ön szívéhez is közelebb áll?

– Nem ezen múlik. A jazznek hagyományai vannak a házban, és igény is van rá. Magamról azt szoktam mondani, hogy én inkább a jó néző vagyok. Én vagyok az, aki az igényeivel képviseli a nézőket. Azokat, akikkel szemben a megye legnagyobb kulturális intézményének kötelességei vannak.

– De azért van olyan téma, ami különösen közel áll önhöz?

– Minden műfajt befogadok, de azt szoktam mondani, hogy az adott műfajból a legjobbat szeretném, legyen szó nótaestről vagy színházról. A múlt heti Fédra fitness-ért kaptam hideget és meleget, de azt gondolom, hogy ezt is meg kell mutatni a szolnoki közönségnek. Ami viszont különösen közel áll a szívemhez, az a családfakutatás. Ez egy olyan téma, ami köré nagyon sok programot fel lehet építeni. Nagyon remélem, hogy még ebben az évben egy ilyen klubunk is alakul.

– Az őszi pezsgés sikerei után lehet már valamit tudni a folytatásról?

– A december a karácsonyról, a január pedig a magyar kultúra napjáról fog szólni. A tavaszi időszak, a rengeteg lekötött rendezvény és megszokott program miatt meglehetősen sűrű lesz a ház életében, de az már biztos, hogy egy különleges vasúti modell kiállításra is készülünk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szolnoki szódás

Varga Lajos neve az elmúlt húsz évben összeforrt a szolnoki szódával és a helyi ásványvízként ismert Áldásvízzel. A szakmája múltját is kutató, az iparos kollégák összefogásáért is sokat dolgozó szolnoki szódással beszélgettünk.

Bizsergő ujjak

És minden megy tovább címmel jelent meg Nagy Tibor második kötete, amit december 8-án mutatnak be a Tisza mozi kávézójában. Az egykori polbeat énekessel, újságíróval, reklámszakemberrel, a Tisza-tó szerelmesével az életútja mellett a novelláskötet születéséről is beszélgettünk.

Rangos díjjal debütálni

A költészet napján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban adták át Nagy Lea elsőkötetes költőnek a frissen alapított Debüt-díjat, a 2018-ben megjelent Légörvény című verseskötetéért. A tizennyolc éves, szolnoki kötődésű költővel a díj kapcsán a kötethez vezető útról beszélgettünk.

2010: Áthelyezett tudósítónk

Doros Judit 1998 óta szolnoki lakosként tudósította a Népszabadságot az Észak-Alföld, így a megye és a város eseményeiről. Néhány hónapja a lap Észak-magyarországi regionális tudósítója lett, és egyben visszaköltözik kedvenc városába, Egerbe. Költözés közben beszélgettünk.